Telt ház, 14 ezer néző lesz a Gyulai István Memorialon

Már csak egyet kell aludni és a világ atlétikája ismét házhoz jön. A Gyulai István Memorial sajtóeseményén a főszereplők ünnepi hangulatban vezették fel az eseményt.

„A Memorial a magyar atlétika ünnepe. Az elmúlt tizenöt évben az F1-es nagydíj mellett ez volt az egyetlen olyan nemzetközi sportesemény hazánkban, amit minden évben meg tudtak rendezni. Az eseményre érkező világsztárok és magyar indulók fantasztikus eredményeket sejtetnek. Már másodszor költözik az Atlétikai Magyar Nagydíj, hálásak vagyunk Székesfehérvárnak az elmúlt egy évtizedért. Különleges lehetőség, hogy immár a Nemzeti Atlétikai Központban lehet a viadal” – mondta Deutsch Péter, a szervezőbizottság elnöke a Memorialt érintő legfontosabb változásról, a fővárosba történő visszaköltözésről.

Ennek a lépésnek nagyon hamar meglett a hatása, hiszen már a verseny előtti napon telt házat hirdettek, azaz az átalakított Nemzeti Atlétikai Központ mind a 14 ezer székén ülni fognak. Mindenki újra át akarja élni a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság varázsát, legyen szó a rajongókról, de magukról az atlétákról is. A névsor, amit Spiriev Attila sportigazgató bemutatott, szintén ezt jelzi. Szokás szerint különdíj jár majd a legjobb teljesítményt nyújtó női és férfi magyar atlétának, illetve a Dr. Spiriev Bozsidár trófeát is odaítélik a nap legjobb eredményt elérő sportolójának.

„Sok minden változott, amióta 2020-ban először Magyarországon jártam, de azért mégsem annyira sok – mondta a Memorialon a 400 méteres gátfutást már kétszer is megnyerő Femke Bol. – Kicsit idősebb vagyok, több a tapasztalatom, kevesebb a stressz, de a motivációm megmaradt. Jó formában érzem magam, most fejeztük be az edzőtáborom, bízom az új rajttechnikámban. Jó a pálya, reménykedem egy erős eredményben.”

A világ jelenlegi leggyorsabb embere, Kishane Thompson Jamaicából érkezett a magyar fővárosba:

„Budapest kellemes helyszín, mindig jól érzem magam itt. Hízelgő azt hallani, hogy én vagyok a világ legjobbja, megpróbálok ennek megfelelően teljesíteni úgy, hogy közben jól is érzem magam. A két legnagyobb kihívóm saját magam és az egészségem, boldog vagyok, hogy most nincs semmilyen sérülésem. Nem tudtam, hogy 9.84 a Memorial versenycsúcsa, régóta nem versenyeztem már, fontosabb lesz a versenyen, hogy egy jót csatázzak, mint maga az időeredmény. Igyekszem mindent beleadni.”

Armand Duplantis, a rúdugrás világcsúcstartója egy kicsit elkésett a sajtóeseményről, de ezt nem bántuk, mert így egy kisebb ígéretet tett arra, hogy másnap nem elégszik meg a kötelező minimummal.

„Azt hiszem, a pályán kell majd kárpótlást nyújtanom a késésemért, úgyhogy erre törekszem majd. Visszatérni egy rövidebb szünet után a korral és a tapasztalattal egyre könnyebb. Nagy várakozásokkal tekintek a keddi versenyre. Szél nem várható, de nagy meleg igen, viszont ez a testemnek jót tesz, nem hidegben kell majd ugranom, ami már jó. Szép emlékeim vannak Budapestről, sikerült nyernem, ami hihetetlenül felemelő. Pedig egy monacói vereség után érkeztem, ami egy kicsi nyomást is jelentett, de annál inkább le akartam győzni mindenki mást. Hihetetlen hangulat volt a stadionban, talán az öt legjobb atmoszférájú versenyem között van az a vb-döntő.”

