Filep Csaba: Nem kivenni, adni akarunk
Filep Csaba atlétaedzőként kezdte, majd az 1980-as évek második felében megismerkedett a triatlonnal, nem sokkal később, hogy a sportág megjelent Magyarországon. Korábban így fogalmazott a honlapunknak: „rögtön megtetszett, hiszen láttam, ha valamibe bele lehet halni, az ez a sport.”
Arra kértük a szakembert, idézze fel, milyen volt a sportág hazai születése.
„Nagy váltás volt ez az életemben. Emlékszem a pillanatra, amikor a Delta című műsorban bemutatták a triatlont: »új sportág van kialakulóban« hangzott el a tévében, ez még most is itt cseng a fülemben.
Láttam, hogy ebben le kell győznöm önmagamat, egyből megtetszett.
Akkoriban sajnos volt egy törés az atlétikai szövetség berkein belül, ugyanis átalakították az egyesületek minősítésének számítási módszereket, a tömegbázis csúnyán megfogalmazva a kukában landolt. Ekkor döntöttem el végleg, hogy olyan sportágra van szükségem, amelyben a tömegek is megmozdulnak, sejtettem, hogy a triatlon ilyen lesz. Eleinte nem létezett utánpótlás, csak azokkal dolgoztam, akiket az atlétikából magammal sodortam. Kezdetben a kínok kínjával járt a felkészülés, ám miután hozzászokott a versenyzők szervezete, óriási fejlődést figyeltünk meg.”
A Tiszaújvárosi Triatlon Klub hivatalosan 1992-ben alakult meg; azóta szünet nélkül dolgozik trénerként ebben az egyesületben, a fiatalok nagyobb mértékű becsatlakozása az évtized közepére tehető. A fokozatos építkezésnek hála elkezdtek érkezni a szebbnél szebb eredmények, előbb a hazai, majd a nemzetközi porondon is; mára elmondhatja, hogy tanítványai közül húszan állhattak Európa-bajnoki dobogón. Köztük a jelen elsőszámú magyar férfi versenyzője, a párizsi olimpiát is megjárt, felnőtt Európa-bajnok Lehmann Csongor.
„Dr. Márkus Gábor kulcsfigurája volt a klub sikertörténetének, ugyanis ő alapította az egyesületet; sajnos több mint tíz éve, hogy nincs közöttünk. Az egyik legfontosabb tulajdonsága a lokálpatriotizmus volt, ami az azóta a klubban dolgozó összes szakemberre igaz.
Talán ez a legfőbb titka a sikereinknek, hogy nem kivenni, sokkal inkább adni akarunk, építeni.
Sportembert, természetet, mozgást szerető embereket szeretnénk nevelni a tanítványainkból, ez a felfogás már évtizedekkel ezelőtt is tetszett a városunknak és környékének.”
Filepnek – aki civil foglalkozását tekintve villamosmérnök, elmondása szerint az edzősködést „hobbiból, szeretetből, imádatból” csinálja – minden utánpótlás-korosztállyal van tapasztalata, manapság pedig a gyermekkorosztállyal foglalkozik, 10-13 évesekkel.
„Akkor jövök be a képbe, amikor már jobban tud koncentrálni a gyerek, akkor tanítom meg az alapokat. Az utánpótlás-nevelés alapelvei kapcsán tizenöt éve és öt éve is mást mondtam volna, ez folyamatosan csiszolódik. Nincs más út: fókusz, elkötelezettség, hitvallás, alázat, tisztelet, ezek együttes állása eredményezi, hogy jól működünk. Arra kell nevelnünk a fiatalt, hogy ebben a brutálisan nehéz sportban embernek kell maradni, hogy megfelelően kezelje, ha élsportoló lehet, de azt is, ha nincs esélye magasabb szintre jutni.”
(Kiemelt képünket készítette: Máj Tamás)
