„Rémálom-igazolásként” kezdte, aranylabdás Real Madrid-legendaként búcsúzik – portré a távozó Luka Modricról

„AZ ÉV LEGROSSZABB IGAZOLÁSA” 

Luka Modric karrierje szülőhazájában, Horvátországban indult útnak, megjárta Bosznia-Hercegovinát, majd 2008-ban, 23 évesen szerződött a Premier League-be a Tottenham Hotspurhöz, több mint 20 millió euró ellenében. Hatalmas ígéretként ment Londonba, s be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Trófeákat ugyan nem nyert a Spursszel, de a csapat kulcsembere, legjobb középpályása lett az évek során, akinek világszerte figyelték a játékát, így amikor szerződése lejártához közeledett, már sorban álltak érte Európa elitklubjai. Végül 2012 augusztusában a Real Madrid – amelynek a 2002-es sikert követő ínséges időszakot követően az volt a célja, hogy újra felérjen a csúcsra a Bajnokok Ligájában is – 35 millió eurót fizetett érte.  

Nos, első idényében egyből 53 tétmeccsen jutott szóhoz Modric, több mint 3000 játékpercet játszva, de a Real Madrid idénye messze volt a fenségestől, hiszen a bajnokságban 15 ponttal az FC Barcelona mögött zárt, a BL-ből pedig az elődöntőben búcsúzott a Borussia Dortmund ellen egy 4–1-es odavágós vereséggel fűszerezve. Az akkor 28 éves horvát középpályás bemutatkozó idényével összességében a szakírók és a szurkolók sem voltak megelégedve, a Marca 2013 tavaszi szavazásán az évad legrosszabb igazolásának választották meg a La Ligában – a voksok több mint 32 százalékát kapta meg Modric, amivel magasan az élen végzett megelőzve a barcelonai Alex Songot. Nos, utóbbi hamar ki is kopott a katalánok keretéből, Modric viszont a következő bő évtizedben a Real Madrid történetének legsikeresebb játékosává, legendájává vált, aki hat Bajnokok Ligája-címet nyert... 

LA DÉCIMA-GÓLPASSZ, TÖRTÉNELMI TRIPLÁZÁS, ARANYLABDA 

A BVB elleni BL-fiaskó után a Real Madrid a 2013–2014-es európai kupaidénynek is nagy álmokkal vágott neki, végül mesébe illó módon szerezte meg a „la Décimát”, vagyis a „tizediket”, Modric jelentős közbejárásával... A horvát középpályás ebben az évadban is több mint 50 meccsen lépett pályára, statisztikailag is előrébb lépett, de a bajnokságban ezúttal sem remekelt a csapat, az Atlético Madrid és az FC Barcelona mögött csak a harmadik helyen zárt, így minden hitét a városi rivális elleni lisszaboni Bajnokok Ligája-döntőbe vetette. Mint az ismert, az Atlético egészen a 93. percig vezetett abban a fináléban, de akkor jött Sergio Ramos egyenlítést érő fejes gólja, természetesen Luka Modric gólpasszából, szögletéből. A Real Madrid a hosszabbítást már „lesimázta”, 4–1-re nyert, így ismét Európa trónjára ült, a következő években pedig olyan dominanciára tett szert a sorozatban, amilyenre ekkor még senki sem számított.  

Modric szépen lassan Madridban is a középpálya vezérévé vált, passzjátékával, irányítókészségével, nyomás alóli kifordulásaival a világelitbe lépett, majd ezt a szintet nemcsak megtartotta, hanem feljebb is tornászta a következő években. A Barcelona és a Real Madrid 2010-es években csúcsra járatott rivalizálásáról elsőként mindenkinek a Lionel Messi vs. Cristiano Ronaldo, vagy az MSN vs. BBC (Messi, Suárez, Neymar, illetve Bale, Benzema, Cristiano) párhuzam jut eszébe, de legalább ennyire fontos megemlíteni a két középpályás triót. Barcelonában Andrés Iniestával, Xavival és Sergio Busquetsszel, Madridban Casemiróval, Toni Kroosszal és Luka Modriccsal. Nos, a La Ligában előbbi ért el nagyobb sikereket, a Bajnokok Ligájában viszont utóbbi írt egymás után többször is történelmet, aminek főhősünk megkerülhetetlen szereplője volt. 

