Teoretikusan bajnoki döntőnek is tekinthetnénk a vasárnapi el Clásicót, amelyen a Barcelona fogadja a Real Madridot, ám ennél jóval árnyaltabb a helyzet. Először is a két csapat közel sem azonos helyzetből vág neki a szuperrangadónak – a katalánoknak nagyobb a mozgásterük –, továbbá nem születhet olyan eredmény, amely matematikailag döntene az aranyérem sorsáról. A gyakorlatban a következőképpen fest a helyzet: a királyi gárda hátránya négy pont, tehát bravúrgyőzelemmel sem érné utol első helyen álló riválisát, ha pedig a katalánok nyernek, három fordulóval a zárás előtt hét pontra növelik előnyüket – innen azért aligha tudna fordítani a Real Madrid, tehát a Barcelona szemszögéből tényleg van döntő jellege a meccsnek.
Márpedig a papírforma hazai sikert ígér, mert bár a katalánoknak fájó kudarc (kiesés a BL-elődöntőben az Interrel szemben) után kell talpra állniuk, elsősorban a címvédő gyengélkedése és strukturális válsága billenti a mérleg nyelvét a vendéglátók javára. A Real Madridon az idén többször lehetett érezni, hogy Kylian Mbappé érkezésével elveszítette az egyensúlyt, amely tavaly nemcsak a La Liga, hanem a Bajnokok Ligája csúcsára is repítette a csapatot. Hiába a világ egyik legjobb és legtapasztaltabb edzője, Carlo Ancelotti sem tudott mit kezdeni azzal, hogy voltaképpen négyen vannak három helyre, Mbappé ugyanis az előző évadban kiválóan muzsikáló Vinícius Júnior, Jude Bellingham, Rodrygo támadóhármast nem kiegészítette, hanem bővítette. Persze a visszavonuló Toni Kroost sem sikerült pótolni, Luka Modric 39 évesen már nem bírja a tempót, Daniel Carvajal keresztszalag-szakadásával nem lehetett előre kalkulálni, amiként azzal sem, hogy Thibaut Courtois is majdnem tizenöt meccset lesz kénytelen kihagyni sérülések miatt.
Szóval, van magyarázat bőven a Real Madrid gyengébb szereplésére, csakhogy ennél a klubnál ilyesmire egyszerűen nincs idő, és a rossz eredmények (botladozás a bajnokságban, búcsú a BL negyeddöntőjében, vereség a kupadöntőben) mindig öngerjesztő folyamatot indítanak el, most éppen azt, hogy Ancelotti minden bizonnyal távozik a kispadról, a helyét pedig a Bayer Leverkusennel csodát tevő Xabi Alonso veszi át. Ha finoman fogalmazunk: egyáltalán nem optimálisak a viszonyok a királyi gárdánál a barcelonai látogatás előtt.
Pláne olyan évadban, amelyben szinte már félve utazik az ősi riválishoz a fővárosi alakulat. A szenzációs fiatalokkal felálló és a 2024 nyarán érkező Hans-Dieter Flick irányításával megtáltosodó katalánok ugyanis nem egyszerűen jobbnak bizonyultak a Realnál, hanem rendre feltörölték vele a gyepet: 4–0 a Bernabéuban a bajnokságban, 5–2 a Szuperkupa-döntőben, igaz, legutóbb „csak” hosszabbításos 3–2 jött össze a Király-kupa fináléjában. A Barcelona ismét a Messi-éra klasszikus gólgyárára hasonlít (56 idénybeli meccsen 163 találat), ezúttal egy tizenéves, Lamine Yamal vezetésével, ami azt jelenti, hogy nincs az az ellenfél, amelynek ne kellene külön azzal foglalkoznia, hogy leszedje a tinédzsert a pályáról, miközben a maradék kilenc mezőnyjátékos ugyanúgy veszélyes. Meglehet, a Barcelona is beleszaladt néhány pofonba az idényben – a naptári év végén sorozatban három hazai vereség a La Ligában (1965 óta először), legutóbb pedig az Interrel szemben maradt alul a BL elődöntőjében –, ám rendre fel tudott állni a padlóról.
