Tenisz: Rafael Nadal a tehetség és a kitartás tökéletes esszenciája

Az állás 2:6, 6:7, 2:3, 0–40 volt Rafael Nadal szempontjából az Australian Open vasárnapi döntőjében, ami nem azt vetítette előre, hogy nagyjából három órával később a spanyol csillag nyeri meg a tornát az orosz Danyiil Medvegyev bánatára. A világranglista második helyezettjét azonban megfogta, hogy nem tudta kihasználni a lehetőséget, elkezdett az adogatásaira közbeszólásaival nyomást gyakorló közönséggel foglalkozni, több esetben – rá egyébként is jellemző módon – könnyelműs­ködött, aztán hirtelen nehéz helyzetben találta magát. Meglepő módon a 25 éves riválisánál tíz esztendővel idősebb Nadal tűnt kevésbé fáradtnak, ami viszont nem meglepő, hogy motiváltabbnak is, és játékminőségben, taktikailag szintén Medvegyev főlé nőtt.

Az immár egyedüliként 21 Grand Slam-sikerrel büszkélkedő balkezes sztár első majortornagyőzelme után 16 és fél évvel jutott el a mostani mérföldkőig. Ő is meg tudta csinálni, amit Roger Federer: játékát az adottságaihoz és a lehetőségeihez igazította. A hússzoros GS-győztes svájci a 2016-os szezon második felét, a Wimbledon utáni időszakot kihagyta, aztán 2017 januárjában újult erővel és Australian Open-diadallal tért vissza. Rengeteget fejlesztett a fonákján, próbálta rövidíteni a labdameneteket, gyakran vállalta a szerva-röpte játékot. A melbourne-i döntőben amúgy Nadalt múlta felül, aki magához képest szintén csapnivaló 2016-os évet zárt. Csuklósérülése miatt visszalépett a Roland Garros harmadik fordulójától, később kihagyta Wimbledont, s bár Rióban párosban olimpiai bajnoki címet szerzett jelenlegi egyik edzője, Marc López oldalán, csuklója csak nem akart meggyógyulni, úgyhogy október közepén véget vetett a szezonjának.

Azt a cezúrát, amelyet az akkor 35 éves Federernek 2016 jelentett, a 35 esztendős Nadalnak 2021 hozta el. Az Australian Open negyeddöntőjében kétszettes előnyről kapott ki a görög Sztefanosz Cicipasztól (korábban ekkora fórt csak a 2015-ös US Openen herdált el, az olasz Fabio Fognini ellen), a Roland Garros elődöntőjében a megnyert első játszma után 3:1-re veszített a későbbi győztes szerb Novak Djokoviccsal szemben, Wimbledonban, a tokiói olimpián és a US Openen pedig már nem versenyzett krónikus lábsérülése miatt. Ez a gond – szinte hihetetlen, de – már a 2005-ös madridi mestertorna óta megnehezíti az életét, vagyis körülbelül „egyidős” első Grand Slam-győzelmével. Szúró fájdalmat érzett a bal lábában akkoriban, ami miatt nehezére esett a járás. Nadal egyik nagybátyja, a korábbi spanyol válogatott labdarúgó, Miguel Ángel intézett egy specialistát, aki két hónapos küszködést követően felállította a diagnózist: egy veleszületett rendellenesség következtében a lábtőjében található sajkacsont eldeformálódott, mert nem bírta a tenisszel járó szokatlanul intenzív mozgást. „Rafa” profi karrierje tehát már 19 éves korában veszélybe került, és édesapja azt tanácsolta, fordítsa figyelmét a golfra. Ám váratlanul egyszerű megoldást találtak a lábproblémára: elég volt hozzá egy kényelmes talpbetét. Ezek után a sérülés túlságosan nem hátráltatta a pályafutását, a legerősebben éppen tavaly jelentkezett.

Reálisnak tűnt, hogy soha többé nem csodálhatjuk meg a tehetségét a pályán, s bizony ijesztő volt őt mankóval látni egy szeptemberi fotón. Ekkor még jóslatokba sem tudott bocsátkozni, mikor ragad ismét ütőt – a december közepén rendezett Mubadala-teniszvilágbajnokságon tért vissza, amelyen két vereség mellett a koronavírussal is megfertőződött. Melbourne-i ATP 250-es tornagyőzelmével már jelezte, nem feltett kezekkel kezdi az Australian Opent. Ami ott történt, immár történelem: Nadal minden elé háruló akadályt félretolt, továbbá a favoritok közül Novak Djokovics az oltás hiánya miatt nem indulhatott a tornán, Roger Federer a rehabilitációján dolgozik, Dominic Thiem is sérült volt, Alexander Zverevet kiütötte előle Denis Shapovalov. A salak királya azonban ezúttal kemény pályán is uralkodóhoz méltó tökéllyel teniszezett, öt szettben elbánt Shapovalovval, a döntőben meg ugye Medvegyevvel, akinél ezen a borításon legfeljebb Djokovics lehetett volna acélosabb ellenfél.

Nadal adaptálta a játékát az életkorához és a körülményekhez, nagyszerűen adogatott, a második szerváit is a korábbiaknál sebesebben ütötte meg, amivel több ízben is zavarba hozta a háló túloldalán álló vetélytársát. Ritkán volt passzív, életveszélyes és brutális tenyereseit előszeretettel bombázta az ellenfél térfelére. Ahogy arra az ATP hivatalos oldalán megjelent cikkében a jeles elemző, Craig O'Shannessy rámutatott, Shapovalov ellen 3.11 ütés volt egy pont átlaga, egy körrel korábban Adrian Mannarinóval szemben 3.55 volt ugyanez a szám.

Nos, a finálé elején ezt ki is dobhatta az ablakon, mert Medvegyev ellen maratoni labdamenetek és gémek követték egymást, a második szettben csaknem hét ütés kellett ahhoz, hogy egyetlen pont eldőljön. Aztán ebből a döntő játsz­mára már csupán 4.31 maradt... Minél inkább éles lett a mérkőzés, annál jobban érvényesült Nadal elképzelése, aki azért is fantasztikus, mert rá tudta erőltetni agresszív stílusát a tavalyi US Open győztesére.

Hogyan tovább? Némi pihenés után jön az amerikai kemény pályás szezon február végétől Acapulcóval, Indian Wellsszel és Miamival, majd a salakos versenyek, amelyek betetőzése a Roland Garros lesz. Ha a címvédő szerb Djokovics ott elindulhat oltatlanul, fantasztikus élményben részesülhetnek a sportág rajongói, hiszen a motivációját nem kell magyarázni, míg Nadal 13 párizsi győzelem után bizonnyal nem elégedne meg semmi mással, mint egy újabb trófeával.