Egyedül – Kovács Erika jegyzete

Atyaég, hányszor sírt, hányszor szenvedett attól, hogy bár tehetségesnek, még inkább rendkívül szorgalmas és terhelhető úszónak tartották, mégsem futotta tőle nagy sikerekre. Illetve dehogynem futotta – csakhogy akkortájt (és sajnos most is...) az ezüstök és bronzok nemigen számítottak, mindent kizárólag aranyban mértek, mértünk.

Ő meg sírt, akár még a tévékamerák előtt is. Ezüstlányként vonult be a köztudatba, miközben épp annyit vagy még többet dolgozott, mint a bajnokok. Bajnok volt ő már akkor is, csak éppen a bajnokoknak járó elismerést nem kapta meg. Soha.

Egyedül volt, édesanyján kívül igazán senki sem szorította a kezét. Vártak és elvártak tőle, ő pedig hozta, amit tudott. Igen, ez sokszor „csak" az ezüstéremre volt elegendő – meg a versenyeket követő könnyekre, merthogy azok végigkísérték egész pályafutását, első felvonását mindenképpen.

Egyedül volt. A medencében, az edzéseken, a versenyeken. Mindig, mindenütt. Fiatal volt még ahhoz, hogy kinyissa a száját, ahhoz meg, hogy elmondja, mi fáj, nem volt elég mersze. Jó ideig küzdött még, aztán világgá szaladt.

Leadta a szerelését, hátat fordított az uszodák világának.

Négy évvel később visszatért.

Egyedül – az egyedüllétet innentől kezdve „használta" is. Miközben továbbra sem tett le gyerekkori álmáról, az olimpiai aranyról, kifejezetten élvezte, hogy egyedül van. „Nem volt rajtam semmiféle teher, kényszer pedig kiváltképp nem, tudtam, ha úgy érzem, másnaptól nem akarom tovább csinálni, abbahagyhatom. Én voltam egyedül, magamért küzdöttem" – Risztov Éva nem könnyű eset, ezt ő maga sem tagadja, sokszor már-már öntörvényűnek mondaná őt az ember, de éppen ez, ez a nehéz-különös, mi több, különc természete is eredményezte, hogy valóra váltotta évek óta dédelgetett álmát.

Pályafutásának második felvonásában már mert, sőt akart egyedül lenni, nem félt kimondani mindazt, amit gondol, érez. Nem figyelt már az elvárásokra, még jól is jött neki, hogy istenigazából senki sem bízott benne a londoni olimpia előtt. Nem bánta, hogy egyedül van.

Risztov Éva visszavonul, és most sem bánkódik.

Azt meghagyja nekünk.