Marty McFly és a magyar futballvalóság

„Egyetlen percen múlt a második helyünk a világbajnoki selejtezőcsoportban, mert ha itthon nem kapjuk az utolsó pillanatban azt a gólt a románoktól, akkor most pótselejtezőt játszunk” – mondja mostanában boldog-boldogtalan, elsősorban a magyar labdarúgó-válogatotthoz tartozó játékosok és edzők (például a legutóbb Kenyeres Imre), meg persze azok a szakemberek, akik ezzel a „ténnyel” akarják bizonyítani, hogy nincs is olyan nagy gond a magyar futballban, mint amekkorát a bukaresti 0–3 és az amszterdami 1–8 mutat.például a legutóbb Kenyeres Imre), meg persze azok a szakemberek, akik ezzel a „ténnyel” akarják bizonyítani, hogy nincs is olyan nagy gond a magyar futballban, mint amekkorát a bukaresti 0–3 és az amszterdami 1–8 mutat.

Ezzel a „ténnyel” csak az a baj, hogy – közel sem tény.

Hanem csak feltételezés.

Mert igaz ugyan, hogy ha a márciusi magyar–román meccs eredményét 2–2-ről 2–1-re „változtatjuk”, akkor a csoport tabelláján egy ponttal megelőzzük a románokat, de ezt a mérkőzést nem az utolsó fordulóban játszottuk, amikor ez dönthetett volna a továbbjutásról, hanem márciusban, és volt még utána 5, azaz öt forduló.

És itt jön a képbe Marty McFly, a Vissza a jövőbe filmtrilógia főhőse, aki nem mindig érti az időutazás elméleti oldalát, de barátja, Emmett Brown doki készséggel elmagyarázza; például a második részben táblára rajzolt idővonalakkal mutatja be az „alternatív valóság” elvét, vagyis hogy egyetlen dolog múltbéli megváltoztatása esetén semmi nem marad ugyanaz a jövőben, azaz a jelenben (lásd még: pillangóhatás). Magyarázzuk most el ugyanezt mi is azoknak, akik szerint valóban egyetlen percen múlt a továbbjutásunk.

Ha valóban megvertük volna itthon a románokat, akkor onnantól kezdve minden máshogy történik, hiszen nem az átélt valósággal folytatódott volna a történetünk, hanem egy alternatív valósággal. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a románok legyőzése után 4 nappal akkor is döntetlent játszottunk volna Törökországgal idegenben – hiszen mi bizonyosan nagyobb „arccal” utaztunk volna arra a meccsre (tegye fele a kezét, aki nem látott még ilyet a magyar válogatottól...), a törököknek viszont sokkal nagyobb szükségük lett volna a győzelemre, hiszen nagyobb lett volna a ponthátrányuk velünk szemben. Mindez egy teljesen más meccset eredményezhetett volna Isztambulban... Ha pedig ott kikaptunk volna, akkor megint más a csoport tabellája, mivel – feltételezve, hogy az őszi meccsek ugyanúgy alakulnak, mint a mi valóságunkban – románok elleni győzelem és isztambuli vereség esetén azonos pontszámmal állt volna a magyar–román–török hármas, és közülük nekünk lett volna a leggyengébb gólkülönbségünk... De természetesen már az is erős feltételezés, hogy az őszi meccsek ugyanúgy alakulnak, hiszen azokra is vonatkozik az alternatív valóság, azaz minden más lehetett volna.

Sőt, ha a románok hazai legyőzése után a törökök elleni idegenbeli iksz (és a bukaresti vereség) meg is „marad”, a románoknak mindenképpen le kellett volna győzniük otthon a törököket, míg a megtörtént valóságban pontosan tudhatták, hogy még egy vereséggel is másodikak lehetnek a papírforma-eredmények alapján – többek közt éppen ezért kaptak ki...

De ennyi bőven elég is a fejtegetésekből, a „mi lett volna, ha” típusú mondatoknak amúgy sincs sok értelme, hiszen bárhogy történhetett volna – a lényeg az, hogy egyáltalán nem lehet „tényként” kezelni azt, hogy csak az az egyetlen perc hiányzott a továbbjutásunkhoz. Ettől még igaz, hogy ott úszhatott el a siker; még az is lehet, hogy ha az a győzelem megvan, akkor nincsen a bukaresti és az amszterdami zakó, de mindez továbbra is csak feltételezés. Aki pedig „tényként” közli, hogy „ha nem kapjuk azt gólt, akkor mi vagyunk a másodikak”, az vagy nem érti a fentieket, vagy szándékosan csúsztat.

Nem bújhatunk e mögé az egyetlen balszerencsés gól mögé, és nem odázhatjuk el emiatt a magyar labdarúgásra váró változtatásokat.

Apropó, Marty McFly és a magyar válogatott. A legendás filmhőst nagyon zavarta, ha valaki nyuszinak nevezte, ezért minden helyzetben vadul igyekezett bizonyítani, hogy nem viselkedik riadt nyusziként.

Talán neki kellett volna pályára lépnie Bukarestben és Amszterdamban.