„Nem volt egyszerű feldolgozni a milánói kudarcot, de úgy érzem, jó passzban van a csapat az el Clásico előtt” – mondta most is Flick a rangadót felvezető sajtótájékoztatóján.
A papírforma tehát Barcelona-sikert vetít előre, ám mondani sem kell, ez az a mérkőzés, amelyen sohasem szabad előre leírni egyik csapatot sem.
Hans-Dieter Flick és Carlo Ancelotti sem számíthat a teljes keretére az el Clásicón. A Barcelonából Pablo Torre és Marc Casadó (mindkettő térdsérülés) valószínűleg, míg Jules Koundé (combizom) és Marc Bernal (keresztszalag-szakadás) biztosan kihagyja a rangadót. A vendégeknél hosszabb a kimaradók listája: Antonio Rüdiger (térd), Ferland Mendy (izomhúzódás), David Alaba (meniszkusz), Daniel Carvajal, Éder Militao (mindkettő keresztszalag-szakadás után lábadozik) és Eduardo Camavinga (combizom) sem léphet pályára. |
SPANYOL LA LIGA
35. FORDULÓ – szombati mérkőzések
Atlético Madrid–Real Sociedad 4–0 (Sörloth 7., 10., 11., 30.)
Celta Vigo–Sevilla 3–2 (Moriba 19., Mingueza 65., B. Iglesias 90+1., ill. Gudelj 45+8. – 11-esből, Salas 90+8.)
Kiállítva: M. Alonso (45+6., Celta Vigo)
Girona–Villarreal 0–1 (Etta Eyong 89.)
Mallorca–Valladolid 2–1 (Mascarell 28., Darder 50., ill. Chuki 11.)
Valencia–Getafe 3–0 (Pepelu 8. – 11-esből, Diego López 18., Hugo Duro 37. – 11-esből)
VASÁRNAP
14.00: Leganés–Espanyol (Tv: Spíler2)
16.15: Barcelona–Real Madrid (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!
18.30: Athletic Bilbao–Alavés (Tv: Spíler2)
21.00: Betis–Osasuna (Tv: Spíler2)
PÉNTEKEN JÁTSZOTTÁK
Las Palmas–Rayo Vallecano 0–1 (Álvaro García 66.)
AZ ÁLLÁS | M | Gy | D | V | L–K | Gk | P |
1. Barcelona | 34 | 25 | 4 | 5 | 91–33 | +58 | 79 |
2. Real Madrid | 34 | 23 | 6 | 5 | 69–33 | +36 | 75 |
3. Atlético Madrid | 35 | 20 | 10 | 5 | 60–27 | +33 | 70 |
4. Athletic Bilbao | 34 | 16 | 13 | 5 | 50–26 | +24 | 61 |
5. Villarreal | 35 | 17 | 10 | 8 | 61–47 | +14 | 61 |
6. Betis | 34 | 16 | 9 | 9 | 52–42 | +10 | 57 |
7. Celta Vigo | 35 | 14 | 7 | 14 | 55–54 | +1 | 49 |
8. Rayo Vallecano | 35 | 12 | 11 | 12 | 37–42 | –5 | 47 |
9. Mallorca | 35 | 13 | 8 | 14 | 33–40 | –7 | 47 |
10. Valencia | 35 | 11 | 12 | 12 | 43–51 | –8 | 45 |
11. Osasuna | 34 | 10 | 14 | 10 | 42–50 | –8 | 44 |
12. Real Sociedad | 35 | 12 | 7 | 16 | 32–41 | –9 | 43 |
13. Getafe | 35 | 10 | 9 | 16 | 31–34 | –3 | 39 |
14. Espanyol | 34 | 10 | 9 | 15 | 36–44 | –8 | 39 |
15. Sevilla | 35 | 9 | 11 | 15 | 39–49 | –10 | 38 |
16. Girona | 35 | 10 | 8 | 17 | 41–53 | –12 | 38 |
17. Alavés | 34 | 8 | 11 | 15 | 35–46 | –11 | 35 |
18. Las Palmas | 35 | 8 | 8 | 19 | 40–57 | –17 | 32 |
19. Leganés | 34 | 6 | 13 | 15 | 32–51 | –19 | 31 |
20. Valladolid | 35 | 4 | 4 | 27 | 26–85 | –59 | 16 |