Rasovszky Kristóf (Fotók: MÚSZ)

RASOVSZKY KRISTÓF – NÉVJEGY

Született:      1997. március 27., Veszprém  Klubja:      Balaton ÚK Veszprém Edzője:      Szokolai László Legjobb eredményei: világbajnok      (5 km, 2019),      2x Európa-bajnok      (5 és 25 km, 2018),      Eb-2.      (10 km, 2018),      Eb-3.      (csapatverseny, 2021)

– Kezdjük a „társsal”: nemrég kiderült, hogy nem egyedül utazik Tokióba, hiszen Olasz Anna is kvótát szerzett az olimpiára a pótkvalifikációs viadalon. Így remélte?     
– Számítani lehetett arra, hogy Annának vagy Rohács Rékának sikerül, és én is bíztam benne, hogy nem egyedüli magyarként leszek ott ebben a sportágban Tokióban – örülök, hogy ketten utazunk.

– Olasz Anna egy szombati napon szerzett kvótát – ezt csak azért említjük, mert néhány hete ön ezeken a napokon messzire elkerüli a medencét.     
– Már az Európa-bajnokság előtt azon gondolkoztunk az edzőmmel, Szokolai Lászlóval, hogyan is készüljünk az olimpiára: Tokióban harminc fok körüli vízhőmérsékletre számítunk, és a levegő is meleg lesz. Ez senkinek sem könnyű, nekem meg, aki kifejezetten nem szeretem a meleg vizet, különösen nem – ha választanom lehet, azt mondom, inkább legyen jéghideg.

– Ezért csobban szombatonként a Hévízi-tóba?     
– Ha többet vagy meleg vízben, hozzászokik a szervezeted, ráadásul te is megtudod, megismered, hogyan viselkedik ilyenkor a tested – modellezni akartuk az olimpián ránk váró körülményeket, Laci bának pedig eszébe jutott Hévíz: a tó akkor is huszonöt fokos, amikor télen befagy a Balaton…

– Mit szólt az ötlethez?     
– Azt, hogy próbáljuk ki! Persze a medence vizét is felfűttethettük volna, de akkor másnak is kínszenvedés lett volna az edzés, ezt nem akartuk.

– Milyen volt az első találkozása a tóval?     
– Meglepően kellemes, csak huszonkilenc fokos volt a víz, s mivel reggel hatkor kezdtünk, és még május végét írtunk, kint mindössze öt fok volt, ki lehetett bírni.

–  Csakhogy azóta tombol a kánikula.     
– Valóban: így, hogy beköszöntött az igazi nyár, jóval durvább a helyzet. A múlt szombati edzés csak azért nem váltott ki halálközeli élményt, mert előző este jött egy kisebb hidegfront, kicsit fújt a szél, így aztán a tó vize harminchatról harmincnégy fokra csökkent…

– Az emberek többsége így sem töltene benne néhány percnél többet.     
– Naná, hogy nem! Pedig amikor a szelecske fújdogál, egész kellemes – csak úszni ne kelljen, és beletenni a fejem a vízbe… De muszáj.

– Mennyit úszik ilyenkor?    
– Hat-hét-nyolc kilométert.

– Atyaég!     
– Na, ez az! Ilyenkor van az, hogy amikor az ember beugrik a tóba, már nem esik jól semmi. A hideg víz is hasonló érzést vált ki, de az valahogy elmúlik, s néhány perc elteltével jobb lesz – a meleg vízben nem, így kell végignyomni az etapot. Mindezek után a tokiói nyílt vízi verseny talán már nem okoz problémát.

SZAKSZEMMEL

MINDIG OTT VAN AZ ÉLMEZŐNYBEN A nyílt vízi úszás kapcsán jó ideig azt hangoztattuk, hogy itt aztán jósolni nem lehet, rendre eltérők a körülmények, ráadásul a hideg, meleg, esős, napos, szeles, hullámos, sós, édesvízi – és még sorolhatnánk – jellemzők mellett van még valami, ami gyakorta szerepet kap, ez pedig a harciasság: majdhogynem csodaszámba megy, ha az ember megússza pofon nélkül. Továbbra is tartjuk, hogy jóval nehezebb megtippelni egy verseny végeredményét, mint a medencés szakágban, az is egyértelművé vált az évek során, hogy aki igazán tehetséges, az mégiscsak odaverekszi magát az élmezőnybe. Rasovszky Kristóf nagyszerű kettőst alkot edzőjével,      Szokolai Lászlóval:      mindketten rendkívül céltudatosak, folyamatosan az előrejutás mikéntjén gondolkoznak, és persze nem riadnak vissza a munkától. Egyikőjük sem harsány, még a sikereket is visszafogottan ünneplik meg. A szerénység persze nem jelent önbizalomhiányt, félszegséget, sőt! Valahogy nagyon jó az elegy, ez meg előrevetíti, hogy Rasovszky még sokszor csap elsőként a célpanelre a jövőben – Tokióban is ez a cél.

– Azt mondja, előnyből indul a vetélytársakkal szemben.     
– Bízom benne. Hogy van egy ilyen tavunk, kuriózum: ilyen körülmények között senki sem tud készülni a versenyre, ennyire jól senki sem tudja modellezni a tokiói tíz kilométert.

– Az is előny lehet, hogy nem első bálozó lesz Tokióban.     
– Rióban még medencés úszóként voltam ott, így tudom, akarva-akaratlanul elkapja az embert az olimpiai láz, és onnantól már nem ugyanaz a felkészülése, mint addig volt. Forog jobbra-balra, mindent követ és lekövet – ezért is utazunk mi az utolsó pillanatban. Szeretnék minél később bekerülni az olimpiai forgatagba, de persze az akklimatizálódásra lesz elegendő időnk.

