Gerevich-díj: Csomai Józsefnek nem csak az eredmények számítanak
Csomai József 1978-ban, a Veszprémi Volánnál kezdte vitorlás pályafutását, és versenyzőként felnőtt magyar bajnoki címig jutott. Edzőként harminckét éve, azaz 1993 óta dolgozik Balatonfüreden, ahol máig tanítja, és képzi a fiatalokat. A Balatonfüredi Yacht Club LASER/ILCA osztályának szakmai munkájáért felel, látszólag meglehetősen sikeresen, ugyanis olyan versenyzők nevelkedtek nála, mint a világbajnok Érdi Mária vagy az olimpiai negyedik Vadnai Jonatán.
„Hosszú pályafutás van már mögöttem, rengeteg fiatallal foglalkoztam, és megtanultam, hogy egyáltalán nem csak az eredmények számítanak. A legfontosabb, hogy ezek a gyerekek értékes emberek legyenek az életben, ennek pedig maximálisan megfelelnek a tanítványaim. Azt is jó látni, hogy gyakran visszacsöppennek a vitorlázásba azok, akik nálam tanultak, de nem lettek élsportolók.
A legutóbbi Kékszalag után nézegettem az indulók névsorát, és szinte minden hajón volt olyan, aki gyerekként megfordult a kezem alatt.
Csomai arról is beszélt, mennyire fontos, hogy az edzők a gyerekekkel együtt változzanak.
„Nem szabad hagyni, hogy túl nagy legyen a szakadék köztem és a sportoló között, ezért folyamatosan alkalmazkodnom kell. Persze azt nem tudom, mennyit játszanak a telefonjukon, de arra törekszem, hogy a lehető legjobban megértsem a problémáikat. Mások a fiatalok, mint a kilencvenes vagy a kétezres években, más a motivációjuk, a hozzáállásuk.”
A vitorlázás veszélyes is lehet, ezért más sportágakhoz képest is nagy fegyelem szükséges az edzéseken.
Nagyon észnél kell lenni a vízen és a parton is.
Mindenkinek folyamatosan figyelnie kell az utasításokra, és azok pontos végrehajtására, különben könnyen baj törtéhet. Emellett a jó utánpótlásedző minden körülmények között empatikus a gyerekekkel.”
A trénertől megkérdeztük, mit szólt, amikor értesült a díjról.
„Hatalmas megtiszteltetés ez számomra. Az első számú visszajelzés mindig az az edzőnek, ha a gyerekek jól érzik magukat, és később is szívesen gondolnak vissza az együtt töltött évekre. De természetesen nagy öröm az is, amikor a szakma elismeri a munkásságunkat.”
