– Ha jól tudom, négy éve dolgozik a Manchester Citynél, hogyan került a klubhoz?
– Először egy futballiskolát működtettem, ahol olyan hátrányos helyzetű gyerekeket edzettünk ingyen, akiknek a szülei nem engedhették meg maguknak, hogy a gyermekeik futballozzanak – mondta lapunknak James Hayes, a Manchester City akadémiájának megfigyelője. – Négy év alatt negyven játékosunk kapott szerződést különféle akadémiáktól. Ezt követően a Blackburn Roversnél dolgoztam játékosmegfigyelőként és innen kerültem a Manchester Cityhez.
– Van egy terület, amelyért felelős?
– Liverpool és környéke. Nagyjából öt és tizenhat év közötti játékosokat figyelek. Van, hogy a klub szól, hogy menjek ki erre vagy arra a meccsre, egyéb esetben magam választok ki egy találkozót, amit megnézek. Az adott játékosról írok egy jelentést, beküldöm, ha az akadémiánál is tetszik, amit láttam, akkor behívják próbajátékra. Nemrég két lányt, egy ikerpárt küldtem, akiket leigazoltak, ők az U10-es korosztályt erősítik. A klubok próbálják nagyon fiatalon kinézni a futballistapalántákat, hogy minél előbb elkezdhessék képzésüket, no meg később ne kelljen tízmillió fontokat fizetni értük.
– Ha már ezt említette, a klubok bevételei mellett az átigazolási díjak, illetve a bérek is folyamatosan emelkednek, ennek fényében fontosabbá vált a megfigyelők munkája?
– Igen, hosszú távon ezzel rengeteg pénzt nyerhetnek a klubok. Itt van például Phil Foden, aki a Manchester City saját nevelése. Fantasztikus tehetség. Az előttünk álló idényben szerintem több lehetőséget kap majd, az utána következőben pedig stabil kezdő lesz. Egy fillérbe sem került a klubnak, pár éven belül pedig akár negyven-ötven millió fontot is érhet.
– A City elitklub, gyakorlatilag elvárás, hogy mindig mindent megnyerjen, sok lehetőség nincs beépíteni a fiatalokat, főleg, hogy a klub kis túlzással bárkit megengedhet magának.
– Nyilván az ilyen szintű klubok a legnagyobb tehetségeket vonzzák magukhoz, ahol a legmagasabb szintű képzéssel próbálják elérni, hogy a játékosok maximálisan kihasználják a bennük rejlő potenciált. Természetesen tizenkét-tizenhárom évesen nem lehet megállapítani, hogy az adott labdarúgó egy bizonyos szinten túl már nem fejlődik, vagy folyamatosan lép előre, aztán pedig világklasszis lesz belőle. Az is vitathatatlan, ha egy elitcsapat akadémiájára mész, akkor lehet, hogy kisebb esélyed van arra, hogy bekerülj a felnőttek közé, mintha egy kisebb együtteshez szerződnél.
– Utánpótlásszinten is rengeteg külföldi játékos megy Angliába, de mostanában mintha a brit fiatalok is bátrabban kipróbálnák magukat másik országokban.
– Ezt pedig nagyon jó dolognak tartom. A Manchester City scoutja vagyok, imádom a munkámat, szeretek lehetőséget adni gyerekeknek arra, hogy jó képzést kapjanak, de nem vagyok annyira naiv, hogy azt feltételezzem, mindegyikükből profi játékos lesz. Ez nem csak Angliában, a világon is minimális szám. Dániában, Hollandiában vagy Németországban más modellek vannak az utánpótlásban, több játékost nevelnek ki, tehát ha a fiam olyan korban lenne, hogy választhatna, lehet, hogy egy külföldi akadémiát ajánlanék neki, mert vélhetően nagyobb eséllyel kap lehetőséget az első csapatnál
– Josep Guardiola három éve irányítja az első csapatot, amely jellegzetes stílusban játszik, ez hatással volt az utánpótlásra is?
– Igen, az akadémia csapatai is ugyanabban a felfogásban játszanak. Csak csodálattal tudok beszélni róluk, illetve arról, hogyan irányítják a klubot. Fantasztikus volt látni, hogy Pep Guardiola, Yaya Touré vagy Sergio Agüero megjelenik az U10-esek edzésén és beáll játszani a srácokkal a fedett arénában. Hatalmas klubról van szó, amely elképesztően gazdag, de mégis családias hangulata van, amit tudom, nehéz elhinni. Az akadémia rendszer, a megfigyelők és a vezetőség munkája példamutató, ahogy az is, hogy viszonyulnak a fiatal játékosokhoz vagy éppen a szüleikhez.
– Húsz éve dolgozik ebben a szakmában, változott, hogy mire kell figyelnie?
