Túlórát nyert a Cavs Indianában, ismét bukott a Bulls

Indiana Pacers–Cleveland Cavaliers 106–111 – hosszabbítás után

Végzetes hibák. Nagy előnyt adott a hazai együttes ellenfelének azzal, hogy az első félidőben engedte 60%-os dobóhatékonyság fölé jutni. Mivel George csak szenvedett a dobással (3/15 mezőnyből, 8 gólpassz, 5 eladott labda) Ellis-szel egyetemben, így a két Hill és Myles Turner (7/16, 10 lepattanó, 4 blokk) vették kezükbe a csapat megmentését: 14 pontos hátrányból zárkózott fel az Indiana a végjátékra és fordítani is tudott. A rendes játékidő végén Ellis (5/18, 1/8 hárompontos) megnyerhette volna a mérkőzést a Pacers-nek, de dobása messze elkerülte a gyűrűt. Hasonlóan járt George Hill, aki második hosszabbításra küldhette volna a csapatokat, de elsietett és furcsa dobása kimaradt, így kikapott a Pacers.

Jól időzített koncentráció. Alaposan kifacsarta a kezdőket Tyronn Lue, mind az öt játékos legalább 40 percet töltött játékban, de a cseréktől aligha lehetett várni a megváltást, mivel csupán tíz pontot tettek az eredményjelzőre. James (9/22, 0/5 tripla, 12 lepattanó, 6 gólpassz) jobb válla a harmadik negyedben megsérült, s ezt követően már csak 7 pontot szerzett, így Irving (10/20, 7 gólpassz) vette kezébe a csapatot, az irányító a pálya mindkét oldalán átérezte a helyzet súlyát. A Cavs első félidőbeli lehengerlő támadójátékának és az utolsó percekben mutatott jobb koncentrációjának köszönhette a győzelmet.

A Pacers legjobb dobói: G. Hill 23/12, J. Hill 17, Ellis 14/3, Turner 14

A Cavaliers legjobb dobói: Irving 25/3, James 24, Smith 19/12, Love 19/6

Brooklyn Nets–Detroit Pistons 100–105

A végén érkezett a rövidzárlat. A tarthatatlan Lopez (13/19 mezőnyből) és a padról meglepően hatékony teljesítménnyel beszálló Bargnani (7/12) húzta előre, pontosabban az ellenfél után a Brooklynt, viszont Johnson (1/8) és Young (3/7) gyengébb estéjét nem tudták teljesen eltüntetni. Az utolsó bő két percben mindössze két pontra volt képes a végjátékra még előnnyel forduló Nets, így hiába állt fel hátrányból a hazai gárda, a legfontosabb periódusban nem tudta megőrizni előnyét.

A Drummond-hatás. A legjobban teljesítő center ezen az estén a Pistons magasembere, Drummond (10/15, 18 lepattanó, 7 támadó) volt. Rajta kívül további öt Detroit-játékos ért el legalább 12 pontot, jól gyűjtötték a támadólepattanókat (19–7), mellyel meg is alapozták a győzelmet: 21-gyel több pontot szereztek második esélyből (28–7). Az utolsó percekben persze Jackson (8/20, 3/6 tripla) is kellett a sikerhez, aki másfél perc alatt egymaga 7 pontot hozott össze.

A Nets legjobb dobói: Lopez 27, Bargnani 18, Ellington 11/9

A Pistons legjobb dobói: Drummond 21, Jackson 19/9, Caldwell-Pope, Ilyasova 16/3-16/3

Atlanta Hawks–Dallas Mavericks 112–97

Teague megelégelte a vereségeket. Az utóbbi meccsek borzalmas támadójátéka után az Atlanta irányítója kézbe vette a dolgokat és zseniális estével vezette győzelemre csapatát. 32 pontos szezoncsúcsát 12/15 (!) dobással hozta össze, karriercsúcsot jelentő 5/6 hárompontost rámolt be, kiosztott nyolc gólpasszt és a fontos pillanatokban rendre a Hawks élére állt – ő jelentette a különbséget. A többiek továbbra sem hoztak extrát, de most ennyi is elég volt ahhoz, hogy 50% felett dobjanak mezőnyből, elsüllyesszenek 15 triplát és végig vezetve arassanak győzelmet.