Még a szupersztároknál is jobban vártuk a három magyar atlétát, akiknek óriási motivációt jelent, hogy telt ház előtt léphetnek pályára kedden.

Takács Boglárka (a 100 és a 200 méter országos csúcstartónője):

„Amikor fiatalabbként néztem Shelly-Ann Fraser-Pryce fantasztikus pályafutását a tévében, még nem gondoltam volna, hogy egyszer vele futhatok egy mezőnyben. Aztán ez természetesen megváltozott. Korábban pont egy Gyulai István Memorial keretein belül már volt lehetőségem vele futni, úgyhogy most ismét nagyon várom a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb le fog kerekedni az egyéni csúcsom tizenegy másodperc alá. Bízom benne, hogy mostanra már kellő tapasztalattal rendelkezem, elég magas szintű versenyen vettem részt, így a keddi nap nem okoz majd gondot. Szeretném magamat is meglepni, és egy olyan időt futni, amire talán most még én sem számítok. A közönség erejével, azzal a hangulattal, ami ott vár minket, a gyors pályán, erős mezőnyben, jó széllel lehet majd egy nagyot futni.”

Halász Bence (olimpiai ezüstérmes kalapácsvető):

„Fontos volt, hogy ez a hirtelen jött lehetőség Besztercebányán jól sikerüljön, örülök neki, hogy ez lett a vége. Sokkal jobb sorozatot tudtam produkálni, mint az országos bajnokságon, kétszer is nyolcvanegy méter fölé jutottam. Ez is azt mutatja, hogy a fejlődés mellett a stabilitás is kezd magasabb szintre kerülni. Az igazat megvallva, már nagyon régóta rágtam az edzőm, Németh Zsolt fülét, hogy próbáljunk meg valami mást a felkészülésemben, általában 365 napból 295-ön úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Nagyon fáradt testből jóval látványosabb javulások jöhetnek, ez igaz. Viszont az előző években a stabil versenyek hiányoztak, nehéz volt méterekben fejlődni. Az idén valóban más nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is. Nagy változáson mentem keresztül, ez az az út, amiből igazán lehet majd még sokat előre lépni. Úgy érzem, hogy a vb-ig még nagyon sok van bennem, és ezt így tudom majd kihozni magamból, hogy meghoztuk a változtatásokat az edzésmunkámban. Ez a stadion a „Number 1” – annyira jól van beállítva a dobókör, mint sehol máshol, szeretem, amikor ott vannak a nézők és szurkolnak.”

Molnár Attila (a 400 méter fedett pályás Európa-bajnoka):

„Az elmúlt két hónap nagyon magányosan telt, sokkal hosszabbnak tűnt, mint amennyi valójában volt. A versenyszezonjukat sokan az országos bajnokságon zárták le, én viszont itt kezdem – kicsit kontrasztos. Ketrecbe zárt fenevadként éreztem magam a nyáron a sérülésem miatt. Szerettem volna szabadtéren is megmutatni, hogy mi van bennem. Embert próbáló döntés volt, amit a római Gyémánt Liga előtt meghoztam. Rajthoz tudtam volna állni, de nem lettem volna képes azt kihozni magamból, ami amúgy bennem volt. Ezért nagy levegőt vettem, és visszaléptem. Azóta százszázalékos formába kerültem. A lehető legnagyobb tisztelettel mondom: szeretnék minél hamarabb ismét egyedüli országos csúcstartó lenni négyszázon. Nagyon jót tesz a sportágnak, ha van rivalizálás – azért tudtam ekkora különbséggel nyerni, mert Enyingi Patrik nem indult. Motiváljuk egymást, segít, hogy nemcsak én vagyok itthon nemzetközi szinten is tényező. Fedett pályán van jelentősége a rajtlistának, szabadtéren nincs. A négyszáz egy olyan táv, ahol az illetőnek a saját ritmusát kell futnia – teljesen irreleváns, hogy a bal és a jobb oldalán mi történik.”