A Real Madrid 2016-ban ismét az Atléticóval mérkőzött meg a BL-döntőben, 1–1 után tizenegyesekkel nyert, majd 2017-ben a Juventust ütötte ki 4–1-re, ezzel a sorozat újkori történelme során először védett címet. Ezzel persze még mindig nem volt vége, egy évvel később, 2018-ban a Liverpool elleni, emlékezetes gólokkal tűzdelt 3–1-es siker következett. Modric a triplázás összes fináléjában kezdőként lépett pályára, s mindvégig a madridiak egyik legjobbja, kulcsszereplője volt. Nem volt ez másképp a 2017–2018-as idényben sem, de a nyári, oroszországi világbajnokság kezdetéig sok szó nem esett arról, hogy az évadban nyújtott teljesítményéért Aranylabdát nyerhet.  

Aztán jött az ominózus vb, amelyen Modric hazája vezéreként élete legjobb, legemlékezetesebb teljesítményét nyújtotta, kulcspasszokkal, gólpasszokkal, gólokkal segítette Horvátországot, egészen a döntőig, ahol Franciaország parancsolt megálljt, s nyert 4–2-re. A tornáig Aranylabda-favorit klubtársa, Cristiano Ronaldo – aki időközben a Juventushoz szerződött – a portugálokkal mindössze a nyolcaddöntőig jutott, ami csak javította Modric esélyeit a díjra. Ahogyan az a legtöbbször előfordult akkoriban, az ősz már nem osztott, szorzott, így a horvát klasszis a 2018-as naptári esztendejére Aranylabdát kapott, megtörve ezzel a 2008 óta fennálló Messi-, CR-dominanciát az egyéni trófea esetében. Károgók persze akadtak, akik hol azt nehezményezték, hogy a madridi középpályás „riválisa”, Andrés Iniesta 2010-ben hasonló eredmények mellett nem kapta meg a díjat, hol azt, hogy a statisztikák alapján Ronaldo érdemelte volna meg azt, de azzal talán máig nem vitázik senki, hogy az a Modric-év bizony elismerést érdemelt. A horvát egyébiránt az UEFA Év játékosa-címet is bezsebelte, miközben a világbajnokság legjobbjának is őt választották 2018-ban. 

MÉG KETTŐ: VEZÉR A LEGFONTOSABB PILLANATOKBAN (IS)

Innen már csak lefelé vezet az út – gondolhattuk az akkor 33 éves Modricról, de még mindig maradt a tankjában. A Real Madrid Ronaldo és sikeredzője, Zinédine Zidane távozása után lejtmenetbe került, s szépen lassan új korszak építésébe kezdett, de még mindig a horvát klasszissal a „volán mögött”. A sikertelen edzőválasztásokat követően Zidane visszatért, bajnok lett a csapattal, majd 2021-ben Florentino Pérez kinevezte a 2014-es „la Décimát” összehozó, akkor már „csak” az Evertonnál dolgozó Carlo Ancelottit, aki minden idők legjobb szakembere, ha a játékosok közötti összhangkovácsolásról van szó. Az olasz tréner gyorsan felismerte, hogyan tudja a pályán tökéletesen összeilleszteni a „régi bútordarabokat”, mint Modric (vagy éppen Kroos, Karim Benzema, Dani Carvajal), az olyan feltörekvő sztárokkal, mint Vinícius Jr., Rodrygo vagy Federico Valverde. Ennek eredménye minden idők egyik legemlékezetesebb Bajnokok Ligája-menetelése lett 2022 tavaszán: a Real Madrid kétgólos hátrányból felállva ütötte ki a nyolcaddöntőben a Paris Saint-Germaint, a visszavágó hosszabbításában jutott tovább a következő körben a Chelsea ellen, majd a Manchester City elleni elődöntőt az utolsó pillanatokban, Rodrygo örökké emlékezetes duplájával egyenlítette ki, hogy aztán a kétszer tizenöt perc során kiharcolja a fináléba jutást. Ezt fojtották le a madridiak egy újabb Liverpool elleni, 1–0-ra megnyert döntővel. Modric 36 évesen a történelmi tavaszi menetelés összes mérkőzésén kezdőként lépett pályára, a PSG ellen egy, a Chelsea ellen két gólpasszt osztott ki – utóbbiak közül ki ne emlékezne külsős megoldására, ami hosszabbítást ért?! 

