Bánhidi Ákos örül annak, hogy bizonyították: van élet a Liu fivérek után is

– Tudom, hogy ezt leginkább csak mi, újságírók tartjuk számon, de azért örömteli, hogy nem szakadt meg a sorozat, vagyis 2006 óta minden Európa-bajnokságon szerzett érmet a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott.
– Örülök annak, hogy így történt, azt pedig természetesnek veszem, hogy a szurkolók leginkább csak az érmekről beszélnek – reagált a felvetésre Bánhidi Ákos, a válogatott szakmai vezetője. – Nekünk is nagy boldogság az éremszerzés, s még inkább az, hogy képesek voltunk megmutatni a drukkereknek és a döntéshozóknak is, hogy továbbra is prosperál a honi sportág, és itthon a legeredményesebb téli sportágnak számít. Mindezt nem azért mondom, hogy mások fölé akarnék kerekedni, ám amióta nincsenek velünk a Liu testvérek, sokan elfeledkeztek rólunk, pedig az előttük lévő időszakban is szereztünk azért érmeket a nagy versenyeken. Reméljük, sokan azért látjuk azt a kemény munkát is, amelyet elvégzünk azóta is, hogy a fivérek országot váltottak. És ha Gdanskban még egyszer-kétszer másként alakulnak a dolgok, talán... De nem vagyok mohó. Elégedett vagyok a csapat teljesítményével, hiszen három versenyzőnk futhatott A-döntőt, ebből született egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik hely, és ott volt a férfiváltó is a fináléban – a srácok az elődöntőben mutatták meg leginkább, mit tudnak, s bizonyították, hogy kemény munkával sok mindent el lehet érni.

– Nagyon szomorkodtak amiatt, hogy a döntőben kicsúsztak, így elúszott az esélye annak, hogy csatázzanak az éremért?
– Így kikapni sosem jó, harcolva egészen más, de a short track ilyen. Sajnálom én is a kicsúszást, de büszke vagyok a srácokra, és ők is azok lehetnek magukra. Amúgy ők nem az a társaság, amelyik a kardjába dől egy-egy ilyen eset után: a tanulságokat persze levonják, de viszik magukkal a jót is, például azt, hogy a legjobbakkal száguldozhattak a jégen a gdanski Eb-n. s

– Összességében mit kapott ezen a a kontinensviadalon, hogy látja, merre halad az európai short track?
– Az biztos, hogy továbbra is komoly munkára van szükség ahhoz, hogy megőrizzük helyünket az európai mezőnyben. A lányoknál sokat jelent majd, ha Jászapáti Petra visszatér – hiányát mindannyian megéreztük, ereje, jelenléte, tapasztalata igenis fontos tényező. Tennivalónak bőséggel akad mind a női, mind a férfi oldalon, hiszen az, hogy az európai mezőny eleje roppant erős, Gdanskban is egyértelműen bebizonyosodott.

– Meglepte, hogy éppen Sziliczei-Német Rebeka ért oda a dobogóra?
– Nem lepődtem meg azon, hogy Rebi bejutott ezerötszáz méteren a döntőbe, hiszen a világkupa-sorozatban is jól szerepelt ezen a távon, azt meg tudjuk, hogy egy fináléban bármi megtörténhet – nem szeretnék szerencséről vagy éppen szerencsétlenségről beszélni, hiszen egyik vagy másik minden kanyarban ott van a jégen, viszont a döntőig el is kell jutni, azt pedig pusztán a szerencse segítségével megoldani lehetetlen. Rúgott már elégszer kapura Rebi, hogy ezúttal a labda befelé is pattanjon a kapufáról – azt pedig nagyon remélem, hogy reálisan értékeli az éremszerzés, reálisan helyezi el magát a sportágban.

– A férfiak között Jászapáti Péter szerepelt a legjobban, pedig nem túl kedvező előjelekkel indult számára a szezon…
– Maradjunk annyiban, hogy Peti akkorát bukott az augusztusi olaszországi edzőtáborban kerékpárral lejtmenetben, hogy örültünk annak is, hogy életben maradt. Aztán az ázsiai világkupaverseny után magas lázzal járó vírusos fertőzés döntötte ágynak – ugyanakkor ő egy nagyon precíz fiú, egy okos, intelligens srác, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyen a jégen. Hogy a fizikai állapota rendben van, azért rengeteget dolgozott, emellett egy könnyű csontozatú fiú, akinek ideális a testfelépítése, akinek kiváló csúszófázisai vannak jégen, vagyis néha olyan, mint nem is fejtene ki erőt azért, hogy fusson. Rendkívül jól teljesített Gdanskban, az, hogy a váltó elődöntőben körbekerülte a mindhárom egyéni távon győztes olasz Pietro Sighelt, hatalmas öröm volt a számunkra, de Petin kívül hadd dicsérjem meg Tiborcz Dánielt, Bontovics Balázst és Nógrádi Bencét is, hiszen mindannyian jól futottak a váltóban, tényleg egy hajszálon múlt az éremszerzés.