Legyőztük az olimpiai bajnokot, vb-döntőt játszhat a férfi pólóválogatott is!

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR 
VÍZILABDA, FÉRFIAK
ELŐDÖNTŐ
Magyarország–Szerbia 19–18 (6–3, 2–5, 8–4, 3–6)
Szingapúr, 500 néző. V: Franulovic (horvát), Margeta (szlovén). 
MAGYARORSZÁG: Csoma – Vismeg Zs., Vigvári Vendel 1, MANHERCZ K. 4, KOVÁCS P. 1, Vámos 1, BURIÁN 2. Csere: ANGYAL 2, Nagy Ádám, FEKETE G. 4, Molnár E., Vigvári Vince 1, NAGY ÁKOS 3. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
SZERBIA: R. Filipovics – Sz. Rasovics 1, P. Jaksics, N. JAKSICS 3, LAZICS 2, Vapenszki, V. Rasovics 1. Csere: Dobozanov (kapus), MANDICS 6, Csuk 2, Randjelovics, Vico 1, MARTINOVICS 2, Milojevics. Szövetségi kapitány: Uros Sztevanovics
Emberelőny-kihasználás: 19/10, ill. 16/9. Kettősemberelőny-kihasználás: –, ill. 1/1. Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 3/3. Kipontozódott: V. Rasovics (22. p.), Nagy Ádám (24. p.), P. Jaksics (24. p.), Randjelovics (26. p.), Molnár E. (27. p.), Nagy Ákos (27. p.), N. Jaksics (31. p.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Két nap, két elődöntő – két olimpiai bajnok ellen. Ugyanaz a lemez forgott a vizes világbajnokság pólótornájának otthont adó szingapúri uszodában: a hölgyek már megtették a magukét a spanyolok kiütésével, ezúttal az urakon volt a sor Szerbia ellen. A helyszíni szpíker az elmúlt másfél hétben is megpróbálta lelkesíteni a közönséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel, most viszont kiélhette magát, ugyanis végre meccshangulat fogadta a csapatokat. A szervezők a fényjáték után ismét bevetettek egy újítást: lelkes lurkókat választottak ki játékoskísérőnek, akik valójában nem is kísérték, hanem a pódiumon várták a klasszisokat.

Mi meg azt vártuk kíváncsian, hogy lehet-e fokozni a címvédő horvátok elleni negyeddöntőben mutatott teljesítményt – mert az bizony a tökéleteshez közelített.
Annyiból mindenképpen lehetett, hogy az első negyed második felében összeállt a védekezésünk. A szerbek az első két emberelőnyükből megbontották a falat, aztán elhangzott a vezényszó Manhercz Krisztiántól („Figyelj a fára!”), Vismeg Zsombor pedig úgy betakarta Borisz Vapenszkit, mint annak a rendje. Elöl ismét minden szép és jó volt: a csapatkapitány villanása előtt Vámos Márton adott ízelítőt a specialitásából délszláv barátainknak, majd Fekete Gergő pofozta be a fórt a kapásoldalon. S ha ez nem lenne elég, vagány balkezesünk, Nagy Ákos lehetetlen szögből is megtréfálta Radoszlav Filipovicsot, aki a kapufán vezette le a dühét – az első hat magyar lövésnél egyaránt tehetetlen volt.

Vagyis támadásban nyolc perc után ugyanott tartottunk, mint két napja, a kapott gólok számát viszont megfeleztük, hat a hat ellen különösen jól zárt a magyar retesz. Nem mintha sokat játszhattunk volna egyenlő létszámnál, mert a szerb centerek futószalagon szállították a kiállításokat, márpedig az emberelőnyök kihasználásában hagyományosan erős a rivális, amit újfent bizonyított. Addig járt a labda a külső körön, amíg meg nem találták az ideális passzsávot – amint megtalálták, rögtön ziccerbe is kerültek. Amikor a háromgólos előnyünk egyre olvadt, türelmes fórmegjátszás végén Kovács Péter a kapuba húzta a labdát, azaz nem hagyták magukat kizökkenteni a mieink.

