Vízilabda: ezrek emlékeztek Benedek Tiborra a Hajósnál – galéria, videó

Könnyeiket tartóztatni képtelen meglett férfiak. Futók, akik a szigetkör megtétele közben néhány pillanatra megálltak, ám arcuk nem az izzadságcseppektől fénylett. Fiatal, keménykötésű, a halállal közelről talán most először, mesterük távoztával találkozó, kipirosodott arcú tanítványok. Ifjak és idősek, sokan válogatott- vagy klubcímeres öltözékben.

„Time to say goodbye” – sodorta a szellő a szökőkúttól a Hajós uszodáig Sarah Brightman és Andrea Bocelli csodás dallamát, ám a sok ezer ember, a már fél órával a kilenc órás kezdés előtt is a Margit hídig kígyózó sor egyetlen tagja sem érezte, hogy eljött az idő búcsúzni a magyar vízilabda egyik halhatatlanjától, Benedek Tibortól, aki súlyos, példátlan méltósággal viselt betegség után csütörtök hajnalban elhunyt.

„Csak öt hónappal volt idősebb nálam.”

„Eszembe jut, amikor az apukám meghalt.”

A Hajós előtti tér megtelt, lehetetlen volt nem hallani az elsuttogott, sírásra görbülő szájon éppen csak kipréselt mondatokat.

Valamivel kilenc előtt Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Vári Attila szövetségi elnök, Madaras Norbert, Nyíri Zoltán szövetségi elöljárók, Dala Tamás, Vincze Balázs egykori játékostársak és Kovács István korábbi edző, kicsit később Märcz Tamás szövetségi kapitány, Schmitt Pál volt köztársasági elnök és más jeles közéleti személyiségek sora helyezte el a mécsesét, fehér rózsáját, ám szinte mindenki megjelent, aki a sportágban számít – és sokan vannak ilyenek.

Mindenki nézte fejcsóválva a mosolygós, nevető szemű Benedek Tibort a képen, aki csak úgy ragyogott a megannyi mécses fényében. „Micsoda hős volt” – fogalmazott Vári.

Miért csak volt? Miért, miért kell búcsúzni?