Vizes vb: női válogatottunk 17 éve vár a világbajnoki aranyra

– Milyen játékosokat látott a péntek délelőtti edzésen?
– Elsősorban nagyon fáradtakat, sokat kivett belőlünk az elmúlt két mérkőzés, különösen az elődöntő – mondta Bíró Attila szövetségi kapitány, aki az amerikaiak elleni világbajnoki döntőre készül a csapatával. – Ugyanakkor ez a legkellemesebb fáradtság, hiszen amikor bejutunk a négy közé, és látjuk a szálláson, hogy már csak négy csapat veszi komolyan az egészet, mi pedig köztük vagyunk, miközben a többiek már mennek szanaszét, az meglehetősen jó érzés. Ráadásul ha négy közé jutunk, van két sanszunk az éremszerzésre, mi pedig már elsőre megszereztük, de abban is biztos vagyok, hogy ezzel nem elégedünk meg. Semmi sem érhet minket váratlanul, készen állunk!

– Hogyan telt a szünnap?
– A délelőtti edzés után videóztunk, este pedig edzettünk még egyet, az amerikaiak elleni alapjátékot gyakoroltuk. Egyébként regenerálódás, frissítés és pihenés szerepelt a programban, nagy dolgokat már nem csináltunk.

– Hogyan közelíti meg a világbajnoki döntőt? A tétet hangsúlyozza, vagy éppen ellenkezőleg, igyekszik levenni a játékosok válláról a terhet?
– Az utóbbi, az elmúlt évek eredményei alapján mi vagyunk az esélytelenebb csapat. Ha itthon játszunk, ha nem, valljuk be, az amerikaiak eredménysora és játéka favorittá teszi őket. Amellett, hogy ezzel leveszem a terhet a játékosaimról, ez az igazság is, ugyanakkor azt is tudom, ha valaki, akkor mi meg tudjuk őket szorítani, sőt, meg is tudjuk őket verni. Ehhez nyilván mindennek klappolni kell, még mindig javulnunk kell támadásban és védekezésben is, de erre képes a csapat, és meg is tudja csinálni.

– Nagyjából ötvözni kellene az ausztrálok elleni védekezést és a hollandok ellen mutatott támadójátékot?
– Lényegében igen, de az amerikai válogatott jobb ennél a két csapatnál. A hollandokkal játszották a legszorosabb mérkőzésüket, mondjuk, azt is négy góllal nyerték meg... A spanyolokat öttel, az olaszokat nyolccal múlták felül, űrvízilabdát játszó csapatról beszélünk. Ugyanakkor mi közelítünk feléjük, szeretnénk bebizonyítani, hogy az olimpia csoportkörében felettük aratott győzelmünk nem a véletlen műve volt.

– Gyakran mondja, hogy nem érdemes a múlttal foglalkozni, de azért csak erőt adhat a tavalyi győzelem...
– Így van, ráadásul nincs olyan csapat a jelenlegi mezőnyben, amelyik elmondhatja ezt magáról. Világbajnokságon legutóbb 2015-ben az olaszok verték meg őket egy csoportmeccsen, de abból az olasz csapatból már csak négyen maradtak hírmondónak. Ezzel együtt nekünk rengeteget kell tennünk azért, hogy egyáltalán szoros legyen az eredmény. De ahogy az imént is mondtam, ez a csapat képes rá.

– A hírek szerint telt ház előtt játsszák majd a döntőt. Hogyan éli meg ezt a hangulatot?
–Szuperül! Nem is kell külön spannolnom magam, a közönség lázba hoz. Nem tudom, hogyan nézek ki kívülről, de azért igyekszem hideg fejjel végiggondolni a történéseket, nem hagyom, hogy elvigyen a hév, amikor kell, tüzelek, amikor kell, nyugtatok. Bízom benne, hogy a csapatot sem viszi el a hatezer néző, higgadtak maradnak, ami a hollandok ellen is kellett a győzelemhez. Az utolsó gólunk előtt Leimeter Dóra hetet lóbált, mielőtt ellőtte volna a labdát, ez a magabiztosság jellemző a lányokra. Nem mondom, hogy nincsenek hibák a játékunkban, de nagy vonalakban működik, nem véletlenül jutottunk el idáig.

– Milyen érzésekkel várja a döntőt?
– Optimista vagyok, azt érzem, többszörös címvédőként az amerikaiaknak nagyobb a felelősségük. Ugyanakkor valljuk be, nem játszik mindig világbajnoki döntőt a magyar válogatott, úgyhogy rajtunk is van némi nyomás, de én ezt élvezem, szerintem már a lányokat sem viseli meg annyira. Minden egyes pillanatát szeretném kiélvezni a mérkőzésnek, azt szeretném, hogy a hatezer néző még jobb benyomásokkal menjen haza, mint amilyennel megérkezik az uszodába.