Meddig lehet fújni a Barca-lufit? – a katalán pénzügyi tiki-taka nyomában

 

„A Barcelona az egyetlen klub a világon, amelynek nincsen pénze, mégis minden játékost megvesz, akit csak szeretne. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, nagyon furcsa ez nekem.”

Könnyű egyetérteni a Bayern München vezető­edzője, Julian Nagelsmann véleményével. A Barcelona a modern futball állatorvosi lova, nehéz más olyan klubot találni a topbajnokságokban, amelyet felelőtlenebbül vezettek volna az utóbbi években.

Bonyolult lenne meghatározni, hogy a 2015-ben még Bajnokok Ligája-győzelmet ünneplő, a Lionel Messi, Luis Suárez, Neymar alkotta legendás támadósorral felálló csapatnál mikor kezdett omladozni az aranymennyezet, de talán nem járunk messze a valóságtól, ha a brazil klasszis 2017-es távozását fontos mérföldkőnek tartjuk. Habár a Barcelona 222 millió eurót kapott a PSG-től a transzferért, a pénzt képtelen volt jól befektetni. Még azon a nyáron Ousmane Dembélére, Philippe Coutinhóra, Paulinhóra, Nélson Semedóra, Yerry Minára, Gerard Deulofeura 375 millió eurót költött, két évvel később Antoine Griezmann, Frenkie de Jong, Neto, Junior Firpo, Martin Braithwaite, Matheus Fernandes és Marc Cucurella játékjogáért újabb 281 millió eurót adott a klub, s miközben nehéz bármelyik játékosra azt mondani, hogy beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket, átigazolási díjuk és fizetésük viszont hatalmas terhet rótt az egyesületre, hogy a koronavírus-járványról, és annak bevételcsökkentő hatásáról ne is beszéljünk.

A tartozásokat Josep Maria Bartomeu nem tudta kézben tartani, elnöksége alatt 1.35 milliárd euróra nőtt az összeg, és hiába lett a katalán klub 2019-ben az első sportegyesület, amelynek éves bevétele meghaladta az 1 milliárd eurót, a horribilis fizetések, különösen Lionel Messi bére miatt profit ebből alig keletkezett. A kilátástalan helyzet kétségbeesett lépésekre ragadtatta, a The Athletic arról ír, hogy a Barcelona segítségért fordult az Európai Labdarúgó-szövetséghez (UEFA) is. Egy ízben hitelfelvételhez szerette volna biztosítékként kérni a televíziós jogdíjakból az elkövetkező években befolyó pénzt, 2020 februárjában pedig üzleti vacsorán puhatolózott informálisan arról, nem lehet-e a szervezet pénzügyi fair play-részlegén lefizetni valakit. Ahogyan várható volt, mindkét próbálkozása kudarcba fulladt.

„A klinikai halál állapotában vettük át a klubot  – jelentette ki júniusi sajtótájékoztatóján Joan Laporta, a Barcelona 2021 márciusában megválasztott elnöke. – Az első három hétben nem tudtuk állni a játékosok fizetését, a hitelezők kétszázmillió eurót követeltek tőlünk, ami nem állt a rendelkezésünkre. Át kellett ütemeznünk a tartozásokat, csökkenteni a fizetéseket, és új bevételi forrásokat, szponzorokat keresni. A Barcelona kezd magához térni, de még az intenzív osztályon fekszik.”

A válságkezelés során a klub évi 62.5 millió euróért mezszponzorációs szerződést kötött a Spotify céggel, de ennél jóval kockázatosabb döntést is hozott: eladta a spanyol élvonal televíziós jogdíjaiból származó bevételei 25%-át a Sixth Street befektetővállalatnak az elkövetkező 25 évre. A klub a nyáron így 267 millió euróhoz, és némi levegőhöz jutott, a pénz nagy részét pedig játékosvásárlásba fektette.