– Oda is kell figyelnie mindenre, hiszen Rio óta sorban szállította az eredményeket a világversenyekről – nem véletlenül szerepel az éremesélyesek között nálunk is.     
– Egyfelől ennek örülök, másfelől – és szerintem ez sok sportolóra igaz – a legnagyobb elvárást mi támasztjuk saját magunkkal szemben. Úgy másfél éve mondogatjuk az edzőmmel, mi is a cél. És igen, ki merem mondani, egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezzel valamiféle pluszterhet pakolok a vállamra.

– Isten ments, hogy gonoszkodjak, de a májusi hazai Európa-bajnokság előtt is így tett: mind öt, mind tíz kilométeren érmet várt magától, aztán mindkét távon, hajszállal ugyan, de lemaradt a dobogóról.     
– Valóban nem sikerült, amiért mentünk, hiszen nem szereztem érmet a két egyéni számban, és ez persze fájó pont volt, mégsem keseregtünk. Az egyértelműen megmutatkozott, hogy fizikailag nem volt problémám, ráadásul a váltóverseny finisében azért mégiscsak két, nálam sokkal jobb ezerötszázassal harcoltam, és értünk így oda a dobogó alsó fokára. Egyébként úgy vélem, a budapestit jól sikerült Európa-bajnokságként zártuk – volna, ha nem a két korábbi világverseny után mentünk volna oda.

– És ezzel a sikerszériával elérte, hogy nemcsak mi, az ellenfelek is jobban odafigyelnek önre.     
– Ez is igaz, meg az is, hangozzék bármilyen hülyén, a rutintalanság is okozta, hogy mindkétszer kevéssel maradtam le a dobogóról.

Vannak érdekes részei a nyílt vízi úszásnak: bot végéről elemelni a frissítőt, német popslágert énekelni az edzőknek… – Rasovszky Kristóf élvezi is, csak a víz ne legyen meleg (Fotók: MÚSZ)

NS-SZAKÉRTŐ – KOVÁCS RITA, világbajnoki ezüstérmes nyílt vízi úszó

Kristóf azért tartozik az esélyesek közé, mert eleve nagyon céltudatosan éli az életét, teszi a dolgát. Volt szerencsém vele együtt edzőtáborozni, és persze láttam őt versenyeken is, hogy mit csinál, ennek kapcsán meg csak annyit jegyeznék meg, hogy minden edző álma egy ilyen versenyző. Őt soha semmiért nem kellett noszogatni, nem kellett neki könyörögni – tudja, mit szeretne elérni, és azt is, mit kell azért tennie. Mellette szól az is, hogy edzőjével, Szokolai Lászlóval minden lehetőséget megragadnak arra, hogy modellezzék, ami Tokióban várható: én sokkal jobban bírtam a meleg vizet, Kristóf másként érez, és ehhez jó, hogy szoktatják a szervezetét. Nagy lélektani előnyt jelent az is, hogy Raso az elmúlt években folyamatosan ott állt a dobogón a világversenyeken – ez azt is jelenti, hogy utaznak majd rá az ellenfelek, ahogyan a másik két-három esélyesre is. Meglesz az az érem, a színe a kérdéses, e tekintetben pedig már a szerencse is szerephez juthat.

– A rutintalanság?!     
– Igen, hiszen míg korábban évente legalább tízszer úsztam le a tíz kilométert téthelyzetben, az apróbb hibák, a kis malőrök nem a nagy világversenyeken jöttek elő, viszont az elmúlt egy évben verseny sem volt.

– El lehet felejteni versenyezni?     
– Részben igen, és az egyértelmű, hogy a verseny felépítésében nem hoztam azt a Lupán, amit korábban igen. Amúgy meg az is elég furcsa, hogy elégedetlenkedek egy Európa-bajnoki negyedik és ötödik hely után, mégis így van.

– A kezdetekkor nem úgy tűnt, hogy nagy szerelem lesz a nyílt vízi úszás…     
– Ha hét éve, az első versenyem után megkérdezi, milyen a nyílt vízi úszás, azt válaszoltam volna, hogy szörnyű.

– Mégis folytatta.     
– Mert többen forszírozták, hogy csináljam.

– Igazi jó gyerek: udvarias, szófogadó. Sosem berzenkedik semmi ellen?     
– De, van ilyen is. Amikor nem tetszik valami, pofákat vágok, meg pufogok a vízben, viszont sosem ezzel az érzéssel megyek haza, mert úgy nem lehetne normálisan készülni és a célokat elérni.

– A tíz kilométer leúszása mentálisan vagy fizikailag nehezebb?     
– Mentálisan.

– A holtpont mindig jön?     
– Igen – edzésen, versenyen egyaránt. Van, hogy kisebb, szinte észrevehetetlen, van, hogy jóval nagyobb, és eltart öt-tíz másodpercig, akár fél percig is.

– Ilyenkor mit kell csinálni?     
– Menni kell tovább. Ha túl sokat gondolkozik az ember, még a vízből is kiszáll – abbahagyja az edzést, feladja a versenyt. Nem szabad vele foglalkozni.

– A medencés úszók az edzéseken gyakorta szórakoztatják magukat versmondással, számolással és minden egyébbel, a nyílt vízi úszók a versenyeken is ezt teszik. Mi volt a legidiótább elfoglaltság, amellyel feldobta magát téthelyzetben?     
– A 2018-as glasgow-i Európa-bajnokság huszonöt kilométeres versenyén az egyik frissítőpontnál a német edzőknek énekelni kezdtem Nenától a 99 Luftballonst. Az jó móka volt – nekik is, nekem is.