Babos Tímea: Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok

– Szoros mérkőzést játszottak a Cristina Bucsa, Nicole Melichar-Martinez kettőssel szemben. Belülről hogyan látta a történteket?
– Kicsit rosszul indult a meccs, nem is éreztem igazán jól a játékot, úgyhogy jó, hogy ezen tudtunk változtatni – értékelt Babos Tímea, miután az Australian Open párosversenyének első körében kikapott a kanadai Leylah Fernandezzel 4:6, 6:4, 3:6-ra. – Leylah nagyon kis bátor és küzdős, sikerült szett- és brékhátrányból visszajönni, és mondhatjuk, hogy a kezünkben volt a meccs, egy-egy ponton múlott a döntő szett eleje. Sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de ez nehéz első fordulós sorsolás volt, Bucsa kifejezetten zseniálisan játszott a mérkőzés nagy részében. A második szett közepétől én is elkezdtem jól játszani, nehéz mérkőzés volt, de jó pályán, sok néző előtt tudtunk viszonylag nagy meccset játszani.

– A hangulatot és az összhangot tekintve elégedett azzal, amit az elmúlt hetekben kapott?
– Igen, abszolút. A teniszvilágban nagyon nehéz jó embereket találni, élveztem a játékot Leylah-val, örülök, hogy végül őt választottam, és együtt tudtunk játszani. Sajnálom, hogy nem több meccset, de ez a sors fintora.

– Már novemberben bejelentette, hogy egy ideig ez lesz az utolsó tornája. A kézfogásnál milyen érzések futottak át a fején?
– Sok minden igazából nem, először az, hogy sajnáltam a meccset, aztán az, hogy éreztem, ezt nem tudnám tovább csinálni, még egy évig folyamatosan utazni. Biztos lesznek pillanatok, amikor szívesen lennék a pályán és meccset játszanék, de azt érzem, nem tudnám hétről hétre a maximumot nyújtani, innentől kezdve nincs értelme, úgyhogy jó döntést hoztam, hogy egy időre szüneteltetem a pályafutásomat.

– Négyszeres Grand Slam-bajnok, gyakorlatilag elért mindent, amit párosban el lehet. Mire a legbüszkébb az elmúlt évekből?
– Arra, hogy honnan indultam, sosem gondoltam volna, hogy egyéniben 25., párosban meg világelső, többszörös Grand Slam-győztes és világbajnok leszek. Lennének meccsek, amelyekre vissza tudnék emlékezni, de a legfontosabb, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok.

– Hogy lesz most, Ausztráliában marad néhány napig?
– Attól függ, hogy a párom, Zoli tanítványa hogyan szerepel.

– Leteszi az ütőt vagy miként tervezi a következő néhány hetét, hónapját?
– Fogalmam sincsen… Teljesen biztos nem teszem le az ütőt, mert szeretek teniszezni, és a sport az életem része, de már az elmúlt hetekben-hónapokban is azt éreztem, nem tudok napi szinten edzeni, és nem is akarok, valószínűleg ez a következő időszakban is így lesz. Várnak rám új dolgok, meg kell tervezni, be kell rendezni az új otthonunkat – szerencsére olyan ember vagyok, akinek a teniszen kívül is van élete, tehát lesz mivel lefoglalni magam.

– A meccsen az látszott, hogy jó hangulatban teniszeznek. Benne volt önben, hogy vereség esetén is szeretné szép emlékként elraktározni a találkozót addig, amíg két év múlva visszatér?
– Erre az a mondat jutott eszembe, hogy a harcot mindig garantálhatod, ez jellemezte a karrieremet. Most is szett- és brékhátrányból tudtunk visszajönni, ez is mutatja, hogy mindig a maximumot próbáltam kiadni a pályán, a hosszú gémben, egy egynél is volt egy elképesztő pont, amivel kettő egy lett ide, azon nevetgéltünk a cserénél. Élveztem a játékot, de azt is tudom, hogy ebben jelenleg ennyi volt.

AUSTRALIAN OPEN, MELBOURNE (111 500 000 ausztrál dollár, kemény pálya)
Női páros, 1. forduló (a 32 közé jutásért)
Cristina Bucsa, Nicole Melichar-Martinez (spanyol, amerikai, 9.)–Babos Tímea, Leylah Fernandez (magyar, kanadai) 6:4, 4:6, 6:3