Peking 2022: Megismételhetjük a pjongcsangi szereplést – Kósa Lajos

– Négy évvel ezelőtt sokakat meglepett, amikor egyértelműen kimondta: a pjongcsangi olimpián érmet, akár aranyat is szerezhetnek rövid pályás gyorskorcsolyázóink. A jóslata bevált, és bár short trackeseink azóta is folyamatosan szállítják a jobbnál jobb eredményeket, valamivel visszafogottabban fogalmazott a pekingi játékok kapcsán. A pandémia az oka?
– Az olimpia mindig tartogat meglepetéseket, a többihez képest sokkal kiszámíthatatlanabb verseny – válaszolta Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázószövetség (MOKSZ) elnöke. – A koronavírus-járvány ez utóbbi tényezőt megsokszorozta, emiatt én is sokkal óvatosabb vagyok. Ezzel együtt továbbra is azt gondolom, hogy kifejezetten jó esélyünk van akár aranyérmet is szerezni Pekingben, de hogy pontosan mi történik majd, azt senki sem tudja előre megmondani.

KÖZHELY, DE IGAZ: A JÉG CSÚSZIK

– No meg az is igaz, hogy egészen más úgy jégre lépni egy olimpián, hogy már zsebben van Magyarország első ötkarikás aranyérme.
– Egyértelműen más címvédőként szerepelni, vagyis úgy, hogy már nem titkos esélyesek vagyunk, hanem mindenki számol velünk, mi több, mi számítunk mindenki szemében az egyik legnagyobb ellenfélnek, mindenki minket akar megverni. Persze meg lehet birkózni ezzel a teherrel, és a kvalifikációs világkupa-sorozat egyértelműen megmutatta, hogy a srácok meg is tudtak: az őszi vk-viadalokon kifejezetten jól szerepeltek, ahogyan a márciusi világbajnokságon is. Ugyan a vébéről sokan megjegyzik, hogy csonka volt, hiszen a pandémia miatt akadtak, akik nem indultak el, de mégiscsak világbajnokság volt, legyőzni pedig mindig csak azt lehet, aki ott van a jégen. De maradjunk a világkupa-sorozatnál, mert úgy vélem, az a mérvadó leginkább. Ha ezeket a versenyeket nézem, bátran kimondhatom: minden reményünk megvan arra, hogy megismételjük a pjongcsangi szereplést, ám hogy melyik számban érhetünk a mezőny elejére, az megjósolhatatlan. Ráadásul a short trackben halmozottan igaz az a már-már közhelynek számító mondás: a jég csúszik. Még a korcsolyázóknak is.

– A pandémia az oka annak is, hogy a szövetség vezetősége ezúttal nem a helyszínen szurkol az övéinek, mint Pjongcsangban?
– A szigorú lebonyolítás magával hozta azt is, hogy aki nem versenyez, vagy nem a csapatot segítő stáb tagja, az csak a szállodában tartózkodhat, vagy a versenyhelyszínen, ám nem találkozhat a sportolókkal, az edzőkkel, így nem adhat nekik semmiféle támogatást – tulajdonképpen szobafogságban van. Szocsi és Pjongcsang teljesen más volt ebből a szempontból, hiszen ott találkozhattam a mieinkkel, biztathattam őket: Szocsiban ott voltam a lányokkal az edzéseken, Pjongcsangban mondhattam a srácoknak, hogy nem baj, hogy az egyéni nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna, a váltóban még bizonyíthatnak – és persze találkozhattam a Nemzetközi Korcsolyázószövetség vezetőivel is, a sportdiplomácia terén pedig ezeknek a megbeszéléseknek is volt jelentőségük. Ezen túlmenően a Covid-helyzetből adódóan többet láthatok a versenyekből, ha a televízió képernyője előtt ülve követem a történéseket, például nézhetem a műkorcsolyaversenyeket is.

A MOB NEM ÁLLT A HELYZET MAGASLATÁN

– Ülve…?
– Igaza van, ülni nem szoktam ilyenkor. Szörnyen feszült ám így figyelni a srácokat, nem is megy idegeskedés nélkül, és persze fel-alá járkálok. Egyébként vagy a barátaimmal követem a versenyeket, vagy a Puskás Aréna mellett, a Gyakorló Jégcsarnokban egy nagy kivetőn nézzük a futamokat, szerintem igazi szurkolói hangulatot varázsolhatunk a csarnokba.

