Akkor értettük meg igazán, mennyire akarta a wimbledoni győzelmet Roger Federer, amikor a mérkőzést követően leült a székébe, felvette a főszponzor óráját, felnézett a páholyába, ahonnan a felesége és négy gyermeke mosolygott vissza rá – és elsírta magát.
Nem azért küzdött érte annyira, hogy bármit bizonyítson, mert ha nem nyerne több mérkőzést karrierje során, akkor is legendaként vonulna vissza. Nem is a statisztikákért, amelyeket utolsó oldalunkon emlegetünk, és amelyek valószínűleg száz év múlva is inspirálják majd a teniszezni vágyókat. Nem a szurkolóiért, hiszen az elmúlt majd' húsz évben generációkra elég fantasztikus sikert és csodálatos ütést láthattak tőle. Nem azért, mert a nyolcadik wimbledoni trófeájával immár egyedül áll az élen az örökrangsorban, megelőzve Pete Samprast. Nem az lebegett a szeme előtt, hogy a 19. sikerrel ismét négy Grand Slam-trófeával „vezet” pályafutása legnagyobb vetélytársa, Rafael Nadal előtt. Ő kizárólag Wimbledont akarta.
Federer 2003-ban itt nyerte meg első GS-trófeáját, majd hihetetlen „újkori” utazása is Wimbledonban indult tavaly, amikor a teste végül is nem bírta tovább, és elbukott az elődöntőben. Akkor nem tűnt irreális gondolatnak, hogy többet nem látjuk a pályán a svájcit, az viszont igen, hogy féléves kihagyás után megnyeri az Australian Opent. De ez csak egy állomás volt, és miközben mindenki az évtized egyik legnagyobb döntőjén ámuldozott, sorban kérdezték a világelsőségről, ő akkor is kizárólag a wimbledoni álmairól beszélt. Eldobta érte a salakszezont, a csúcsformáját Londonra tartogatta, ahova már egyértelmű esélyesként érkezett. A nagy akarásnak pedig nyögés helyett felszabadult könnyezés lett a vége: a 36. születésnapjához közeledve először ünnepelhetett szettveszteség nélküli diadalt kedvenc tornáján.
A király visszatért – ezt adtuk címnek, amikor Federer Melbourne-ben győzött az idén. A svájci most a sportág legfontosabb versenyén mutatta meg, hogy ő minden idők legnagyobb teniszezője, és a wimbledoni szentély centerpályáján ismét megkoronázták, immár nyolcadszor.
A király hazatért.
Régi ismerősök – Smahulya Ádám jegyzete
Van tűz – Mohai Dominik jegyzete
Gólok és cipők – Szöllősi György jegyzete
Valami félrecsúszott – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete
Kösz a tavaszt, szevasz! – Bodnár Zalán jegyzete
A lámpagyújtogató – Kovács Erika jegyzete