A címvédő angolok búcsúztatták az egyik esélyes ausztrálokat

Már az első negyeddöntő első félidejében kiderült, hogy ez a vb nem a papírformák rendezvénye. A várt nagy ausztrál fölényből nem lett semmi, sőt az angolok lejátszották az ausztrálokat. A pozíciós játékban jobbak voltak (ez az ő világuk), szinte állandóan náluk volt a labda, de a háromnegyedben is gyakran keverték meg az ellenfél védelmét, így a Wallabik nem tudtak vágtatni.

A nagy tuszkolódásban sok büntetőt ítélt a játékvezető, de ebben a félidőben a rúgók nem jeleskedtek. Előbb Mortlock, majd Wilkinson hagyott ki jó lehetőségeket. A játék képével ellentétes az eredmény, mert a játékrész egyetlen célját Tuqiri vitte az egyetlen épkézláb ausztrál támadás végén. Néhány hullám után gyorsan szállt a labda jobbra, Giteau egy passzcsel után Mortlockot hozta helyzetbe, de őt még levitték; Barnes gyorsan feladta a labdát Tuqirinek, aki bemászott a célterületre. A félidőben így Ausztrália négypontos előnnyel (10-6) vonulhatott szünetre Anglia ellen.

A második félidőben az ausztrálok jobban támadtak, de igazán veszélyes helyzetet nem alakítottak ki, és Barnes sem keverte jobban a kártyákat; Larkham sérülése így végzetesnek bizonyult. A fiatal ausztrál 10-es ugyanis szinte enerváltan játszott, a kezéből is kivették a labdát; nem volt sokkal jobb a Wallabik tolongása sem, szinte sehová nem értek oda, ahová kell.

Az angolok pedig többször is az ellenfél célvonala elé értek, kétszer jogosan büntetőt is kaptak, amit Wilkinson berúgott, sőt egy biztosat a félpályáról ki is hagyott. Sajnos a mérkőzés vége a legrosszabb labdarúgó hagyományokat idézte: időhúzás minden mennyiségben; de az vesse az angolokra az első követ, aki nem így tett volna.

A 78. percben azonban Mortlock kiüthette volna őket, de büntetője valamivel a kapuvas mellett szállt el! Az angolok hatalmas meglepetést okoztak, mert nem szerencsével vagy a játékvezető segítségével múlták felül ellenfelüket. Erre a meccsre nagyon odafigyeltek, és remekül sikerült időzíteni a formájukat.