Tóth Petra: Meg kell mutatni a helyes irányt a fiataloknak
Tóth Petra kilencévesen kezdett el kajakozni, majd hat évvel később, amikor felkerült Pestre, csatlakozott a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesülethez (KSI). Versenyzőként is eredményes volt, a magyar bajnoki címei mellett a nemzetközi porondon is megmutathatta a tudását, Európa-bajnoki negyedik és ötödik helyezése is van maratoni számokban.
Az edzősködés már a versenyzői pályafutás közben megjelent az életében, 2013-ban, huszonegy évesen már segédtrénerként tevékenykedett, egy évre rá pedig jött a felkérés a KSI-ből, hogy legyen főállásban a gyerekek mellett. A döntés megszületett: a versenyzést abbahagyta, „átállt a másik oldalra”.
„Sokszor megkapom, hogy milyen fiatalon kezdtem ezt a pályát, de én ezt másképp látom. Nagyon sok edző ilyen korban már ezzel a hivatással foglalkozott. Nem nagyon tudtam más környezetben elképzelni magamat, mindenképpen sporttal akartam foglalkozni – kezdi az Utánpótlássportnak Tóth. – Édesapám labdarúgóedző, gyerekként rengeteg időt töltöttem el a pálya szélén, láttam, ahogyan irányítja a gyerekeket – innen is jöhet ez az identitás.
Már tizenhét évesen is érdekelt a kajakban, mit miért csinálunk, hogyan fejlesztünk és lehetünk jobbak.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, Agócs Mihály mellett kezdtem el dolgozni, a másik kollégám Barócsi Andrea volt, tőlük sokat tanultam. Fiatal edzőként szerencsére nem volt problémám a megfelelő tekintély kiharcolásával: kezdőkkel, kicsikkel kezdtem először foglalkozni, fokozatosan lettek idősebbek a tanítványaim. Ha elsőre a tizenhét éves fiúkhoz kerülök, biztosan sokkal nehezebb dolgom lett volna.”
A szakembert – akinek tanítványai között számos korosztályos világ- és Európa-bajnokot találunk – korábban Mester-M díjjal tüntették ki, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség pedig megválasztotta 2024-ben az esztendő utánpótlásedzőjének.
Ráadásul nemcsak a korosztályos mezőnyben eredményes, hiszen az egészen szenzációs 2025-öt záró Csikós Zsókával is ő foglalkozik, Mórocz István kollégájával együtt.
„Természetesen vannak nehezebb pillanatok, de mindig nagyon motivált vagyok. A szezon végére én is ugyanúgy elfáradok, de három hét után már vissza akarok menni edzést tartani. A versenyek előtt van izgalom és stressz, de egyszer sem tudom azt mondani, hogy nincs kedvem ezt csinálni. Az eredményesség ezen még többet segít. Edzőként korosztályok szerint sok mindent kell másképp csinálni; a jelenlegi tizenöt fős csapatomból négy kajakost én neveltem, végigjártuk azt a bizonyos ranglétrát. A kommunikáció terén például hatalmas különbség van aközött, hogy a tizennégy éves, sőt még fiatalabb sportolóval beszélünk, vagy a húszévessel, aki bizonyos szempontból még utánpótláskorú, de már felnőtt ember, akivel már inkább partnerként működünk együtt. Ezek között nehéz ugrálni, nem könnyű váltogatni: foglalkozom felnőtt sárkányhajósokkal is, és korábban volt rá példa, hogy a gyerekcsoport után az első instrukciót nekik is úgy adtam, mint a kicsiknek... Nagyra kerekedtek a szemek, én meg rájöttem, hogy ugyanaz náluk nem működik. Összességében a legfontosabb a helyes iránymutatás.
Meg kell értetni a fiataloknak, hogy nemcsak a sportból áll az élet. Normálisan kell viselkedünk a szüleinkkel és más emberekkel, tanulni kell, több lábon kell állni a világban. Abban hiszek, hogy élsportoló okos versenyzőből lehet.
Arra is kitértünk a szakemberrel, hogy vajon mi lehet az oka a magyar kajak-kenu sikereknek, amik hosszú évtizedek óta változatlanul érkeznek, és a jelenlegi utánpótlás is szép jövőt vetít előre.
„A jó műhelyek együttese a kulcs. A KSI-ben például kiváló edzők dolgoznak, én is azért lettem sikeres, mert remek mentoraim voltak. Nagyon jó szakemberekkel van tele az ország, ráadásul szét vannak szórva, mindenhol találunk olyan trénereket, akik csodálatosan dolgoznak a szakmájukban.”
(Kiemelt képünkön: Tóth Petra a tanítványokkal Forrás: KSI)