– Pekingbe tehát nem utazik el, a csapattagoktól hétfőn elköszönt. Hogyan?
– Rájuk fért a buzdítás, és nem csak a pandémia miatt: több nehezítő körülménnyel is szembe kellett nézni a felkészülés során, ezek között volt és van olyan is, amit a csapat is észrevett. Ha röviden és velősen szeretnék fogalmazni, azt mondanám: a Magyar Olimpiai Bizottság nem állt a helyzet magaslatán az elmúlt hónapokban.

– Kifejtené bővebben?
– Természetesen ebben is közrejátszott a koronavírus-járvány, hiszen maguk a rendezők is többször változtattak a lebonyolítás szabályain, volt többféle forgatókönyv, nehéz volt kitalálni, mi is vár a küldöttségre Pekingben. Ráadásul a korcsolyacsapat egésze nagyon kevés akkreditációt kapott, ez hozta magával azt is, hogy rengeteg utánajárás és könyörgés hatására értük el, hogy a short trackesek edzője és menedzsere, Bánhidi Ákos ott lehessen Pekingben… Ebben egyébként segített a MOB, miután az MOKSZ kiderítette, mit kell pontosan tenni ehhez. Más téren viszont van bennünk jócskán hiányérzet. Mert azt ugyan érteni véljük, hogy mi, magyarok inkább a nyári olimpiára összpontosítunk, de azért mégiscsak van már aranyérmünk téli játékokról is, és talán megérdemeltük volna, hogy ennek megfelelően figyeljen ránk a MOB. Például a tizennégy tagú téli olimpiai csapat, amelyből kilenc korcsolyázó, nehezen tud mit kezdeni a riói és tokiói olimpiai öltözetekből válogatott ruhákkal. Mint köztudott, a téli olimpián hideg van, jólesett volna, ha konzultálnak velünk arról, mire is van igazán szükségünk.

– És abban kell lenniük a mieinknek?
– Úgy döntöttünk, hogy a minden szempontból első osztályú saját szerelésünkben utazunk Pekingbe; ez nem Adidas, hanem Li-ning ruha, de ahol tudjuk, természetesen használjuk a MOB által biztosított ruházatot is. Egy biztos, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírásainak mindenben meg kell felelnünk.

ÚJRA ÖRÖMÜNNEP LEHET A MAGYAR KORCSOLYÁZÁS NAPJA

– Beszéljünk a többi jeges sportágról is, hiszen mindenképpen siker, hogy hatvanhat év után újra lesz magyar páros a műkorcsolyázók között, viszont a női kvóta kapcsán van bennünk hiányérzet, ahogyan amiatt is, hogy gyorskorcsolyázásban sem képviseltetjük magunkat Pekingben.
– Abban, hogy a gyorskorcsolyázó Nagy Konrád Szocsi és Pjongcsang után nem szerzett kvótát, több tényező is közrejátszott, köztük az egészségügyi is: az egyik legfontosabb versenyre Koni úgy készült, hogy megfertőződött a koronavírussal, csak éppen nem tudott róla, úgy vélte, pusztán megfázott, betegen pedig nem lehet csúcsteljesítményt nyújtani, ez egyértelmű. Ahogyan az is az, hogy ha megépül a Nemzeti Korcsolyázóközpont, az amellett, hogy lökést adhat itthon a sportágnak, végre pályát is garantál nekünk, mert jelenleg eggyel sem rendelkezünk; Páros műkorcsolyázóink kvótaszerzése tényleg örömteli, a célunk ebben a sportágban az, hogy a másik három szakág – női és férfi egyéni, jégtánc – is fejlődjön annyit, hogy a következő olimpián a négyből legalább három ott legyen, hiszen ha így lesz, „behívható” a negyedik szakág, és indulhat Magyarország a csapatversenyen. Azt azért megjegyezném, hogy a műkorcsolyának és a jégtáncnak is jól jön majd az új létesítmény, mivel „erős” hátrányból indulunk a többi országhoz képest, mert a jégkoronggal nem tudjuk felvenni a versenyt a pályabérleti díjak fizetése terén.

– Az olimpia február huszadikáig tart, huszonkettedikén következik a Magyar korcsolyázás napja, amely a pjongcsangi arany megszületése óta a sportág ünnepe. Az idén is öröm­ünnepre készül az elnök?
– Bár a szezon korántsem ér véget addig, mindenképpen ünneplésre számítok.