Deron Williams megsérült. A Dallas karmestere egy nappal korábban 27 pontos estével vezette győzelemre csapatát, most azonban alig hét perc játék után befejezte a meccset csípősérülése miatt – nem tudni, hogy pontosan mekkora a baj, a meccs után csak annyit mondott, hogy fáj. A vendégek már vele a pályán is hátrányba kerültek és a különbség volt 16 pont is az első félidőben, igaz, innen Parsons vezérletével négy egységnyire felzárkóztak a fordulás után – azonban a záró etapra már ismét tetemes volt a különbség, nem forgott veszélyben a Hawks győzelme.

A Hawks legjobb dobói: Teague 32/15, Korver 16/12, Schröder 14/3

A Mavericks legjobb dobói: Parsons 19/3, Nowitzki 18, Barea 15/6

New Orleans Pelicans–Memphis Grizzlies 95–110

Az utolsó hét perc a Memphisé volt. Korábban a New Orleans is vezetett már 12 ponttal, de hét perccel a vége előtt 86–84 volt az állás a hazaiak javára – innentől indult be a Grizzlies, egy 10–0-s futással fordítottak Gasolék, összességében pedig egy 26–9-es etappal zárták le a találkozót. Ebből a rohamból Vince Carter három triplával vette ki a részét, a veterán hátvéd a legjobbkor hozta kosarait – viszont érdemes kiemelni a dupla-duplázó Conley-t és Randolph-ot, a padról 24 pontot hozó Jeff Greent, vagy éppen a hét gólpasszt kiosztó Marc Gasolt is. A Memphis támadójátéka egészen elképesztően működött, 60%-kal (!) dobtak mezőnyből és 56%-kal süllyesztettek el kilenc triplát – ezzel a hajrában már nem tudta tartani a lépést a New Orleans.

Sokkal pontatlanabb volt a Pelicans. Az utolsó negyedig is a támadópattanókkal tartotta magát életben a hazai csapat, de a 40%-os mezőnymutató és a sok elrontott büntető végül visszaütött – ahogy elkezdtek ülni a Grizzlies triplái a hajrában, már nem volt visszaút. A New Orleansnál csak Davis és Norris Cole játszott jól, Jrue Holiday 1/14-es mezőnymutatója és Ryan Anderson gyengébb napja ezzel a védekezéssel párosítva nem fért bele, főleg nem egy ilyen Memphis ellen – az utóbbi tíz meccsből csak harmadszor kapott ki a Pelicans, de ebből kétszer Marc Gasolék ellen...

A Pelicans legjobb dobói: Davis 23/3, Cole 23/9, Dejean-Jones 9/3, Anderson 9/3

A Grizzlies legjobb dobói: Green 24/9, Randolph 22, Conley 17/3

Oklahoma City Thunder–Washington Wizards 114–98

Westbrook csak így érzi jól magát. Az OKC irányítója rögtön megadta a meccs alaphangját azzal, hogy ő szerezte az első két kosarat – méghozzá úgy, hogy betolta Wallt a gyűrű alá. Ugyan a fővárosiak karmestere támadásban azért ellensúlyozta a problémáit, Westbrook így is megszerezte idei hetedik, az utóbbi tíz meccsen negyedik és sorozatban második tripla-dupláját (17 pont, 13 pattanó, 11 gólpassz), vezérletével pedig a hazaiak végig kézben tartották a meccset. A hamar megszerzett tíz pont feletti előnyt ugyan a húsz (!) eladott labdának köszönhetően leadta a gárda a harmadik negyedben, de a 28 pontos Durant és a dupla-duplázó Ibaka is termelte a pontokat, így a záró etap elejére gyakorlatilag el is dőlt a meccs – az OKC az utóbbi 12 meccséből a 11.-et nyerte meg.

