Triatlon: Őrült eksztázis volt a hajrá – Horváth Karol
Ahogyan a mai nap első felében beszámoltunk róla, a Spanyolországban zajló triatlon-világbajnokság első napján, csütörtökön máris megszületett az első magyar utánpótlásérem, ráadásul a legszebben csillogó fajtából: az U23-as női egyéni döntőben Horváth Karol 1:57.13-as idővel tudott nyerni.
„Még nem sikerült feldolgozni a történteket. Nehéz megfogalmazni, mi jár most a fejemben; belül éreztem, hogy képes lehetek erre.
Annyira bíztam magamban, hogy egyáltalán nem érzem furcsán magamat, hogy ezt sikerült elérnem, viszont még annyira friss az élmény, kell idő, hogy a megfelelő helyre rakjam magamban
– kezdi az Utánpótlássportnak a diadal után Horváth. – Az egész évad nagyon jól sikerült, nem voltam sérült, az eltervezett programot végig tudtam csinálni. Emiatt pár héttel ezelőtt már megfogalmazódott bennem, hogy dobogóért jövök Spanyolországba. Ez a gondolat aztán kitartott a kezdésig, de el is kellett hinnem, hogy képes lehetek rá. Ez a mentalitás évközben még nem volt meg, a versenyen viszont már igen – ez volt a kulcs. A döntőben igyekeztem csak az aktuális részfeladatokra koncentrálni, és a legnagyobb örömmel mondhatom, tökéletes verseny volt ez; az úszás közben volt egy kulcsmomentum, amikor el kellett döntenem, hogy felúszom-e az előttem lévőkre, vagy spórolok az energiával a kerékpár miatt. Végül az előbbi mellett döntöttem, így sikerült az első bolyban megragadni.”
A Budaörsi Triatlon Klub 2002-es születésű versenyzője óriási futóhajrá után, a szlovák riválisát a célegyenesben megelőzve nyerte meg a világbajnoki címet, amivel saját magát ajándékozta meg a születésnapjára.
„A hajrá előtt négyen álltunk az élen, vártam is, hogy meginduljon valaki, de sokáig egymás mellett haladtunk. Végül a szlovák lánnyal nagyjából együtt kezdtük meg az utolsó bő száz métert.
Akkor lepörgött a fejemben, hogy igazából már csak ennyit kellene lesprintelnem ahhoz, hogy világbajnok legyek; az a szakasz őrületes eksztázisban telt el, ami a csövön kifért, azt kiadtam.
Úgy voltam vele, ha már ennyit végigküzdöttem, ez már semmiség lesz. A célbaérésig figyeltem, meg ne jelenjen mellettem valaki, aki aztán kiveszi a kezemből a szalagot. A siker súlyát még nem érzem, de most jön a pihenőidőszak, mert ez volt az évad utolsó versenye, lesz időm gondolkodni a történteken. Ráadásul holnap lesz a születésnapom, úgyhogy ünneplős napok jönnek!”
Nem sokkal később máris érkezett a második magyar érem, az U23-as férfiak versenyében Kiss Gergely harmadikként zárt.
(Kiemelt képünkön: Horváth Karol (középen) a dobogón Forrás: World Triathlon)
