Karagics Mátyás: Kiemelkedő egyéniségek nélkül nem lesz jó a csapat
A 67 éves Karagics Mátyás neve az évtizedek alatt egybeforrt a kecskeméti férfi röplabdázással. Előbb játékosként erősítette a hírös város élvonalbeli felnőttcsapatát, majd edzőként vált a helyi sportélet ikonikus alakjává, az ország egyik legjobb trénerévé, kiváló nevelőedzővé. Amikor a szakembert a kezdetekről kérdeztük, elmondta, hogy tinédzserként nem voltak nagy tervei a röplabdasportban, azonban a motiváló közeg és a közösség a sportágban tartotta.
„Gyerekként én egyáltalán nem akartam röplabdázó lenni, a kecskeméti Katona József Gimnáziumban tanultam és atletizáltam mellette – kezdte Karagics. – Majd, amikor abbahagytam az atlétikát, az unokatestvérem – aki NB I-es kosaras volt – elcsalt kosárlabdaedzésekre, így azt is kipróbáltam. Mindeközben egyébként az iskolában a testnevelés órákon a röplabda volt az első számú sportág Dunszt Ferencnek, Frici bácsinak köszönhetően. Ő volt a kecskeméti röplabdasport egyik megteremtője és felvirágoztatója, legendás mesteredzőről van szó.
Amikor Frici bácsi megtudta, hogy szakítottam az atlétikával, finom szólva rábeszélt arra, hogy kezdjek el röplabdázni. Másodéves gimnazista voltam ekkor, belevágtam, aztán beleszerettem ebbe a sportágba, és egy életen áttartó szerelem lett belőle.
Imádtam a társaságot, Frici bácsi pedig fantasztikus, egyedülálló egyéniség volt, és egyszerűen ott ragadtam, majd végzős gimnazistaként, tizennyolc évesen már az NB I-es felnőttcsapatban játszottam. Mivel nem voltak nagy elképzeléseim a továbbtanulással kapcsolatban, így beadtam a jelentkezésem a TF-re, és a főiskolán végérvényesen eldőlt a sorsom. Tarnawa Ferdinánd, Ferdi bácsi volt a tanárom (a Magyar Röplabda Szövetség elnöke és a férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya is volt az 1970-es években, a sportág meghatározó alakja – a szerk.), és
ő teljesen bevonzott és megfertőzött az edzősködéssel, végleg magával rántott a sport szeretete, és egy olyan inspiráló közegbe kerültem bele, amiből már nem tudtam és nem is akartam kiszakadni.
Dunszt Ferenc és Tarnawa Ferdinánd nélkül valószínűleg nagyon másképpen alakult volna a sorsom."
Edzői karrierje során számos sikert ért el, a Kecskemét felnőttcsapatának vezetőedzőjeként nyert bajnokságot és háromszor Magyar-kupát is, emellett az utánpótlásban dolgozva is sikert sikerre halmozott, 15 korosztályos bajnoki címet nyerve, és összesen 28 érmes helyezést begyűjtve a csapataival. A megannyi csapatsiker mellett jó néhány későbbi felnőttválogatott játékos kinevelésében vállalt főszerepet.
„A főiskolás évek alatt végig játszottam a TF csapatában az NB I-ben és B-válogatottságig is eljutottam. Aztán hazakerültem Kecskemétre, ahol bajnokok is lettünk, és nagyon jól éreztem magam, sűrű volt az életem ebben az időszakban.
Hajnalban keltem, mentem tanítani az iskolába, majd délután játékosként megcsináltam a felnőttcsapat edzését, aminek a végén az izzadt mezt lecseréltem egy szárazra, és este megtartottam az edzést a juniorcsapatomnak.
