Atlétika: Remélem, Budapesten lesz az eddigi legjobb vb – Sebastian Coe

– Egy év múlva újabb világbajnokság, méghozzá Budapesten. A sűrű versenynaptár jó a sportágnak?
– Szerintem óriási, hogy egy év múlva máris újabb világbajnokságot rendezünk, de ez az időszak tartogat bőven kihívást, elsősorban a sportolóknak – válaszolta Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke. – Végre megtaláltuk az utat, hogy újra normálisan tudjanak élni és dolgozni, miután annyi ideig kellett foglalkozniuk a koronavírussal, a bezártsággal, a létesítményhiánnyal, a megszakadó edzésprogrammal, vagy ha a télből muszáj volt melegebb éghajlatra utazniuk. Most más kihívásokkal kell szembenézniük.

– Mire gondol?
– A következő hat-hét évben az atlétika központi helyet foglal el a sportnaptárban, különösen az északi féltekén, annak is a legjobban közvetíthető részén. Ezzel együtt a sportolóknak is nehéz döntéseket kell meghozniuk, például, hogy milyen ritmusban készülnek az elkövetkező években, az edzőiknek pedig a sűrű naptár miatt meg kell találniuk az egyensúlyt, ha nem akarják, hogy a tanítványaik kiégjenek. Persze örülök, hogy ilyen sok lehetőségünk van megmutatni magunkat a világnak, de minimalizálni kell a kihívásokat, különösen ebben a szezonban, amikor a világbajnokság mellett lesz Nemzetközösségi Játékok, Európa-bajnokság, kontinentális bajnokságok. Néhány napon belül a kolumbiai Caliban kezdődik az U20-as világbajnokság, amelyen rajthoz állnak olyan feltörekvő sztárok is, akik ugyan juniorkorúak, de már a felnőttek között is versenyeznek, ezt a helyzetet pedig a szövetségeknek és az edzői stáboknak észszerű módon kell kezelniük.

– Hányszor járt Budapesten az elmúlt években?
– Három-négy alkalommal, például alig néhány hete a vizes világbajnokságon, amely egyrészt alkalmat adott arra, hogy lássam, hogyan bonyolítja le a vébéjét egy másik sportág, másrészt arra, hogy további részletekről egyeztessek a szervezőbizottsággal. Elégedett vagyok az ütemezéssel és a haladással, az új stadionban formálisan valószínűleg én voltam az első ember, aki futhatott, és ugyan még tart az építkezés, fantasztikus lesz, a torna öröksége pedig nagyon fontos.

– Mit jelent az atlétikának, hogy a világbajnokság Doha és Eugene után visszatér Európába?
– Európa mindig is az egyik legerősebb bástyája volt az atlétikának, a kontinensen szeretik a sportágat, többek között például Magyarországon, amelynek nagyon jelentős sportmúltja van. Önöknél már sok nagy sporteseményt, atlétikai versenyt rendeztek, Budapest gyönyörű város, rengeteg előnye van az ottani rendezésnek. Azt remélem, hogy önök fogják megrendezni az eddigi legjobb világbajnokságot, mert mindig azt tartottam szem előtt, hogy a következő vébé jobb legyen, mint az előző volt, magasabbra tegyék a lécet. Így volt ez London után Dohában, aztán Eugene-ban, és így lesz Budapesten is. A világbajnokság mindig viszonyítási pont a fejlődéshez, ugyanúgy, ahogy maguk az atléták is jobbak akarnak lenni versenyről versenyre.

– Milyen nehézségek adódtak Eugene-ban?
– Eugene kisváros, ahol nem volt sok szálláslehetőség, de ezzel számoltunk. Mindenképpen szerettük volna végre Amerikába hozni a versenyt még a 2028-as olimpia előtt, és el kellett fogadni, hogy itt Eugene a sportág otthona. Ha az amerikai atlétika erős, és az országban nagyobb a jelenlétünk, az sokat segíthet a fejlődésben világszerte. Voltak más hiányosságok is, például az éremátadó ünnepségek, de a napi program, a közvetítések és az atléták időbeosztása miatt kompromisszumokat kellett kötni. Nem egyszerű, és a versenyzőknek is az lenne a legjobb, ha telt ház előtt akasztanák a nyakukba az érmet.

– A terveik között van a világbajnokság tíznapos lebonyolításának megreformálása, lerövidítése is. Ez...
– ...egészen biztosan nem érinti Budapestet, talán a 2025-ös tokiói világbajnokságot. Nem dobjuk el a történelmünket, nem akarjuk „kannibalizálni” a versenyt, de elnökként mindent újra és újra fe­lül kell vizsgálnom, tisztában kell lennem minden körülménnyel, tudnom kell, kiknek mik az igényei. A közönségnek, a fiataloknak, az atlétáknak, a tévétársaságoknak, és a tíz nap szerintem sok idő annak tükrében, ahogyan és amerre a világ, az információáramlás és a szórakoztatás változik. A tálalás nagyon fontos, és önöknek meglesz az előnyük azzal, hogy egy nagyvárosban, egy kulturális központban rendezik meg a világbajnokságot, ahol az emberek sok mindent csinálhatnak, ha éppen nem atlétikát néznek. Éppen ezért gondolkodom a verseny hosszán, hiszen a délelőtti programok, illetve azok hiánya miatt egészen biztosan variálni kell.

– Néhány éve azt nyilatkozta, hogy egyik célja közelebb hozni az atlétikát az emberekhez. Ez hogyan alakult?
– Egyre több alkalmazottunk dolgozik a közösségi médián, mi pedig továbbra is próbáljuk a stadionokon kívülre is elvinni a versenyeket. Például a zürichi Gyémánt Liga-döntő első napja a városközpontban lesz, és már a párizsi és a Los Angeles-i olimpia rendezőivel is többször tárgyaltam valami hasonlóról. Szerintem jól haladunk.