Ötszörös BL-győztesként, háromszoros spanyol bajnokként, 37 évesen sokan már búcsúra számítottak tőle 2022-ben, de ekkor még sem ő, sem Kroos, csak Casemiro távozott az egyre fiatalodó madridi keretből. A 2022–2023-as évadban nem jött össze a madridi bajnoki cím, ami egy dolog, de az igazi pofon a BL-ből jött, hiszen az egy évvel korábban csodafordítással legyőzött Manchester City átgázolt Ancelottiékon az elődöntő visszavágóján. Modricék azon a meccsen fél óráig a labdát sem tudták saját térfelükről kihozni, szinte megsemmisültek, így máris kongtak a vészharangok, hogy öregszik a középpálya, váltani kell. A horvát persze szerződést hosszabbított, s bár a tavalyi, 2023–2024-es évadban már nem volt alapember, így is több mint 40 tétmeccsen pályára lépett. Modric a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában egyértelműen csereember volt, de a meccsek hajráiban mindig csatlakozott Jude Bellinghamékhez, így része volt a sikereknek – mint például a Bayern München elleni utolsó pillanatos fordításnak is. A Real Madrid 2024-ben újabb BL-döntőt nyert meg, ezúttal a Borussia Dortmund ellen (2–0), s bár azon a meccsen Modric csak perceket kapott, megszerezte hatodik serlegét is Európa csúcssorozatában, amivel rekorderré lépett elő csapattársaival, Dani Carvajallal, Toni Kroosszal és Nachóval közösen, de amennyiben a BEK-et is figyelembe vesszük, a szintén Real Madrid-legenda Gentót is meg kell említeni hat végső sikerrel.   

ELKERÜLHETETLEN BÚCSÚ: A KLUB-VB LESZ AZ UTOLSÓ MADRIDI DOBÁSA

Most már tudjuk, a 2024–2025-ös volt Luka Modric utolsó idénye a Real Madridnál, amit persze nem töltött tétlenül. Még ebben az évadban is több mint 50 (!) tétmeccsen lépett pályára, s korrekordok egész sorát döntötte meg 39 évesen. Ő lett a klubtörténet legidősebb gólszerzője tétmeccsen, s a legidősebb, aki pályára lépett Real Madrid-játékosként a Bajnokok Ligájában/Bajnokcsapatok Európa-kupájában – mindkét kategóriában Puskás Ferenc csúcsát adta át a múltnak. A Real Madrid ebben az idényben trófea nélkül maradt, de abból Modric már így is huszonnyolcat (!) gyűjtött, amivel a klubtörténet legsikeresebb játékosának számít. Persze egy esélye még lesz kupagyűjteményét madridiként gyarapítani, hiszen távozására csak az idén nyári, megújult, 32 csapatos klubvilágbajnokság után kerül sor. Hozzá illő bravúr lenne annak megnyerésével búcsúzni, főleg, hogy a csapatot már biztosan nem Carlo Ancelotti, valószínűsíthetően Xabi Alonso irányítja majd. Modric csütörtökön búcsúzott levélben a csapattól és a szurkolóktól. 

 „Kedves Real Madrid-szurkolók!

Eljött az idő. A pillanat, amit sosem akartam, hogy eljöjjön, de ilyen a futball, és az életben mindennek van kezdete és vége... Szombaton játszom az utolsó mérkőzésemet a Santiago Bernabéuban.

2012-ben azzal a vággyal érkeztem a klubhoz, hogy a világ legjobb csapatának mezét viseljem, és azzal a céllal, hogy nagy dolgokat vigyek véghez, de el sem tudtam képzelni, mit hoz majd az élet.

Megváltoztatta az életemet játékosként és emberként is, hogy a Real Madridban futballoztam.

Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a legjobb klub egyik legsikeresebb korszakának.

Szívből hálás vagyok a klubnak, különösen Florentino Pérez elnöknek, csapattársaimnak, edzőimnek és mindazoknak, akik segítettek nekem ez idő alatt.

Az évek során hihetetlen pillanatokat éltem át, feltámadásokat, melyek lehetetlennek tűntek, döntőket, ünnepléseket és varázslatos estéket a Bernabéuban... Mindent megnyertünk, és nagyon boldog voltam – nagyon-nagyon boldog.

Ám a címeken és győzelmeken túl a szívemben hordozom minden Real Madrid-szurkoló szeretetét is. Tényleg nem tudom, hogyan írjam le azt a különleges kapcsolatot, ami köztünk van, és azt, hogy mennyi támogatást, tiszteletet és szeretetet kaptam és kapok. Soha nem fogom elfelejteni mindazt a tapsot és szeretetet, amit mutattatok irányomba.

Boldogan távozom, tele büszkeséggel, hálával és felejthetetlen emlékekkel. S bár a klubvilágbajnokság után már nem viselem ezt a mezt a pályán, mindig is Real Madrid-szurkoló leszek.

¡Hala Madrid y nada más!”  

A Real Madird legendájaként búcsúzó Modric karrierje persze egyáltalán nem biztos, hogy véget ért, ha nem is a legmagasabb szinten, de jó esély van rá, hogy még folytatja, ugyanakkor a kérdést már most fel lehet tenni, hogy hol helyezkedik el minden idők legjobb középpályásai között? Objektíven is ott van az élmezőnyben, de szubjektíven: megérdemelt helye van a legszűkebben vett elitben!