Így éltem az életemet egészen addig, mígnem 1985-ben egyszer csak Beregszászi Szabolcs, a felnőttcsapat vezetőedzője lemondott, és huszonhat évesen engem kértek föl az első csapat élére. Hirtelen bekerültem a mély vízbe, és olyan játékosokat kellett átvennem, akik közül jó páran idősebbek voltak nálam. Onnantól indult el csak a nagy hajtás reggeltől estig, napi két edzéssel, mellette a tanítással a gimnáziumban. Ez nagyon mozgalmas és szép időszaka volt az életemnek. A kezdetekben sok segítséget kaptam Dunszt Ferenctől és Beregszászi Szabolcstól is, és hamar el is kezdtek jönni a sikerek, az első pillanattól fogva hoztuk az érmeket, főleg aranyakat és ezüstöket, így nagyon meg is jött a kedvem a munkához. Megszakításokkal ugyan, közte egy egyéves kitérővel Szegeden, de összesen tizenhét éven át voltam az NB I-es felnőttcsapat vezetőedzője Kecskeméten. Ezek után nagyjából húsz éve tértem vissza az utánpótlásba, lettem a KESI, vagyis a Kecskeméti Sportiskola trénere, és egészen a tavalyi nyárig hol a juniorok, hol az ifik élén dolgoztam."
Később már nemcsak szülővárosában számítottak a tudására, hanem a szövetségnél is: irányította az ifjúsági válogatottat, dolgozott a felnőtt nemzeti csapatnál segédedzőként, illetve a szövetség (MRSZ) edzői bizottságának vezetője is volt. Öt alkalommal választották meg a legjobb hazai utánpótlásedzőnek. Tavaly szeptemberben a Magyar Edzők Társasága az év testnevelő-edzője díjjal tüntette ki.
„Szerencsés alkat vagyok, mert mindig tudtam kellő távolságtartással rátekinteni az aktuális csapatomra és a nagyképet nézni. Mivel a felnőttek közül jöttem vissza az utánpótlásba, így alapvetően könnyebb is volt a dolgom, mert tisztában voltam azzal, hogy mi az a szint, amire fel kell készíteni a fiatal játékosokat. Láttam, hogy hová kellene eljuttatni a tehetségeket, ehhez pedig már csak a módszereket kellett hozzáigazítani.
Nagyon más irányvonalat képviseltem, mint a hazai utánpótlásedzők zöme. Ráfeküdtem az egyéni képzésekre, gyakorlatilag ez lett a mániám.
Nem csapatban gondolkodtam, hanem játékosfejlesztésben. Úgy voltam vele, ha sikerül megfelelően magas szinten képezni az egyéneket, akkor a legvégén abból majd úgy is megszületik a sikeres csapat is. Kiemelkedő egyéniségek nélkül nem lehet jó csapatot építeni.”
Az edzősködés mellett tanárként, pedagódusként is rendkívüli pályát tudhat maga mögött. A kecskeméti Katona József Gimnáziumban – ahova egykoron diákként is járt – hozzávetőleg negyven éven át dolgozott testnevelő tanárként. Hivatalosan két éve már a nyugdíjas éveit tölti, az iskolai tanítással akkor felhagyott, viszont a Kecskeméti Sportiskola U20-as csapatát még további egy évig vezetőedzőként elvitte. Tavaly nyáron hagyta abba a mindennapi edzősködést, azóta mentoredzőként segíti tapasztalataival a KESI utánpótlását, a fiatalabb edzőkollégák és a tehetséges játékosok képzését.
„Féltem, hogy milyen lesz a mindennapi munka nélkül, de nem unatkozom. Ráadásul Fritz Ágnes, a sportiskola sportszakmai vezetője addig rágta a fülem, hogy azért csak vállaljak valami feladatot, hogy végül beadtam a derekam, és elkezdtem amolyan mentoredzőként tevékenykedni.
Emellett a klub egész utánpótlására vonatkozó új képzési terv előkészítésével és kivitelezésével is megbíztak, ami nem volt kis kihívás, hiszen egy átfogó, komplex szisztémát kellett megalkotni.
Tehát, most is eléggé elfoglalt vagyok, sok meccset nézek, sőt talán még többet is mint aktív edzőként. Elemzem ezeket a mérkőzéseket, és igyekszem folyamatosan új dolgokat tanulni, képezni magam – csak azt nem tudom néha, hogy ebben a korban már mire is készülök. Igazából ez már csak amolyan szakmai ártalom nekem..."
(Kiemelt képen: Karagics Mátyás Forrás: MRSZ)