– Leginkább a kapusokat tekintve, hiszen ma már kiemelten fontos, hogyan bánnak lábbal a labdával, a legjobbak már kis túlzással belső védők, a Manchester City kapusa, Ederson akár középső középpályást is játszhatna. Nyilván a jó játékosok húsz éve is jó döntéseket hoztak, legfeljebb a játék irama és a taktika változott egy kicsit, de akinek volt érzéke ehhez a szakmához két évtizede az most is tudja csinálni. Általánosságban véve talán nagyobb hangsúlyt helyeznek a technikai tudásra, egy bizonyos fokig már nem számít, hogy százhatvan centi vagy, netán százkilencven. Hála Istennek, a Barcelona, Xavi és Andrés Iniesta megváltoztatták a szabályokat, régebben többet nyomott a latban, hogy mekkora volt egy futballista vagy milyen gyors.
– A héten egy budapesti kiválasztón járt, van rá esély, hogy hamarosan City-mezben látunk egy honi fiatalt?
– Most nem a City megfigyelőjeként, hanem az eseményt szervező Pro Soccer Global társigazgatójaként vagyok Magyarországon, de nyilván, ha meglátnám az új Messit, akkor azonnal szólnék a főnökömnek. A mostani eseményen öt korcsoporttal dolgozunk, próbáljuk kiszúrni a tehetséges srácokat, akik aztán túrára mennek Angliába, ahol hasonló képességű csapatokkal mérhetik össze erejüket, ezáltal remek tapasztalatokkal gazdagodhatnak. Aztán lehet, hogy rájönnek, az a szint magas nekik, vagy éppen az ellenkezője történik meg, ezt csak ott tudjuk meg. De igazából ez a cégünk fő profilja, futballtúrákat szervezünk és a csapatoknak a szintjüknek megfelelő ellenfeleket szerzünk, ezek lehetnek elitakadémiák együttesei vagy helyi csapatok, illetve egyéb programokon is részt vehetnek, például meccsekre mehetnek. Emellett van egy alapítványunk Ghánában is, ahol szegény gyerekeken próbálunk segíteni.
– Budapesten az U18-as korosztály volt a legidősebb, amelyet megnéztek, lehet ennyi idősen még rejtett és csiszolatlan gyémántokra találni?
– A nagy klubok előtt nincsenek titkok, annyira hatalmas a verseny és annyira kiterjedt a hálózatuk, hogy még Magyarországon is minden nagyobb tehetségről tudnak. Az általam most megnézett U18-asoknál már minimális esély van rá, hogy egy angol csapat szerződtesse őket, hiszen az utánpótláskorú játékosok évekig tanulnak az ottani akadémiai rendszerben. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének egyéb lehetőségeik is. Cégünknek sok amerikai egyetemmel van kapcsolata és megpróbálunk ezekbe az iskolákba ösztöndíjat szerezni néhány játékosnak, akiknek jók a tanulmányi eredményei is, ez négy évre lebontva akár 250 ezer dollárt is jelenthet. A jövő év elején szervezünk egy eseményt Magyarországra, amelyre sok amerikai csapat vezetőedzője is eljön, hogy megnézze a fiúkat. Ha amerikai egyetemre mennek, akkor még mindig megnyílhat az út előttük az MLS-be, ha pedig mégsem, akkor is lesz egy értékes diplomájuk.
– Egy scout általában mérkőzéseken nézi meg a kiszemelteket, nehezebb úgy megfigyelni a fiúkat, hogy itt a toborzón rakják össze a csapatokat?
– Néhány fiú ismerte egymást, játszottak együtt, de így láthattuk, hogy alkalmazkodnak bizonyos helyzetekhez, ilyenkor jobban megmutatkozhat a személyiségük, elkezdenek beszélni egymással, ami manapság különösen fontos, hiszen a sajnos a telefonok és az internet korában a gyerekeknél már nem annyira hangsúlyos a verbális kommunikáció.
– Mik azok a tulajdonságok, amelyekre nagyobb figyelmet fordít?
– Az európai kontinensen szereplő futballisták jellemzően technikásak, szeretik a játékos futballt. Főleg arra koncentrálok, mennyire dolgoznak keményen, mert ha ez nincs meg, akkor nem lesz belőlük semmi. Pályafutásom során sok szupertehetségnek kikiáltott fiút láttam, aki nem állt készen áldozatokat hozni, keményen dolgozni, ezért náluk kevésbé tehetségesebb srácok nagyobb karriert futottak be. Itt Budapesten például az U12-eseknél láttam a kedvencemet, nagyon pici fiú, de bárkinek nekiment a labdáért, oroszlánszíve van és még játszani is tud. Ami szintén fontos még a döntéshozatali képesség, erre mindegyik korcsoportnál figyelek, az lényeges, hogy a játékos törekedjen rá, jó döntéseket hozzon a pályán, persze lehet, hogy ez nem mindig jön össze, de ez sem feltétlenül számít, hiszen ha ez jó munkamorállal párosul, akkor a játékos még minden szempontból fejlődhet.