Szuperliga: feltétel nélküli kapituláció, de nem a szurkolók miatt

Folyamatosan jönnek a hírek a 12 alapító klub visszalépéséről: e sorok írásakor ahat angol csapatmellett azAtlético és az Internazionalejelentette már be hivatalosan, de nem kétséges, hogy nemsokára jön a többi is, hiszen már az angolok nélkül sincsen értelme a sorozatnak, csak idő kérdése a teljes visszavonulás.hat angol csapatmellett azAtlético és az Internazionalejelentette már be hivatalosan, de nem kétséges, hogy nemsokára jön a többi is, hiszen már az angolok nélkül sincsen értelme a sorozatnak, csak idő kérdése a teljes visszavonulás.

Nem született tehát semmilyenkompromisszum, hanem ezzel a feltétel nélküli kapitulációval az UEFA teljes, megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratott.

Utólag rekonstruálva az eseményeket egyértelmű, hogy a Bajnokok Ligája átalakítása a klubok bevonásával zajlott, bizonyos javaslataikat – elsősorban a lebonyolításra vonatkozókat – elfogadott a szövetség, de nem volt hajlandó nekik több helyet és főleg több pénzt biztosítani a BL főtábláján. Itt rekedtek meg a tárgyalások, ekkor pedig mindkét fél fenyegetésképpen kirakta az asztalra a legerősebb fegyverét: a klubok a Szuperligát, az UEFA pedig a teljes kizárást és eltiltást minden versenysorozatból.

Alapvetően mindkét fél blöffölt, és a másik reakciójára volt kíváncsi.

A kérdés innentől az volt, hogy ki ijed meg jobban a másik fenyegetésétől. Mint amikor a „chicken” játékban két autó száguld egymás felé, és az veszít, aki előbb félrerántja a kormányt.

Az angol klubok rántották félre először, ezzel a teljes Szuperligát kapitulálták.

Az UEFA ezzel most nyeregbe került, Aleksander Ceferin elnöknek (és stábjának, benne Csányi Sándorral) ez személyesen is nagy diadal, hiszen a Szuperliga létrejöttébe ő akár bele is bukhatott volna, ehelyett a pozíciója jelentősen megerősödött, a futball megmentőjeként tűnhet fel, miközben a vele szemben álló klubvezetők közül többnek is vélhetően távoznia kell.

Egyvalamit azért tisztázzunk: bármit iskommunikálnaka klubok, nem a szurkolói tiltakozások miatt léptek vissza.

Nyilván mindenki erre fog hivatkozni, így próbálvamenteni a menthetőt, de ezeknek a kluboknak bőven van olyan népszerűségük, hogy az őket esetleg bojkottáló szurkolók helyére találtak volna másokat, akik akár többet is hajlandóak fizetni a meccsjegyekért, a mezekért vagy bármiért. Érzelmileg befolyásolhatta persze őket a sok tiltakozás, de ez racionális döntés volt: az UEFA fenyegetéseitől ijedtek meg.

Az a lehetőség, hogy kiszakadjanak a nemzeti bajnokságukból, alapvetően borította volna fel a működésüket, így már nem volt értelme a projektnek. Ahogykorábban is írtam, az nem érdeke a topkluboknak, hogy a nemzeti bajnokságok helyett játszanak egy Szuperligában, mert a nemzeti bajnokság jelenti az identitásuk, vagyis a marketingértékük, imázsuk alapját, ott definiálódik, hogy kik ők és mit akarnak eladni.

Az UEFA tehát oda rúgott volna, ahol a legjobban fájt volna nekik – a klubok azt hitték, hogy ezt majd el lehet simítani, mert az ő blöffjük nagyobbat fog szólni, mint az UEFA-é, de tévedtek.

A feltétel nélküli kapituláció azt is jelenti, hogy most semmilyen javaslattal, kéréssel nem fordulhatnak az UEFA-hoz, nincsenek abban az alkupozícióban, hogy bármit is elérjenek. Annyira persze nem rossz a dolguk, a Bajnokok Ligája eddig is a topklubok érdekeit szolgálta, a jövőben pedig ez még inkább így lesz, de arra a nagy ugrásra, amelyet ezen az úton előrefelé szerettek volna megtenni, most egy jó darabig nem lesz lehetőségük.

És megmenekült vajon a futball?

Ha valaki azt hitte, hogy most, a Szuperligával vesztette volna el a labdarúgás az ártatlanságát, és változott volna játékból kőkemény üzletté, az nagyon naiv volt eddig, hiszen a futball már legalább 20 éve, az 1990-es években végbement gazdasági forradalma óta nem játék többé, mint ahogy a Bajnokok Ligája is az ezredforduló környékén vált a topcsapatok saját bejáratú üzletévé.

A Szuperliga kudarca nem azt jelenti, hogy ezek a folyamatok visszafordíthatóak, hanem csak azt, hogy ebben a fejlődési trendben most nem jön létre egy nagyobb ugrás. A trend azonban, ha talán most egy darabig kicsit lassabban is, folytatódni fog – mert mindenkinek, még az UEFA-nak is az az érdeke, hogy a topligák és a topcsapatok minél nagyobb szerepet kapjanak az európai futballban.