Ugye? – Malonyai Péter jegyzete

Tegnap, ma, póló póló hátán itt a 2. oldalon, de hát, emberek, nagy hirtelenjében két éremmel gazdagodott a magyar vízilabda: a fiúk aranya és a lányok bronza tette különösen örömtelivé, hogy vállaltuk a januári Európa-bajnokságot.
Tegnap, ma, póló póló hátán itt a 2. oldalon, de hát, emberek, nagy hirtelenjében két éremmel gazdagodott a magyar vízilabda: a fiúk aranya és a lányok bronza tette különösen örömtelivé, hogy vállaltuk a januári Európa-bajnokságot.

Mondhatjuk, hogy ez így természetes, hiszen hungarikumról van szó, ám inkább ne tegyük: más ma már a játék, mint amikor letettük a névjegyünket a sportágban, majd hegemónok lettünk, magyarán, amikor megfogalmazódott, hogy nálunk a pólóezüst – kudarc. Még a legutóbbi kényeztetés (2000, 2004, 2008: olimpiai arany) óta is eltelt több mint egy évtized – hosszú idő.

A sportban mindenképp, hiszen jelen idejű műfaj. Hodie mihi, cras tibi, azaz ma nekem, holnap neked, a latin mondás igazsága vitathatatlan, sohasem lehet tudni, egy-egy apróság merre billenti el a mérleg nyelvét – vasárnap mi voltunk a kedvezményezettek, mert egy ötméterespárbaj mindig lutri. Éppen ezért nagy dolog a mostani siker, a sors (ha úgy tetszik: Sors) tudta, mit akar, és jól döntött. Nem azért, mert ránk szavazott, inkább mert észre kellett vennie hozzá a magyar fiúk elszántságát, megalkuvást nem tűrő harcmodorát, és a vágyat, hogy végre itthon legyenek aranyérmesek a hungarikum követei – 62 esztendő után. Olyan tulajdonságokat felvonultatva tehát, amilyenek korábban (2018, Eb: 8. hely) számonkérhetők voltak Märcz Tamás csapatától (vitatta is a kapitány rendesen), ám a múlt most csak arra szolgál, hogy megtudjuk: kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba (hogy az ókornál maradjak).

Ismétlem, a műfaj jelen idejű, így nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a budapesti érmekből. Persze, hogy az olimpiára gondolok. A hölgyeknek ugyebár még kvalifikálniuk is kell, a férfiaknak – nagy könnyebbség – nem, ám a selejtező és az olimpiai torna éppen úgy a jelenben zajlik majd, mint a pesti Európa-bajnokság. Minden megtörténhet, és persze az ellenkezője is, mindenesetre a fiúk és a lányok egyaránt a lehető legtöbbet kihozták az elmúlt két hétből: optimistává tettek bennünket. Hihetjük – uszodai kifejezéssel élve –, hogy meg tudják csinálni a melót.

Ugye?