Preska Bálint a sikeres Kör-teljesítés után készül az idényzáróra

– A közelmúltban Gorka Mártonnal párban teljesítette a százhárom kilométeres VérCsét: nagyon kemény volt?
– Azzal kezdeném, hogy először teljesítettem a VérCsét, ahogy nem sokkal előtte a Vérkört is – mondta Preska Bálint. – A VérCse százhárom kilométeres pályájában megközelítőleg háromezer méter szintkülönbség van, szóval egyáltalán nem volt könnyű. Pláne úgy, hogy az elején eléggé ránk ijesztett az időjárás, két-három óráig esett az eső, de a Gerecse után már jobb lett a helyzet. Gyönyörű helyen haladtunk, a szint nagyobb része a pálya első felében van, s az igazat megvallva, fizikailag nem volt olyan megterhelő a VérCse. Valójában Marcinak volt különösen fontos ez a teljesítés, ugyanis ezzel tudta kvalifikálni magát a Körre. Komoly tervei vannak, én pedig elmentem vele. Egyébként Marci párja, Szabó Vivien félútig velünk futott, míg Jóború László segített nekünk kísérőként, így komoly terhet vett le a vállunkról. Marcinak ez volt idén az első száz kilométeres távja, ebben az esztendőben nem futott hosszút, a végét megszenvedte, de büszke vagyok rá, hogy sikerült megcsinálnia. Abszolút nem lőttünk be időeredményt előzetesen, a lényeg az volt, hogy meglegyen a Kör kvalifikációja Marcinak.

– Hogyan működtek együtt Gorka Mártonnal?
– Tavaly óta ismerjük egymást, néhány hónapja pedig együtt vezetünk egy budapesti futóklubot. Sok közös edzést is végzünk, jól tudunk együtt dolgozni, a VérCsén sem kellett noszogatni egymást, tettük a dolgunkat. Szeretek vele együtt sportolni, de általában olyanokkal megyek páros küldetésre, akikről tudom, hogy hasonló képességűek, mint én. Pontosan tudtam, hogy Marci ilyen.

– Szóval: milyen élmény volt a VérCse?
– Ahogy az imént említettem, az első három óra nem volt szerencsés az eső miatt, de nem is tűnt eszeveszetten nehéznek. Egy ultrafutónak bőven tudni kell kezelni és elviselni ezt a helyzetet. Viszont tény, az utolsó tíz kilométer nem volt egyszerű, ott már visszafogottabb tempót diktáltunk. Azonban mindenképpen meg kell említenem a VérCse szervezőjét, aki este tíz óra környékén ott várt minket a célban, tapsolt nekünk, s átadta az érmeket. Le a kalappal előtte, Magyarországon kevés ilyet tapasztalni. Hozzátenném, a VérCse QR-kód-leolvasós rendszere kiválóan működik, nagyszerűen épülnek egymásra a jelek, úgy van felépítve, ahogy kell. Zseniális megoldás a szervezőtől.

– Említette, hogy nem sokkal előtte teljesítették a Vérkört is. Erről mit lehet tudni? 

– Tudni kell, hogy a VérCsére csak az mehet, aki előtte teljesíti a Vérkört. Így néhány héttel korábban mi is megcsináltuk a hetvenhét kilométeres teljesítménytúrát. Egyébként akkor Jóború László nem kísérőként, hanem teljesítőként volt ott velünk, így hárman mentünk végig. Szuper volt a pálya, egyáltalán nem siettük el, nézelődtünk, beszereztük a frissítést, beszélgettünk, vizet töltöttünk a kutakból, szóval lazábbra vettük. Összességében nagyszerű élmény volt.

– Mindkettejüknek megvan a Kör-kvalifikáció. Mikor mennek a Börzsönybe? 
– Talán elárulhatom, hogy Marci párosban megy majd, de nem velem. Én nem olyan régen próbálkoztam már, de sajnos nem sikerült, s a szabály szerint fél évig most nem mehetek ismét. Azonban ezt követően nekem is van Kör-tervem, a kvalifikációm többszörösen is megvan, szóval ez nem lehet akadály. A Kör az egyik legkeményebb kihívás Magyarországon, éppen ezért érdekes és izgalmas számomra. A következő esztendőben kétszer szeretném tejesíteni, egyszer egyéniben, egyszer pedig párosban. Többet egyelőre nem szeretnék mondani, de idővel mindenre fény derül.

– Ebben az esztendőben lesz még bármiféle kihívása?
– Kitaláltam magamnak egy idényzárót, amivel feltehetem a pontot az i-re az évben. Összességében nagyszerű idényen vagyok túl, a versenyszezont már lezártam, de kitaláltam egy magam által kreált kihívást, amit decemberben teljesítek. Csak annyit mondanék, hogy egy száz kilométeres erőpróbáról van szó, jövőre pedig a két Kör-teljesítésem mellett néhány ultraverseny lesz a középpontban.