Visszatértek a válogatottak, sorozatterhelésre készül az UVSE

Ünneplés, kikapcsolódás, regeneráció – néhány ötlet arra, mit lehet csinálni egy sikeres világbajnokság után, amelyről ezüstéremmel és olimpiai kvótával tér haza a válogatott. Nos, női vízilabdázóink ehelyett visszatértek klubjukhoz, hogy munkába álljanak, elvégre kedden folytatódik a bajnokság, a márciusi program pedig rendkívül sűrűnek ígérkezik.

Az UVSE válogatott kapusa, Magyari Alda speciel a tétmeccseket élvezi a legjobban, úgyhogy aligha bánja, hogy a vb után nem sokkal már a klubjában kell védenie. Társaihoz hasonlóan ő is hullámvasúton ült az elmúlt hónapokban: a januári Európa-bajnokság nem marad szép emlék, Dohában viszont kijött a lépés a mieinknek, amihez talán az eindhoveni Eb-kudarcra is szükség volt.

„Nyilván nem volt jó érzés úgy hazajönni az Eb-ről, hogy mindhárom fontos meccsünket elveszítettük, de nagyon sokat tettünk azért, hogy a vébére összeálljon a játékunk – mondta lapunknak a 23 éves Magyari Alda.  – Beérett a munka gyümölcse, de nem szabad azt gondolnunk, hogy mostantól minden megy magától. Ami engem illet, utólag sok mindent másképp csinálnék, mert a döntőre olyannyira elfáradtam, hogy ha a nevemet kérdezik, azt sem tudtam volna elmondani. Csalódott voltam, hogy a legfontosabb mérkőzésen nem tudtam úgy védeni, ahogyan addig – a következő négy hónapban igyekszem úgy készülni, hogy akkor segíthessek a legtöbbet a csapatnak, amikor igazán nagy szükség van rá.”

A válogatott játékosok a klubidényre is átmenthetik azt a hozzáállást, amellyel a vb-döntőig jutottak Katarban – a kívülállók is láthatták, mennyire motiválttá és egységessé vált a csapat. A társkapitányok nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy a medencén kívül is összecsiszolódjanak a lányok, és szakmailag is érződött az előrelépés.

„Tíznél kevesebb gólt kaptunk mindegyik ellenfelünktől, ami fontos, mert általában csak így lehet győzni – hangsúlyozta Magyari. – Mondjuk, én a hatos számot jobban szeretem, mint a tízest, úgyhogy még mindig lehet fejlődni… Nem a vízilabdatudásunkon kellett javítanunk, hanem a csapategységen, el kellett engednünk az egónkat, hogy ne egyedül akarjuk megoldani a különböző játékhelyzeteket. Hittünk a közös munkában, és bár a döntőt sajnálom, mert mindig nyerni szeretnék, azért az ezüstérem nem a világvége. Mostantól csak felfelé vezet az út.”

Miközben Magyari Alda, Faragó Kamilla és Rybanska Natasa a válogatott sikeréért küzdött, klubtársaik Benczur Márton irányításával a bajnokságra készültek. A női ob I-ben harmadik helyen álló UVSE vezetőedzőjének szavai egybecsengenek azzal, amit kapusa mondott: minden mérkőzésen a győzelem a cél, természetesen a fejlődést szem előtt tartva.

„Nekem Alda a világ legjobb kapusa, de objektíven nézve is az első háromban biztosan ott van – mondta Benczur Márton, akit a felkészülésről is kérdeztünk. – Gördülékeny volt, nem újdonság, hogy több játékost is adunk a válogatottnak, ami mindig nagy büszkeség. Ryban­ska Natasa sérülése után nagyszerűen tért vissza, Faragó Kamilla pedig nem véletlenül csapatkapitány nálunk, ő egyébként már a vébét követő héten velünk készült. A világversenyek alatt rengeteget edzettek a többiek, ez is megszokott az UVSE-ben, de a bajnokság mutatja meg igazán, hogy mennyire volt hatékony az elmúlt időszak. A finomhangolásra kevés idő jut, mert brutális menet vár ránk, de állunk a kihívás elébe.”

Mivel még a Bajnokok Ligájában is szerepel, alig másfél hónap alatt 14 mérkőzést játszik az UVSE, amely Benczur elmondása szerint a bajnoki címre hajt – ehhez pedig Magyari Alda bravúrjaira is szüksége lesz.