Fahidak és kilátó az ország egyik legkülönlegesebb tanösvényén

A mindössze másfél kilométer hosszú, ám hihetetlenül hangulatos, facölöpökre épült sétány Tata központjától csupán három kilométerre található, a látogatókat kellően nagy parkoló várja (a hétvégék és ünnepek jelentette csúcsidőszakot a zsúfoltság miatt érdemes elkerülni). A Fényes forrásvidék vizéből 1913-ban nyitották meg a Fényes Fürdőt – amelynek nyomai itt-ott a mai napig láthatóak –, az 1960-as évektől a környéken folytatott szénbányászat mellékhatásaként azonban a karsztforrások 1973-ra teljesen elapadtak. A bányászat megszűnésével a természet begyógyította a sebeket, és 2001-ben a forrásokba visszatért az élet. A Fényes Fürdő újranyitott, 2015 májusában pedig átadták a Fényes tanösvényt, amelyen 43 információs tábla kalauzolja végig a látogatókat. Sokakat váratlanul érhet a belépődíj (diákoknak és nyugdíjasoknak 1700 Ft, felnőtteknek 2200 Ft, a családi jegy 3 gyerek, 2 felnőttel 5600 Ft), de ez tipikusan olyan hely, amelyre érdemes pénzt áldozni.

Annak ellenére, hogy a tanösvény nem különösebben hosszú, rövidnek sem érezni. Ennek a legfőbb oka, hogy végig különleges fapallók vezetnek végig, és elég egy percet sétálni, hogy elkerekedjen az erdei túrákhoz szokott látogatók szeme, és előkerüljenek a zsebből a fényképezős telefonok. A „forrástavak, láprétek és láperdők mesés birodalma” jellemzés teljesen hű képet ad róla, hogy mit él át, aki ide csöppen; mintha nem is Magyarországon járna az ember, annyira szokatlan az élmény.

A víz néhol kristálytiszta, néhol egészen különleges, kékeszöld árnyalatú, és ha néhány percre megállunk, az élővilágot is megfigyelhetjük. Bár vannak olyan állatok, amelyek a sötétedés beálltával jelennek meg, és járják a környéket, különböző madarakat, teknősöket, békákat és halakat így is észrevehetünk. Ahogy haladunk, a régi fürdő részeit is felfedezhetjük, az egyik állomáshelyen egy jakuzzi maradványai állnak, a látogatók tudtára adva, hogy a múlt század első felében milyen luxuskörülmények között pihenhettek a vendégek.

A varázslatos láperdőt járva kilátóba botlunk. Egy falépcső vezet fel, egy másik le (mindkettő kellően meredek ahhoz, hogy kisgyerekek ne akarjanak rajtuk szaladgálni), és tapasztalataink szerint a látogatók többnyire figyelnek rá, hogy ne legyen fenn nagy tumultus, így kellemesen gyönyörködhetünk a kilátásban, és elkészíthetjük a vágyott fotónkat.

A tanösvény útvonala egyértelmű, a haladást nyilak is segítik, néhol ugyanakkor le lehet térni kis mellékutakra. Ezeket mindenképp ajánlott bejárni, egyrészt a forgalom kisebb, és több van időnk nézelődni, másrészt még különlegesebb helyekre nyerhetünk bepillantást. Sok gyerekek kedvence a tanösvény végéhez közeledve következik, amint elérjük a láp tavirózsás részét: a vízen tutajon húzhatjuk magunkat oda és vissza, valamint két, a vízfelszínt éppen érintő hídon kelhetünk át (készüljünk fel, hogy ha valaki ugrál, a cipőnk és a zoknink is átázhat).

Hogy milyen gyorsan lehet bejárni a Fényes tanösvényt, nem lényeges kérdés, ugyanis ez éppen az a hely, ahol órákat lehet nézelődni. S mivel a lápvidék évszakról évszakra más arcát mutatja, érdemes többször visszatérni.