Angyal Dániel: Soha rosszabb évem ne legyen!

–  Két év és két bajnoki cím után köszönt el a Marseille-től és folytatja pályafutását az Olympiakosznál. Mi alapján döntött a váltás mellett?     
– Elég összetett folyamat eredménye volt a döntés – válaszolta lapunknak az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnoki arany- és ezüstérmes Angyal Dániel. – Örültem az Olympiakosz tavaszi megkeresésének. Bár a mar­seille-i időszakom sikeres volt a két bajnoki, valamint a két kupagyőzelemmel, az elmúlt idényben ráadásul a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe is bejutottunk, úgy éreztem, szeretnék még ennél is feljebb lépni eggyel, és talán a görög vízilabda-kultúra – nem megbántva a franciákat – előrébb jár. Úgy voltam vele, ha lehetőségem adódik egy ilyen múltú, ilyen nívós csapathoz igazolni, akkor élnem kell vele, mert nem biztos, hogy pályafutásom későbbi szakaszában erre lenne sanszom. Könnyen megegyeztünk.

–  Mennyit számított a döntésében, hogy Zalánki Gergő csapattársa lehet?     
– Mindenképpen sokat nyomott a latban. Zalánki Gergő jó barátom, kettőnk családja is jóban van egymással, sokat járunk össze. Emellett van összehasonlítási alapom is: első mar­seille-i idényemben Manhercz Krisztián személyében volt honfitársam a csapatban, a másodikban viszont egyedüli magyarként játszottam ott, és természetesen jobb érzés, ha van még legalább egy magyar a klubban. Az pedig különlegesség, hogy Gergővel kifejezetten jó kapcsolatot ápolok.

–  Beszélt-e Nagy Ádámmal, aki a Ferencvárost elhagyva éppen Marseille-ben folytatja pályafutását?
– Persze, sokat beszéltünk. Nem titok, a vízilabdázók, a válogatott játékosok, főleg a külföldön légiósként játszók igyekeznek informálódni és megosztani a többiekkel a tapasztalatokat, milyenek a körülmények az adott klubnál – leadjuk a drótot ilyen szempontból. Amikor Ádámot megkereste a Marseille, többször beszélgettünk, elárultam neki, mi az, ami szerintem pozitív a francia együttesnél, és mi az, amire érdemes odafigyelnie, ha ott akar játszani.

–  Az Olympiakosz a rekorder harminckilenc görög bajnoki címmel, valószínűsítem, nem is lehet más a cél a következő évadban, mint a címvédés. De mi a helyzet a Bajnokok Ligájával? 2018-ban megnyerték a pireusziak a sorozatot, rá egy évre viszont elbukták a döntőt az FTC ellen, azóta pedig egy harmadik hely jött össze 2024-ben.     
– Merek nagyot álmodni – azt mondom, érmet mindenképp szeretnénk nyerni a Bajnokok Ligájában, és keményen dolgozunk azért, hogy az minél fényesebb legyen. Jó lenne meg is nyerni a BL-t, ám ezt azért még nem szeretném célként kijelenteni, mert vannak remek csapatok az Olympiakoszon kívül is, de a dobogóra feltétlenül felállnánk.

–  Két hónappal ezelőtt jelentette be a görög együttes az átigazolást. Volt már lehetősége találkozni leendő csapattársaival, megismerkedni a környezettel?     
– A környezettel még nem. Játszottam már Görögországban, sőt, a legutóbbi idényben a Bajnokok Ligája második csoportkörében Athénban játszottuk az utolsó mérkőzést májusban, akkor találkoztam azokkal a klubvezetőkkel, akikkel addig csak telefonon meg e-mailben kommunikáltam. A játékosokat a korábbi egymás elleni válogatott és klubmeccsekről nagyrészt ismerem, sokszor játszottunk már egymás ellen, az athéni uszodát is ismerem, a várost még nem – de rövidesen erre is lesz alkalmam, mert a jövő héten utazom ki és csatlakozom a csapathoz.

–  Két idényre szól a szerződése, akkor harmincöt esztendős lesz. Ezt követően is szeretne légiós lenni, vagy szeretne még hazatérni pályafutása során?     
– Itthon szeretném majd befejezni a pályafutásomat, aztán ha sikerül, sikerül, ha nem, akkor nem, ezt majd az akkori lehetőségek határozzák meg. A nyáron Magyarországról nem kerestek, de egyébként már az idén is volt bennem ilyen elképzelés, hogy jó ajánlat esetén szívesen hazajövök, és akkor már maradtam is volna Magyarországon – a családi élet sokkal egyszerűbb idehaza. A kislányom még óvodás, ám pont mire lejár a szerződésem az Olympiakosszal, iskoláskorú lesz, valószínűleg célszerűbb lenne, ha itthon járna iskolába. A hosszú távú terveim között abszolút szerepel, hogy játsszak még magyar klubban.

–  Visszatekintve egy kicsit a szingapúri világbajnokságra: hogyan élte meg az ott eltelt két hetet és a megszerzett ezüstérmet? 2023 után ismét bejutott a döntőbe a férfiválogatott.     
– Valamelyest gyógyír volt a párizsi olimpiára, amelyen a negyedik helyen zárva érem nélkül maradtunk, ezúttal pedig sikerült a döntőig menetelnünk. Nem volt könnyű az utunk, sérülések is hátráltattak minket – gondolok akár Vogel Somára, akár Jansik Szilárdra –, ennek tükrében nagyon szép eredményt értünk el, amire büszkék lehetünk. Sokat is dolgoztunk érte, mindenkiben megvolt az extra bizonyítási vágy, ami remélem, meg is marad, mert enélkül nem lehet nagy eredményt elérni. Kicsit keserédes is persze az élmény, mert a végső győzelmet is akartuk, ha már döntőbe jutottunk, ám nem éltünk az eséllyel – de az egész idényemet nézve, beleértve a klubévadot is, azt kívánom, soha rosszabb évem ne legyen!