Két nyelven szólt felváltva az örök érvényű „Védekezz, védekezz!” rigmus, Angyal Dánielnek pedig több se kellett, hogy belekapjon a szerbek átadásába. Ez volt az első emberelőny, amelyet elpuskázott az olimpiai bajnok, de Uros Sztevanovics időkérése után a következőt már gólra váltotta, vagyis 7–7-nél utolérte a magyar válogatottat. S ha a szimpla fórt belövik, a duplát sem hagyják kihasználatlanul… Hat kettes sorozatban volt Szerbia, úgyhogy nagyon kellett Manhercz újabb villanása, a nagyszünet előtt már a mieink támadtak a vezetésért. Burián Gergely dudaszóra vállalkozott, a fokozatosan magára találó Filipovics zárta a rövidet – két negyed után gyakorlatilag ott tartottunk, ahol fél órával korábban.

Varga Zsolt eligazítása után az eddigi leghosszabb és leghangosabb csatakiáltást hallottuk, szükség is volt az energiára, mert a fizikailag erős, no meg rendkívül rutinos rivális nem adta olcsón a bőrét. Egy-egy sikeres védekezésből erőt meríthetett a férfiválogatott: Fekete újabb rakétáját például Manhercz gyújtotta be, amikor szabályosan elhalászta a labdát a center elől. A túloldalon labda nélkül kaptunk kiállítást, mire Angyal valahogyan átejtette Filipovicsot, aki a felső lécnek is adott egy csattanósat. Rutinos bekkünk eközben már tempózott is vissza, hogy nem sokkal később labdaszerzéssel lökjön nagyot a szekerünkön – fontos megmozdulás volt, mert kiállítás, időkérés és gól követte.

Alaposan kidekorálták az eredményjelzőt a játékosok, a harmadik negyed közepén nem volt olyan magyar mezőnyjátékos, akinek ne lett volna személyi hibája, de legalább (ekkor még) senkit sem vesztettünk el. Manhercz továbbra is vezette a sereget, a változatosság kedvéért ötméteresből is beköszönt – ismét a mieink diktálták az iramot. Méghozzá igencsak gyors iramot: a Vigvári testvérpárból Vendel felúszott a labdával, Vince meg kapásból átlőtte a rendezetlen szerb védelmet, Sztevanovics mester teljesen feleslegesen dobta be a zöld szütyőt. Két-három gólon billegett a különbség, hogy aztán a harmadik szakasz utolsó másodperceiben Nagy Ákos négyre növelje az előnyünket – Varga Zsolt eksztázisban örült a parton, majd elégedetten kortyolt egyet a palackjából.

Annyit lőttünk egy negyed alatt, mint az első félidőben összesen, 16–12-ről kezdődött a záró nyolc perc. Na, de hogyan, mivel kezdődött?! Természetesen azzal, hogy Angyal karnagy megadta az alaphangot, a legkisebbtől a legnagyobb magyar zászlóig mindegyik lobogott a lelátón, mert ekkor már nemcsak titkon reméltük, hogy sikerülhet a világbajnoki döntőbe jutás. A szerbek persze máshogy gondolkodtak, Dusan Mandics az ötmétereseket (is) biztos kézzel lőtte, de az óra a mieink malmára hajtotta a vizet. Nem is siették el a támadásaikat, olykor félredobták a labdát, de a legfontosabb, hogy lepörgött a huszonnyolc másodperc.

Aztán felsejlett az utolsó negyed réme… Milos Csuk visszahozta egyre a riválist, másfél perc volt hátra, amikor Varga Zsolt időkérése után emberelőnyben próbálkoztunk. És nemcsak próbálkoztunk, hanem gólt is lőttünk! Átszakadt a gát, Mandics a kapufára pattintott, Csoma meg úgy dobta előre a labdát, hogy tudta, nem kell, nem is szabad felúszniuk a társaknak. Az utolsó fél percben kellett volna két gólt dobniuk a szerbeknek – illetve dehogy kellett, nem is dobtak kettőt, a magyar válogatott 19–18-re megnyerte az elődöntőt! Jöhet a vb-finálé: csütörtökön 15.35-kor az Európa-bajnok és világkupagyőztes Spanyolország ellen.

PERCRŐL PERCRE