Női vízi MK: Quentin Tarantino sem írhatott volna izgalmasabb forgatókönyvet a kupadöntőnek

Együtt nyerték meg a serleget, így hát egyszerre ugrottak vízbe, hogy a szurkolókkal közösen ünnepeljenek. A női vízilabda Magyar Kupa négyes döntőjében az UVSE előbb a hazai medencében játszó BVSC-t múlta felül, majd a címvédő Ferencvárost is legyőzte, és története során hatodszor ért fel a csúcsra a sorozatban. A sokáig emlékezetes finálé szétlövését követően fiesztahangulat uralkodott a Szőnyi úti Laky uszodában, egyre-másra készültek a szelfik a trófeával.

„Nagyon szeretek telt ház előtt játszani, meccs közben sokat jelentett, hogy minden gólnak, védésnek, labdaszerzésnek örült a közönség – mondta lapunknak az UVSE válogatott kapusa, Magyari Alda, aki hatvanszázalékos védési hatékonysággal zárta az FTC elleni döntőt. – Az ünneplésnél jó volt látni a boldogságot a csapattársaim és a szurkolóink arcán, nagyon akartuk a győzelmet, mindent kiadtunk magunkból. Hátul jól mozogtunk együtt, a lányok nagyszerűen megoldották a támadásokat – élveztük a játékot, ezáltal bátrabbak voltunk. A fontos pillanatokban szerzett góljaink nekem is önbizalmat adtak, és minden segítséget megkaptam a mezőnyből.”

Quentin Tarantino sem írhatott volna izgalmasabb forgatókönyvet a kupadöntőnek, amelynek első félidejében az UVSE volt lépéselőnyben, a nagyszünetben mégis az FTC vezetett. A címvédő közel volt a győzelemhez, de pazarlóan bánt az emberelőnyös lehetőségeivel, a lila-sárgák pedig egy pillanatra sem adták fel, Szegedi Panni 1.7 másodperccel a vége előtt káprázatos ejtéssel egyenlített. A 8–8-as rendes játékidő után a szétlövést Benczur Márton együttese bírta jobban idegekkel; a szakember nem győzte dicsérni fiatal csapata mentális erejét, és a rivális teljesítményéről is elismerően beszélt. S hogy mit mondott játékosainak, amikor a záró negyed előtt két góllal vezetett a Ferencváros?

„Annyira elfáradtam, hogy már nem is emlékszem rá, de biztosan bátorított minket – ecsetelte Magyari Alda, akiben felsejlett az Eurokupa-döntő visszavágójának emléke, amelyet szintén a végjátékban fordított meg az UVSE. – Mondogattam magamban, hogy jó lenne megint néggyel megnyerni az utolsó negyedet, aztán már azért szurkoltam, hogy egyenlítsünk. A végén előrejöttem a támadással, ami kapusként egyáltalán nem leányálom, de megérte, hiszen Szegedi Panni góllal fejezte be a hét a hat elleni játékot. Különleges lélektana volt a szétlövésnek, kicsit csalódott voltam, hogy nem sikerült védenem, mert nagyon sokat gyakorlok, viszont szerencsére a lányok ezúttal is jól lőtték az ötmétereseket.”

Olyannyira jól, hogy az ­UVSE-ből senki sem hibázott, míg a túloldalon Vályi Vanda a kapufát találta el, majd miután Szegedi Panni belőtte az utolsó ötméterest, kezdődhetett a fent meg­énekelt fieszta. Éppoly szenvedélyesen ünnepeltek a lila-sárgák, ahogyan játszottak – nem véletlenül mondta Magyari Alda, hogy minden mérkőzésen úgy kell küzdeniük, mintha a Fradi lenne az ellenfél.

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN IDE KATTINTVA OLVASHAT!

NŐI VÍZILABDA MAGYAR KUPA, DÖNTŐ (LAKY KÁROLY USZODA)
FTC–UVSE 8–8 (2–3, 3–1, 2–1, 1–3) – szétlövéssel 4–5
Laky uszoda, 600 néző. V: Debreceni, Csanádi
FTC: NESZMÉLY – Farkas T., TÓTH-CSABAI 2, Vályi V. 1, GURISATTI 3, Leimeter, Pőcze. Csere: Kiss A. (kapus) Máté Zs., Bonca 1, Kuna, DÖMSÖDI 1, Nagy L. Edző: Gerendás György
UVSE:MAGYARI A. – HAJDÚ K.3,Peresztegi-Nagy, FARAGÓ K.1,Aubéli, Baksa V., SZEGEDI2.Csere:Tiba1,Lendvay1,Varró E., Irmes R., Golopencza N., Kenéz K.Edző:Benczur Márton
Emberelőny-kihasználás: 12/2, ill. 7/3
Kettősemberelőny-kihasználás: – ill. 1/1
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 1/1
Kiállítva (végleg, cserével): Golopencza N. (26. p.)
MESTERMÉRLEG
Gerendás György:– Felemás érzéseim vannak, mert már fogtuk a kupa fülét, de így el lehet veszíteni egy kupadöntőt, mert hajtós, jó meccset játszottunk. Közel voltunk a győzelemhez, de nem tudtuk lezárni a mérkőzést, a végén vagányabb játék kellett volna a sikerhez.
Benczur Márton: – Elképesztő mérkőzés volt, ennél nagyobb ünnepet el sem tudnék képzelni a női vízilabdának. Jól működött a meccstervünk, és bár a harmadik negyed végén sok emberhátrányt kellett kivédekeznünk, ami felemésztette az energiánkat, a végjátékban eksztázisba kerültünk.