Két zseniális Milan, a legnagyobb finis, no meg a Malmö az „erdőben”

1958–1959: NEM SIKERÜLT A VISSZAVÁGÁS



Az 1958–1959-es BEK-döntőbe az a két csapat jutott be, mely az első finálét is vívta: a Real Madrid és a francia Stade de Reims. A stuttgarti Neckarstadionban a nyolcvanezer néző sima madridi sikernek lehetett tanúja: Enrique Mateos már a 2. percben betalált, majd Alfredo Di Stéfano a 47.-ben tette biztossá a győzelmet a franciákkal szemben.

Érdekesség, hogy a Reims klublegendája, Raymond Kopa már a Real hetes mezében vitézkedett, viszont a Reimsben ott volt szintén zseniális képességű utódja, Just Fontaine.

A Manchester United – noha kilencedikként végzett az angol bajnokságban a „Busby-bébik” katasztrófája után – indulhatott a BEK-ben, illetve csak indulhatott volna, mert az FA nem engedte a bajnokcsapatok közé. Így az MU csak barátságos meccseket játszott selejtező helyett a svájci Young Boysszal, mely később többek között az MTK-t kiverve az elődöntőig menetelt.



1968–1969: MILAN-PARÁDÉ I.



Rendkívül egyoldalú BEK-döntőt hozott a madridi meccs: az AC Milan valósággal feltörölte a pályát az Ajax csapatával.

A piros-feketék hőse Pierino Prati volt, aki élete legjobb meccsén hármat lőtt a hollandoknak, Sormani hozzátette a negyediket, és ekkor már senkit sem érdekelt, hogy az Ajax állt 1–2-re is Vaszovics szépítése után. Zsenikben nem volt hiány a pályán: a Milanban ott volt Karl-Heinz Schnellinger, Kurt Hamrin vagy Gianni Rivera, míg az Ajaxban már a fiatal Johan Cruyff volt a vezér. Még két ismerős név: Fabio Cudicini, Carlo édesapja védte a Milan kapuját, az olaszok hatosa pedig egy bizonyos Giovanni Trapattoni volt.

A Barcelona nem jutott a BEK-be ebben a szezonban, míg a Manchester United a Waterford United, az Anderlecht és a Rapid kiejtése után az elődöntőben búcsúzott, pont a későbbi győztes Milannal szemben.



1978–1979: SVÉDEK AZ ERDŐBEN



Az 1978–1979-es BEK-kiírás végén első európai kupagyőzelmét ünnepelhette a Nottingham Forest, mely Münchenben Trevor Francis góljával legyőzte a Malmőt. Brian Clough csapata egy évvel később megvédte címét, így a mai napig a Nottingham az egyetlen klub, melynek több BEK-győzelme van, mint bajnoki címe.



1988–1989: MILAN-PARÁDÉ II.



Ha az 1969-es fináléra azt írtuk, egyoldalú volt, itt sem tehetünk mást: az AC Milan holland világklasszisai vezérletével beledöngölte a gyepbe a román Steauát Petrescustól, Hagistól, Piturcástól.

Ruud Gullit és Marco van Basten 47 perc alatt lőtt négyet az 1986-os BEK-győztesnek, így aztán a második félidőben nem sokat kellett izgulniuk a piros-feketék drukkereinek.

A mostani döntő két résztvevője közül egyik sem volt érintett a BEK-ben, bár a döntőt a Camp Nouban játszották.



1998–1999: A DRÁMA CSÚCSPONTJA



Az időben hozzánk legközelebbi BL-döntőn nem érdemes elemezni: talán minden idők legdrámaibb finisét látta a közönség. A Bayern München végig irányított (és vezetett) a felforgatott középpályássorú, szenvedő Manchester Uniteddel szemben, aztán jött Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solskjaer a 91. és a 93. percben… Lothar Matthäus pedig lemaradt az olyannyira áhított trófeáról. A videó szavak helyett is mindent elmond a végjátékról.

A Manchester BL-szezonjáról már esett szó, a Barcelona pedig a csoportkörben esett ki, miután pont az MU (és a Bayern) előzte meg. A 2009-es döntő két résztvevőjének mindkét meccse 3–3-ra végződött, egy hasonlóan gólzáporos fináléval most is kiegyeznénk.



MEZEK, BABONÁSOKNAK

1969-ben, 1979-ben és 1999-ben is a piros (ill. piros-fekete) mezes csapat győzött a döntőben, 1959-ben és 1989-ben a fehér dresszes együttes örülhetett.