Both József: Az utánpótlás-nevelés olyan volt nekem, mint az álom
Both József labdarúgókarrierjével párhuzamosan már lejárt a BVSC korosztályos csapatainak edzéseit figyelni, rövidesen pedig bevonták a gyerekek képzésébe.
„Huszonnyolc évesen hagytam abba a futballt, de korábban is foglalkoztatott az edzői szakma. Olyannyira, hogy folyamatosan figyeltem Farkas József és Kóta László munkáját, mindketten nyitottak voltak rám, és igyekeztem eltanulni tőlük a lehető legtöbbet. Tíz évet töltöttem a BVSC-ben,
életem és edzői pályám meghatározó időszaka volt ez, amire építhettem az összes többi tudást.
Mezey Györggyel is Zuglóban indult máig kiváló kapcsolata, ugyanis a válogatott korábbi szövetségi kapitánya a 1977-ig a Szőnyi útiak vezetőedzője volt.
A hazai utánpótlás-nevelés módszertani lemaradására Hollandiában döbbent rá, ahová családja révén jutott el.
„A húgom Rotterdamba ment férjhez, ezért gyakran jártam ki hozzá. Felvettem a kapcsolatot a Feyenoorddal meg az amszterdami Ajaxszal is, és rengeteg edzést nézhettem meg. Minden szakmai anyagot átadott a holland labdarúgó-szövetség edzőképzési részlege, én pedig alig vártam, hogy kipróbálhassam, és megmutathassam itthon, mit tanultam a Johan Cruyffot és társait kinevelő hollandoktól.”
Az újítások fogadtatása igencsak pozitív volt.
El voltak ájulva…
A Testnevelési Főiskolára jártam akkoriban, és mindenkinek elő kellett adni egy-egy gyakorlatot. Csak néztek, amikor elvégeztettem néhány kint látott feladatot, nem sokkal később pedig óraadónak kértek fel, mert érezték, hogy jól hasznosítható tudást gyűjtöttem össze Hollandiában.”
A BVSC utánpótlásával szép sikereket ért el, az U17-es csapattal a nagy fővárosi klubokat – Ferencváros, Honvéd, Újpest, Vasas – is megelőzve bajnokságot nyert. Később, 1997 és 2007 között az MLSZ edzőképzésének vezető instruktora lett.
Az edzőképzés és az utánpótlás-nevelés olyan volt nekem, mint az álom.
Nagyon szerettem csinálni, mindkettőt, de alapvetően gyakorló edzőként tekintettem magamra, így örömmel fogadtam el, amikor Mezey felkért a korosztályos válogatottak vezetésére – én irányítottam és felügyeltem az egyes szövetségi edzők munkáját.”
Ez az éra megalapozta a hazai futballutánpótlás azóta is legjobb szereplését: az 1989/90-es korosztály előbb veretlenül nyerte meg az Eb-selejtező elitkörét, és lett ötödik a kontinensviadalon, aztán két évvel később harmadik helyen zárt az U19-esek Európa-bajnokságán, majd az U20-as világbajnokságon szerzett történelmi bronzérmet.
Both 2010-től 2014-ig ismét fontos pozíciót töltött be a szövetségben: az MLSZ utánpótlás-szakmai és -képzési igazgatójának nevezték ki. Ebben az időszakban nőtt fel az 1995/96-os évjárat, amely az U19-es Eb-n ötödik lett, az U20-as vb-n pedig a nyolcaddöntőig jutott. Nem mellékesen ekkor állították vissza a Mezey és Both által korábban elindított, és rendkívül sikeres Bozsik-programot is.
„Gyakran felteszik a kérdést, hogy rendben, de mi lett ezekből a srácokból. Azt szoktam mondani,
nézzék el nekem, én ennyit tudtam tenni: kétszer is volt közöm ahhoz, hogy a magyar utánpótlás az európai elitbe tartozott.
Ha a játékosok későbbi pályafutását vizsgáljuk, jócskán akad közöttük olyan, aki sokszoros válogatott lett, az NB I-eseket meg össze sem tudom számolni.”
Both József más területekről is előszeretettel vont be gondolatokat, megfigyeléseket, eredményeket: ilyen volt a művészet vagy éppen az agykutatás.
„A Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke,
Freund Tamás munkáit hosszú ideje olvasom, és azt gondolom, hogy a tanulási folyamatokról szóló kutatásait jól lehet adaptálni a sportra is.
Ő azt állítja, hogy az ember belső világa a legfontosabb, amelyben rögzülnek bizonyos érzések, emlékek, tudások – az ő szóhasználatával: pecsétek –, amelyek a legfontosabb pillanatokban előhívhatók. Nekem például az öttusázó Gulyás Michelle olimpiai bajnoki címe kapcsán ugrott be ez az analógia: mind az öt versenyszámban százhúsz százalékot nyújtott – valahonnan előhúzta ezt a teljesítményt.”
A labdarúgóedző azon is sűrűn elgondolkozik, hogy a kivételes képesség adottság-e vagy szinte minden megtanulható.
„Ha megfigyeljük, a művészet jeles alakjainak életét – például Liszt Ferenc zeneszerzőét vagy Balázs János zongoraművészét –, rájöhetünk, mi hiányzik sok esetben a futballistáinkból. Azt gondolom, létezik a nevelt zsenialitás, de ahhoz elengedhetetlen a kreatív gondolkodás képessége. A mai eszemmel már meg is tudom jobban fogalmazni, mi volt a legfőbb különbség a hollandiai és a magyarországi utánpótlás-nevelés között:
ott kreatív, gondolkodó játékosokat láttam már gyerekkorban.
Érdekes megnézni Szoboszlai Dominikot, aki csodálatosan kreatív. Nem véletlenül nem vált belőle szabványfutballista, hiszen fiatalon kiment külföldre, és más kultúrában szocializálódott.”
Both szerint a zseniket nem kell utánozni.
„Ők olyan személyiségek, akiknek küldtetésük van, nem érdemes másolni azt, amit csinálnak. Nincs kétségem, hogy manapság is szaladgálnak zsenik a magyar futballpályákon, csak nem feltétlenül ismerik fel őket. Ehhez vagy van szeme valakinek vagy nincs… Azt szeretném hangsúlyozni, hogy sosem a játékosok hibája, ha nem fedezik fel őket, nem bennük van a hiba. Őszinte leszek, erre csak idővel jöttem rá: engem valójában kizárólag a produktum érdekel, nem pedig a képzés. A jelenlegi világrend is azt mutatja meg, hogy
csak ez az egy valami számít. A produktum.
(Kiemelt képünkön: Both József labdarúgóedző Fotó: Dömötör Csaba/Nemzeti Sport)
