Olyan eredménysorral, amilyennel Molnár Endre, kevés sportoló büszkélkedik. A szerdán 80 éves egykori világklasszis vízilabdakapus életpályáját elismerik a nemzetközi sportvilágban is: februárban bejelentették, beválasztják a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokába (ISHOF). A hivatalos beiktatásra a szingapúri világbajnokságon kerül sor, ahol Molnár Endrét unokái képviselik.
„Kicsit nehezen megy a mozgás, de egyébként szerencsére jól vagyok, nincs különösebb baj – mondta a Nemzeti Sportnak az 1980-ban visszavonult Molnár Endre, majd kitért a nem mindennapi díjra. – Először meglepett, utána pedig nagyon örültem az elismerésnek, sajnos nem tudok kimenni átvenni, az unokáim vesznek részt az ünnepségen.”
Molnár fantasztikus pályafutást tudhat magáénak, négy olimpián védte a magyar vízilabda-válogatott kapuját, egyikről sem jött haza érem nélkül. 1976-ban a dobogó felső fokára állhattak fel a mieink, négy évvel korábban a másodikra, míg 1968-ban és 1980-ban bronzérmesek lettek. A kontinenstornákon két aranyat nyert a csapattal. A Budapesti Spartacus korábbi kapusa mégis az 1973-as világbajnoki aranyérmére a legbüszkébb, az a siker ugyanis nagy áttörés volt számukra. Természetesen nem szakadt el teljesen szeretett sportágától, a mai napig figyelemmel követi a vízilabda eseményeit.
„A mostani világbajnokságon is figyelem a magyar csapatok teljesítményét. A lányok hatalmas meglepetést szereztek, fantasztikusan játszottak a spanyolok ellen – mondta Molnár, majd kitért a kapusokra. – Régen sem volt egyszerű a kapusok helyzete, de manapság talán még keményebb a dolguk. Meghatározott támadóidő van, jobban blokkolnak a védők, ugyanakkor több lövést is kapnak. Annak idején nálunk nem ez volt a trend, volt olyan, hogy addig tartott egy támadás, amíg be nem lőtték, vagy a védekező csapat nem szerezte meg a labdát.”