A második félidő döntött, Szerbia nyerte meg a férfi vízilabda Európa-bajnokságot

VÍZILABDA
FÉRFI EURÓPA-BAJNOKSÁG, BELGRÁD
DÖNTŐ
SZERBIA–MAGYARORSZÁG 10–7 (3–2, 2–3, 2–1, 3–1)
Belgrád, Beogradszka Aréna, 12 500 néző. Vezette: Ohme (német), Bourges (francia)
SZERBIA: GLUSAC – Dedovics, Sz. Rasovics, V. Rasovics, N. Jaksics, Martinovics 1, Randjelovics. Csere: MANDICS 4, LUKICS 2, Drasovics 1, Lazics 1, VICO 1, P. Jaksics. Szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics
MAGYARORSZÁG: Vogel Soma – Jansik Sz. 1, Manhercz K., VIGVÁRI VENDEL 3, Fekete G. 1, Nagy Ádám, Angyal. Csere: Nagy Ákos 1, VIGVÁRI VINCE, Tátrai D., Kovács P., Vismeg Zs., Varga V. 1. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Emberelőny-kihasználás: 14/5, ill. 12/5
Kettősemberelőny-kihasználás: –, ill. ­1/0
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. –
Kipontozódott: Dedovics (26. p.), P. Jaksics (30. p.)

ÖSSZEFOGLALÓ

„Mi végig lelkesek leszünk, alakuljon bárhogyan a döntő!” – szólítottak meg minket vasárnap délelőtt, a belgrádi férfi vízilabda Európa-bajnokság döntőjének napján magyar drukkerek, akikkel a szállodában futottunk össze. A lelkesedésre szükség is volt: megtelt a Beogradszka Aréna, a szerb többség pedig vízilabdaünnepet akart látni: a középdöntőben egyszer már legyőzött Magyarország ellen megszerzett harmadik Európa-bajnoki aranyérmet rendezőként. A hangpróba már egy órával a párharc előtt elkezdődött: az egyébként szép számmal érkező magyar szurkolók időről időre „Ria, ria, Hungária!” rigmusokkal támogatták a bemelegítő magyar válogatottat, meg persze próbára tették a hazaiak türelmét, akik természetesen füttyszóval reagáltak.

De lehet-e nyerni egymás után háromszor is Eb-t házigazdaként? Ebbe két csapatnak is beletört a bicskája: az egyik éppen a magyar együttes volt. Száz éve, 1926-ban az első férfi vízilabda Eb-n rendezőként nyertünk, 1958-ban másodszor is, 2001-ben viszont harmadik nekifutásra bronzérmesek lettünk. Horvátország sorsa hasonlóan alakult, a 2010-es és a 2022-es hazai Eb-aranyérmet 2024-ben már nem ismételte meg, másodikként végzett.

Mindkét csapat döntőhöz méltón igyekezett a legjobb játékával kirukkolni a fináléra, az első negyedben szinte nem is hibáztak a felek, az akciók vége azon múlt, az egyik csapat kivitelezi-e pontosabban a támadást vagy a másik zár össze jobban hátul – itt is, ott is megvoltak az emberelőnyök. Távoli lövésekkel mindkét, a tornán remekül védő kapust meg lehetett lepni: a magyar vezetést szerb előny, azt pedig magyar egyenlítés követte. Nikola Lukics bombája még becsúszott Vogel Soma keze alatt a jobb sarokba, meglett a második gólja, hamarosan viszont emberhátrányban védte ki Dusan Mandics labdáját. Innentől egymást követték Vogel védései a következő felvonásban, az első negyedben viszont még a szerbek vezettek (3–2).

Jansik Szilárd és Vigvári Vendel bombáival megint mi vezettünk, ezzel párhuzamosan viszont Glusac sem maradt el Vogel mögött, ugyancsak megérkezett a meccsbe – így nem kerültek bajba a szerbek néhány elpazarolt támadás után. Mandics aztán ötméteresből egyenlített, Nemanja Vico pedig, meg kell hagyni, gyönyörűen kijátszott összjátékot követően szerzett centergólt: Nikola Jaksics, amilyen gyorsan kapta, olyan gyorsan tovább is tette a labdát a középen helyezkedő társnak. Hogy nagyon ne örüljenek a hazai drukkerek, Varga Vince kegyetlen erővel küldte be a labdát Glusac kapujába a nagyszünet előtt öt perccel – korrekt bíráskodás, szinte egyformán magas szinten játszó csapatok, 5–5-ös állás a félidőben. Nem kerültünk közelebb a „megoldáshoz”, de ennél kiélezettebb aligha lehetett az összecsapás.

Mandics irdatlan erejű szabaddobása elkerülte a magyar védőket, Vaszilije Martinovics is kihasznált egy emberelőnyt – a szerbek pillanatai következtek a harmadik negyed elején, és mielőtt esetleg lendületbe jöttek volna, egy magyar emberelőny kezdetekor Varga Zsolt szövetségi kapitány jó érzékkel időt kért, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Fekete Gergő közvetlen ezután remek labdát kapott centerbe Vigvári Vincétől, és még azt is kiküzdötte magának, hogy jó irányba álljon, pontosan szembe a kapuval a védők szorítása ellenére, közelebb jöttünk eggyel, Nagy Ádám bombája az egyenlítésért viszont a felső kapufán csattant. Nemsokára egy Mandics-labdaszerzés akár ötméterest is érhetett volna nekünk – ez elmaradt, de a hazaiak sem tudtak újból kétgólos előnybe kerülni, ők is megkínálták többször a kapufát: 7–6 oda a záró szakasz előtt.

Kemény fizikai csata következett: Nikola Dedovics kipontozódott, de Jansik Szilárd kapásszélről közelről Glusacba lőtt. Megint lendületbe jött a szerb kapus, Feketének is védett – hiába a szerb kapufák, Varga Vince ellen fújtak ötméterest, Dusan Mandics pedig ki is használta. Négy perccel a vége előtt kettő volt a házigazda előnye, amikor pedig Martinovics asszisztját Djordje Lazics a bal kezéről át tudta pattintani a lövő jobb kezére, és a góljával már hárommal mentek a szerbek, elmenni látszott a meccs. Kimaradt egy kettős emberelőnyünk, Mandics a túloldalon pedig tovább növelte a szerb előnyt. Nem tudtunk megújulni, elpuskáztuk a lehetőségeinket – az utolsó percbe Vigvári Vendel lövése éppen beakadt, de addigra már vagy 12 perce voltunk gól nélkül.

Szerbia a hajrában felénk kerekedett, 10–7-es sikerével megérdemelten tartotta otthon az aranyérmet, 2006 és 2016 után 2026-ban is hazai környezetben vált Európa-bajnokká – a mieink kiváló játékkal harcolták ki a finálét Belgrádban, és állhattak fel a dobogó második fokára.

PERCRŐL PERCRE