Papírforma. A védekezéssel egyébként is hadilábon álló, gyenge formában lévő, ráadásul fáradtabb Wizards megtette, amit lehetett, Wall vezérletével (17 pont, 8 gólpassz, 3 blokk) igyekeztek rohanni és kihasználni az OKC eladott labdáit, de ebből csak egy tiszavirág-életű felzárkózásra futotta. Nem ültek a tripláik, extra egyéni teljesítmény senkitől sem érkezett, a lepattanózást pedig 53–27-re (!) veszítették el, amit képtelenek voltak ellensúlyozni.

A Thunder legjobb dobói: Durant 28/6, Ibaka 19/6, Westbrook 17

A Wizards legjobb dobói: Beal 18/9, Wall 17, Gortat 17

San Antonio Spurs–Orlando Magic 107–92

Javított a Spurs. A Cavs elleni vereség után otthon mindenképpen nyernie kellett a San Antoniónak, de meg kellett érte küzdenie Popovich csapatának – a harmadik negyed hajrájában még az Orlando vezetett. A 28 pontos szezoncsúcsot (és öt blokkot) szállító LaMarcus Aldridge kosaraival azonban egyenlített, majd fordított a Spurs, a negyedik játékrészben pedig Patty Mills percei következtek – bevágott nyolc pontot és vezérletével elhúzott a texasi alakulat, végül ő is szezoncsúccsal (22 ponttal) zárt. A San Antonio nem játszott különösebben jól, de így is nyert tizenöt ponttal és megőrizte hazai veretlenségét.

Csak támadópattanókkal nem lehet nyerni. A játék minden elemében gyengébb volt az Orlando egyet kivéve – remekül használták ki Tim Duncan hiányát a palánk alatt és 19 támadópattanót szereztek meg. Ezeknek köszönhetően tartották a lépést ellenfelükkel, Vucsevics és Oladipo hozta is a pontokat, de amikor a harmadik negyed végén előbb védekezésben, majd Mills révén támadásban is sebességet váltott a Spurs, már nem tudtak válaszolni – mindössze öt triplát dobtak, pontatlanul dolgoztak mezőnyből és kevés faultot harcoltak ki.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 28, Mills 22/9, Ginobli 13/3

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 20, Oladipo 19/3, Gordon 12

Denver Nuggets–Toronto Raptors 112–93

Vége a sorozatnak. Zsinórban tizenegy győzelem után kapott ki a Toronto, méghozzá úgy, hogy az első negyed után gyakorlatilag esélyük sem volt Lowry-éknak. Támadóoldalon egyedül DeRozan hozta magát, a többiek kissé enerváltan játszottak, védekezésben pedig nem tudták lekövetni a Nuggets játékát – a festékből hatvan pontot kaptak Valanciunasék, elöl pedig csak 37%-kal dobtak mezőnyből. A kanadaiak ezzel együtt simán tartják keleti második helyüket, a vereségnél nagyobb gond, hogy James Johnson a második negyedben ütközött Gallinarival és megsérült a bokája – nem tért már vissza a parkettre.

Gyorsabb és harcosabb volt a Denver. A hazaiak jól használták ki a Toronto hibáit, sokat mozogtak és járatták a labdát, centerposzton pedig egyre inkább úgy fest, hogy kincset találtak – Nikola Jokics 27 pontos, 14 lepattanós dupla-duplát szállított harminc perc alatt és simán lejátszotta a pályáról Valanciunast. Az ő vezérletével a harmadik negyed végén már tizenöt pont volt közte, ekkor pedig még Barton is rátett egy lapáttal – egymaga csinált egy 8–0-s futást, a hazai előny pedig hamar 27 pontra duzzadt.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 27/3, Barton 20/6, Foye 16/12

