Zöld-fehér Honved a másodosztályban!

Victor Williams lelkesedése határtalannak tűnt, amikor a Nemzeti Sport a 2010. december 19-i számába készülő cikk miatt megkereste.

Miután munkatársunk telefonon utolérte, csak úgy ömlött belőle a szó. Anekdotázott, meccsekről és feledhetetlen győzelmekről mesélt. A férfi Grenada szigetén él, időnként besegít, bedolgozik a helyi labdarúgó-szövetségnek, amúgy pedig megszállott Honved-szurkoló, annak ellenére, hogy sohasem hallotta Tichy Lajos, Kocsis Lajos, Détári Lajos, Pisont István, netán Torghelle Sándor nevét.

Nem csoda, hiszen még nem is járt hazánkban, így azt sem tudja, hogy létezik a Bozsik-stadion, azaz még egyszer sem szembesülhetett a piros-fekete színekért rajongó nézők buzdításával. Az ő Honvedjának viszonylag csendesebben drukkolnak, a mérkőzéseken néhány százan ácsorognak a pálya körül, abban bízva, hogy csapatuk visszakerül oda, ahol korábban többször is bajnokságot nyert: az első osztályba.

A sztori akkor kezdődött, amikor 1956 októberében itthon kitört a forradalom. Az utcákon fegyverek ropogtak, szovjet tankok dübörögtek, és Magyarország drámájára az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelt.

Persze a nemzetközi futballélet ezalatt sem állt meg: a Budapesti Honvéd például szabályos útleveleket és engedélyeket szerezve november 1-jén reggel a klub székházából indult neki a nagy útnak. A kispesti alakulatra az Athletic Bilbao elleni BEK-erőpróba várt (a baszkok otthon 3:2-re győztek), ám az első felvonás után is kint maradt a gárda, várva a visszavágót.

Vagyis a forradalom leverését követő zavaros idők miatt Brüsszelben, semleges pályán lejátszandó összecsapást. A találkozó aztán 3:3-ra végződött, a Honvéd kiesett, de a játékosok akkor már Dél-Amerikába, az azóta legendássá váló „fekete túrára" készültek.

Megannyi félelemmel, aggodalommal és bizakodással teli hét után az együttes tagjai Sándor Károllyal, Grosics Gyulával, Szusza Ferenccel és Lantos Mihállyal kiegészülve 1957. január 9-én landoltak Rióban. Elképesztő fogadtatásban volt részük, évek múltán még a legendás Pelé is azt nyilatkozta, hogy óriási élményt jelentett számára gyerekként Puskás Ferencéket, a zseniális magyarokat látni.

A Honvéd Brazíliában az első mérkőzésén 6:4-re kikapott a Flamengótól, több mint negyven Celsius-fokos hőségben (Puskás Öcsi azért bevágott két gólt...), a Botafogo ellen viszont már nyert 4:2-re. Az esemény fontosságára jellemző, hogy a riói püspök megáldotta a magyar labdarúgókat.

Na de mi köze Victor Williams kedvenc csapatának mindehhez? Grenadán abban az esztendőben, pontosabban 1957 októberében megalakították a Honved Sports Clubot. A Brazíliában is remek futballt játszó honfitársaink híre eljutott a karibi térségbe is, és jóravaló grenadai polgárok úgy döntöttek: márpedig ők Honvéd néven alakítanak sportegyletet. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy az ottani alakulat zöld-fehérbe öltözött, és azóta is et a színkombinációt viseli...

A picinyke Grenada írott történelme egyébként akkor kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf 1498 őszén, a harmadik útján felfedezte. A spanyolok még nem telepedtek le, majd a terület többször gazdát cserélt, és az 1763-as angol birtokba vétel után a teljes függetlenségét több mint kétszáz évvel később, csupán 1974 februárjában nyerte el a Brit Nemzetközösség tagjaként.

Az ország amúgy még az indián őslakókat csaknem teljesen kiirtó francia gyarmatosítóktól kapta a nevét (eredetileg: Le Grenade); az újonnan érkező hódítók Richelieu bíboros rendeletére alapították meg 1650-ben a főváros „ősét", Fort Royalt – az erődből kinövő települést ma St. George'snak hívják.

Nem mondhatjuk, hogy az egy nagyobb és több kisebb szigetből álló, mintegy 100 ezres (zömmel feketékből összetvődő) népességű Grenada világhatalom lenne. Főleg déligyümölcs-, kakaó-, mogyoró- és fűszertermesztésben jeleskedik, de például 2007 áprilisában többedmagával házigazdája volt a négyévente rendezendő krikettvilágkupának (az egykor britek által uralt tájakon ma is hatalmas népszerűségű sportág tulajdonképpeni vb-jének).

Fájó pont viszont, hogy az Ivan hurrikán 2004-ben gyakorlatilag legyalulta a környéket, kárt tett a lakóházak 85-90 százalékában, még a kormányfő rezidenciáját is romba döntve. Az új nemzeti stadion pedig – Kína diplomáciai és gazdasági terjeszkedése jegyében, sok más harmadik világbeli szerepvállalásához hasonlóan – az ázsiai nagyhatalom kormányának negyvenmillió dollárjából épült újjá, s háromszáz munkásuk dolgozott ingyen az építkezésen.

A fiúk, a Spice Boyz itt verték meg 2008 márciusában háromszáz néző (de nem a kínai építészek...) előtt 10–0-ra világbajnoki selejtezőn az Amerikai Virgin-szigeteket. A grenadai válogatott különben 1989-ben és 2008-ban a Karibi Kupán megnyert ezüstéremmel büszkélkedhet leginkább – utóbbi révén vehetett részt először rangos tornán, a CONCACAF-régió kontinensviadalának számító Gold Cupon (vagy Arany-kupán, ahogy tetszik).

Az első osztályú bajnokságot Premier Divisionnek hívják, és a küzdelmekben olyan helyi menő csapatok vetélkednek, mint a címvédő Hard Rock, a mögötte második helyezett Paradise, a Ball Dogs, vagy éppen a Carib Hurricane. Fájdalom, a Honved jelenleg nem velük harcol, hanem jó ideje egy szinttel lejjebb, a második ligában. Ott idén a középmezőnyben végzett, de például otthon 2–0-ra felülmúlta az élen záró, jó nevű Boca Juniorst...

A fénykorát a nyolcvanas években élte az együttes, de a jelenkor Honved-játékosainak jó része is pontosan tudja, honnan származik a név. Puskás Ferencről a hírek szerint mindegyikük hallott, mint ahogy a kispestiek 1957-es dél-amerikai túrájáról is, melynek hatására Grenadán megalakult a klub.

Victor Williams azt mondta, alig várja a hétvégi meccseket, akár otthon, akár idegenben szerepel a gárda, igaz, nincs nagy különbség, hiszen a szigetország kétharmad Budapest területű, így nagy távolságokról aligha beszélhetünk. Érdekesség, hogy a klubnak nemcsak futball-, hanem kosárcsapata is van, bár a világ sportszerető lakói aligha hallottak bármit is a helyi labdás sportágak eredményeiről.

Ettől mi még büszkék lehetünk, hogy egykori sikereink emléke rengeteg felé fennmaradt a világban, sőt akad olyan hely, ahol nevükben is őrzik a magyar labdarúgás legendáját.