Erdei Zsolt: Minden gyereknek az fáj a legjobban, ha nem jöhet edzésre
Nagy érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért címmel az Utánpótlássport szerkesztősége által tizenötödször megrendezett konferenciát. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott telt házas esemény egyik leginkább várt „Figyelem: fegyelem!” című beszélgetésében a fegyelmezés napjainkban használható eszközeiről Erdei Zsolt, a korábbi világklasszis bokszoló, az UTE Madárfészek Akadémia vezetője, illetve Laufer Béla tornászedző, a férfiválogatott és az FTC trénere fejtette ki véleményét.
„Amikor én gyerek voltam, más időket éltünk, és a fegyelmezési metódus is merőben eltért a mostanitól – mondta az olimpiai bronzérmes, profi és amatőr világbajnok Erdei. – Ami akkor megszokottnak bizonyult, manapság már nem működne, ugyanis teljesen más generációról beszélünk, a mai fiatalok másképpen reagálnak bizonyos viselkedésre.
A fizikai bántalmazás semmi esetre sem megengedett, első körben mindig jó szóval kell oktatni és nevelni. Nyilván, ha valamelyik gyerek rossz fát tett tűzre, akkor megvannak a szokásos büntetőfeladatok, illetve rendszabályozási módszerek, persze elkerülve a megaláztatással járó helyzeteket.
Ugyanakkor, ha a sokadik vétség után ezek sem válnak be, akkor marad az edzéstől való eltiltás.
Minden gyereknek az fáj a legjobban, ha nem jöhet edzésre.
A klubomnál mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon családias a légkör nálunk, és a közeg egyszerűen kilöki magából az oda nem illő fiatalokat.
Természetesen, minden gyerek esetében törekedni kell rá, hogy integráljuk a sportba és a közösségbe, de azt látom, hogy nem mindenkinél lehet ezt megvalósítani.
Laufer szerint elsősorban az empátia, a türelem, a motiváció és a pedagógiai finomságok eszközét kell bevetni az utánpótlásedzőknek.
Nem azzal van a probléma, hogy képzetlenek lennének az edzőink, hanem abban látok hiányosságot, hogy a személyiségük miképpen nyilvánul meg az edzések közben,
és hogyan tudják megszólítani a gyerekeket – folytatta a kiváló szertornaedző. –
Nagyon fontos, hogy az edző ne legyen agresszív, emberségesen és empatikusan beszéljen a gyerekekkel, és igyekezzen megszerettetni a tornasport a palántákkal,
hiszen a végső cél mégiscsak az, hogy az adott fiatal hosszú távon is ott ragadjon a teremben. Versenyzőként én a hatvanas-hetvenes években a KSI-ben nevelkedtem, és bár akkor még itthon alapvetően a poroszos módszerek voltak a bevettek a tornasportban, viszont jómagam nem ebben nőttem fel, és az akkori edzőimtől, Csányi Rajmundtól és Leopold Józseftől egy merőben eltérő kultúrát kaptam.
Nyilván, a mi sportágunk olyan, hogy a rendnek és fegyelemnek alapnak kell lennie – már csak a sérülésveszély elkerülése miatt is –, de én a mestereimnek is köszönhetően sokkal inkább hittem mindig is a meggyőzés erejében és az együttműködésben.
A legkisebbeknél például a jutalmazás is nagyon fontos motiváló eszköz.”
A beszélgetés végén a problémás szülőkkel való kapcsolattartás is szóba került.
„Mindig megvannak azok az apukák és anyukák, akik túlbuzgóak, és még edzés közben is folyamatosan instruálják a gyereküknek a bokszterem sarkából, viszont az ilyen szülőket én igyekszem távol tartani a mindennapi edzésmunkától – magyarázta Erdei Zsolt. –
Ha rám bízzák a gyereket, akkor a teremben én vagyok a főnök, és én tartozom felelősséggel érte,
ezért nem is hagyom, hogy a felkészítésébe kívülről beleszóljanak. Ráadásul a legeslegrosszabb az a szülő, aki konkrétan jobban akarja azt, hogy a csemetéjéből bokszoló váljon, mint a gyereke saját maga.”
(Kiemelt képen: Erdei Zsolt Fotó: Vasas Attila)