A Raptors legjobb dobói: DeRozan 24, Ross 12/3, Lowry 10/3, Valanciunas 10

Utah Jazz–Chicago Bulls 105–96 – hosszabbítás után

Hayward a hős. A mérkőzés során mindkét csapatnak voltak jobb periódusai, de a negyedik negyedben már kosárra kosár érkezett válaszként és fej-fej mellett haladtak a felek. 19 mp-cel a vége előtt Derrick Rose triplájával 93–90-re vezetett a Bulls, majd Gordon Hayward büntetőzhetett – a másodikat elrontotta és a Jazz megszerezte a támadópattanót, amelyből szintén Hayward dobott egy ziccert, így hosszabbításra mentve a derbit. A ráadásban ismét Hayward lépett elő, pillanatok alatt dobott két tempót, majd zsákolt is egyet, erre pedig már nem tudott válaszolni a Chicago – a kiscsatár végül 27 ponttal, 12 lepattanóval és 7 gólpasszal vezette győzelemre csapatát.

Kevés volt a fegyver a Bullsban. Amíg a Jazznél heten érték el a tízpontos határt, volt vezérük, de a többiek is hozzátették a magukét, addig a Chicagónál csak a Butler-Gasol páros játszott jól – mindketten hatékonyan és eredményesen dolgoztak. Derrick Rose azonban 6/21-es mezőnymutatót szenvedett össze és bár dobott egy kulcsfontosságú hármast, nem lehetett rá stabilan számítani – a hajrára ráadásul Gasol is elfogyott, faultgondokba került és ki is pontozódott, így az utóbbi négy meccsből harmadszor kapott ki a Chicago.

A Jazz legjobb dobói: Hayward 27/3, Hood 19/6, Gobert 16

A Bulls legjobb dobói: Butler 26/6, Gasol 19, Rose 14/3

Sacramento Kings–Milwaukee Bucks 111–104

Elfogyott a Bucks. Mindössze kilenc játékost használt a Milwaukee a meccs folyamán, és bár az első negyedet simán nyerték, utána fokozatosan estek vissza. A kezdőötös kiválóan játszott, Khris Middleton kivételével mindenki legalább 50 százalékkal (de jellemzően felette) célzott, Monroe (12 pattanó) és Carter-Williams (13 gólpassz) dupla-duplázott, összességében 89 pont jött a kezdőktől. A cseréknél viszont nem volt átütő erő a Bayless-Vaughn duó 5 beszórt triplája ellenére sem – különösen a fiatal erőcsatár-center John Henson hiányzott, Plumlee és O'Bryant ugyanis nem sok hasznos dolgot csinált a palánkok környékén.

Rudy Gay volt a hős. Cousins bokasérülés miatt pihent, de csapattársai eltüntették ezt a hendikepet: Koufos és Cauley-Stein stabilitást adott hátul (lepattanók: 53–37), a kezdőbe kerülő Marco Belinelli a negyedik negyedben termelt 10 egységet, Rajon Rondo pedig ezúttal inkább dobott (7 gólpassz), ugyanakkor tőle szokatlan pontossággal tette mindezt (4/4 tripla). A csapat motorja azonban a cserepletykákban szereplő veterán Gay volt, aki 65 százalékkal célozva szerzett 32 pontot, mellé pedig 9 pattanót, 6 gólpasszt és 2 labdalopást tett – ráadásul Belinellivel párban a mérleg nyelvének bizonyult a végjátékban. Érdekesség, hogy Ben McLemore élete első profi meccsét volt kénytelen kihagyni, illetve ezzel összefüggésben George Karl már 17 különböző kezdőötöst volt kénytelen nevezni a szezonban.

A Kings legjobb dobói: Gay 32/3, Rondo 19/12, Belinelli 18/6.

A Bucks legjobb dobói: Monroe 24, Carter-Williams 18/3, Antetokounmpo 17.