Tokió 2020: Négy-öt éve megterveztem, hogy ma lesz az utolsó mérkőzésem – Nagy Viktor

…most vagytok a legtöbben, még újak is vannak! – kezdte Märcz Tamás nevetve és magától a kérdezz-feleleket.

– Az elődöntő után azt mondta, mindent össze kell kanalazni a bronzmeccsre, hogy meg legyen az érem. Miként látott hozzá?
– Ha ezt végigsorolnám, elfogyna a felület… – mondta Märcz Tamás, a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya. – Természetesen fel kellett rázni a keretet, túl kellett jutni a vereségen, mert a négybe jutás nagy teljesítmény volt, ugyanakkor nagyon fájt, hogy a görögökben elakadtunk, főleg, mert az olimpia előtt aláírtuk volna, hogy velük elődöntőzzünk… Ám nem voltunk elég élesek, nem olvastuk elég jól azt a játékot. Azóta összeraktuk magunkat, lefektettük, hogy mit szeretnénk elérni, mik a motiváló erőink, például Viktor utolsó mérkőzése. Én annyit mondtam, hogy nem biztos, hogy mindenkinek lesz még lehetősége és nemcsak az olimpiai éremre, hanem akár részt venni a játékokon, mert egyrészt rendkívül nehézzé vált a kvalifikáció, ráadásul ez az olimpia is majdnem elmaradt, honnan tudjuk, hogy a következőt megrendezik?! Akik például Atlantában lemaradtak az éremről, a mai napig fájlalják. Örömmel és boldogsággal mehetünk haza, jövőképpel.

– Félt a mérkőzéstől?
– Egy ilyen spanyol csapattól kell tartani, sőt, néha az sem baj, ha félsz, mert az energiákat mozgósít. Kicsit próbáltam is reakcióra kényszeríteni a csapatot, amelynek tagjai maguk között is dolgoztak ám, ezért minden elismerésem az övék! Azt nem remélhettük, hogy ez lesz a végeredmény, de a győzelmet igen, amihez az vezetett, hogy már reggelre elkezdtek csillogni a szemek, és megtelni reménnyel a tekintetek.

– Mostanság döntetlen közeli eredményeket produkáltunk Spanyolországgal, most hogyan tudtuk négy-nullára hozni a második félidőt?
– Ez a spanyol csapat a három aranyesélyes között volt – ahogy mi is –, nagyon stabil, folyamatosan döntőzik és idénre egy módosítással csak még jobb lett, elképesztően színvonalas és gyors, modern vízilabdát játszik. Kíváncsi voltam rá, meddig bírják a gázpedálon tartani a lábukat, mert a csoportkörben nagyon megindultak, és már elárulhatom, hogy előtte az edzőtáborban ránk is komoly pofonokat mértek. Ezek hatottak ránk. Szerbia ellen is a kezükben volt a döntőbe jutás, aztán kiénekelték a szájukból a sajtot klasszis egyéni teljesítményekkel, ám a közelmúltban mindig ikszeltünk velük. Talán kissé elfáradtak: ugyanúgy jöttek-mentek, de kevésbé lőttek pontosan, talán az éremlehetőségtől is megremegtek. Nekünk segített a düh is: az elődöntő elvesztése, a sokkal több emberhátrány, ezeken felhúzták magukat a srácok. Örülök, hogy korábban beszéltünk ezekről, mert amúgy nem biztos, hogy tudtunk volna így reagálni.

– Esetleg búcsúüzenet Nagy Viktornak?
– Köszönjük, hogy így kitartott. Elképesztő munkát végzett Mátéfalvy Csabával, és kiemelkedően teljesített ahhoz képest, amit idény közben láthattunk akár. Ehhez kellett a mentális ereje és a munkája is. Örülök, hogy éremmel fejezi be a játékos-pályafutását: megérdemli.

– Most könnyes a szeme vagy csak a kontaktlencse az oka?
– Bent van a lencse, ám picit elérzékenyültem. Nekem is nagyon fontos volt, hogy bronzérmesként indulhassunk haza. Remélem, lesz lehetőségük még ennél is fényesebb érmet nyerni a jövőben, mert van potenciál a magyar pólóban férfi és női vonalon egyaránt. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak a női válogatott bronzérméhez, mert jó példával jártak elöl, mi pedig követtük őket.

– Mennyit számít egy bronzérem a magyar férfi szakágnak?
– Egyelőre adjon elégedettséget, hogy öt év munkáját éremmel sikerült lezárni. A jövő fiataljai várnak a küszöbön, Párizsig biztosan lesznek néhányan, akik beépülhetnek a keretbe. A tanulópénzt meg kell fizetni játékosnak és edzőnek is. A következő ciklusban akár jobbak is lehetünk: a jövő év nagyon sűrű, és a bronzérmünktől nem lesz könnyebb. Sok csapat elkészült, valószínűleg hasonló csapattal ki is tartanak, ezért már kis gyengülés is versenyhátrányt jelenthet. Úgyhogy azon leszünk, hogy a bekerülőink gyorsan felvegyék a fordulatszámot, és Párizsra újra össze kell állnunk, mert a magyar vízilabda-válogatottnak az olimpiára éremesélyesnek kell lennie.

TOKIÓ 2020
FÉRFI VÍZILABDA
BRONZMÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 9–5 (3–3, 2–2, 1–0, 3–0)
Tokió, zárt kapuk mögött. Vezette: Vojvogyin (orosz), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – MANHERCZ 1, Jansik Sz. 1, Varga Dénes 1, Mezei, VÁMOS 2, Zalánki 1. Csere: ANGYAL 1, Hárai 1, HOSNYÁNSZKY 1, Pásztor, Erdélyi. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
SPANYOLORSZÁG: LÓPEZ PINEDO – Granados, Perrone 1, MUNARRÍZ 2, DE TORO 1, Famera, Larumbe. Csere: Mallarach, Sanahuja, TAHULL 1, Bustos, F. Fernández. Szövetségi kapitány: David Martín
Gól – emberelőnyből: 4/4, ill. 11/4
Gól – kettős emberelőnyből: 2/2, ill. 3/1
Kipontozódott: Zalánki (25. perc), Hosnyánszky (27. perc), Pásztor (29. perc), Varga Dénes (30. perc)