Megszerezte a Bayern Münchentől Robert Lewandowskit (45 millió euró), a Sevillától Jules Koundét (50 millió euró) és a Leedstől Raphinhát (58 millió euró), miközben a lejárt szerződésű futballisták közül Franck Kessiét (AC Milan) és Andreas Christensent (Chelsea) is magához csábította. Apró bökkenő, hogy tétmérkőzéseken jelen állás szerint nem számolhat velük, mert egyiküket sem tudta regisztrálni a spanyol ligánál, ami miatt a napokban újabb lépésre kényszerült: 100 millió euróért értékesítette a klub audio- és videogyártó vállalata, a Barca Studios tulajdonjogának 10%-át a Socios.com-nak úgy, hogy szükség esetén további 39.5% eladására is felhatalmazása van a közgyűléstől.

„Nagyon nem akartam meghozni ezt a döntést, de sajnos nem tehettem mást  – magyarázta a klub elnöki székét 2000 és 2010 között egyszer már elfoglaló Joan Laporta a New York Timesnak.– Az üzletben vállalni kell a kockázatot. A lécet a korábbi időszakomban is magasra tettük és sikerült átugranunk, ugyanezzel a céllal dolgozom most is. A Barcelonának több mint négyszázmillió szurkolója van világszerte, miattuk is sikeresnek kell lennünk.”

A Barcelona aktuális adósságállományát szakértők 1.5 milliárda becsülik, és bár szurkolói szemmel érthető, hogy a klub a játékoskeret megerősítését tűzte ki elsődleges célként, abban bízva, hogy ez magával hozza a sikeres működést és a bevétel növekedését, valójában semmilyen garancia sincs arra, hogy a 2022–2023-as idényt a spanyol bajnokság élén zárja vagy megnyeri a Bajnokok Ligáját.

Felvetődhet a kérdés: miként működhet a klub egyáltalán, miért nem ment még csődbe?

„A Barcelona ugyanúgy működik, mint bármely más gazdasági társaság, önmagában abból, hogy veszteséges, még nem következik, hogy meg kell szüntetni  – válaszolta megkeresésünkre dr. Simor Miklós sportjogász. – A klub előremenekül, és bízik abban, hogy idővel minden jobb lesz. Természetesen benne van a pakliban a végelszámolás, hogy azt mondják, holnaptól senkinek sem kell jönnie, de reális esélye ennek azért jelenleg nincs. Mégis a világ egyik leghatalmasabb sportmárkájáról van szó, ilyen esetben mindig akadnak kalandorok, aki tigrisként ugranak, ha meg kellene menteni a klubot.”

A működésre mindazonáltal nagy veszélyt jelenthet, hogy a The Athletic értesülése szerint a katalánok több korábbi játékosnak – köztük Lionel Messinek – is tartoznak még a fizetésük egy részével, a mostani keretből csak Frenkie de Jong 14-17 millió euróért tarthatja a markát. A holland válogatott középpályás helyzetét bonyolítja, hogy jelentős fizetéscsökkentésbe is belement azért, hogy könnyítsen a klub helyzetén, „hálából” a katalánok még a nyáron kiárusítanák 85 millió euróért a Manchester Unitednek.

„A Barcelona nem árul zsákbamacskát, Joan Laporta egyértelműen elismerte, hogy nincs pénz  – folytatta dr. Simor Miklós. – Ha a klub tartozik, a játékosok a munkaszerződésükben foglalt feltételeknek megfelelően kérhetik a szerződésük azonnali felbontását, és mivel ilyenkor a játékjog visszaszáll rájuk, szabadon igazolhatók lehetnek. Ha Frenkie de Jong beadná az ügyvédi felszólítást, és elindítaná a folyamatot, azzal arra kényszerítené a klubot, hogy fizessen vagy engedje el. A jelek szerint ez egyelőre nem áll érdekében, viszont ha lenne olyan neki szimpatikus klub, amely erre biztatná, lavinát indíthatna el vele.”

A katalán klub léte jelen pillanatban nagyban függ hitelezői türelmétől és merészségétől, mikor unják meg a várakozást és fordulnak bírósághoz, hogy behajtsák a nekik járó pénzt. A közvetítői jogok és egyéb hosszú távú bevételek elkótyavetyélése a krízishelyzet megoldása érdekében hazárdjátéknak tűnik, hacsak nem zajlanak a háttérben tárgyalások valamelyik arab sejkkel, és oldódnak meg rövid távon a klub anyagi problémái, a Barcelonára vérzivataros évtized várhat.

„A Barcelona akkor kerülhet igazán bajba, ha a katalán ügyészség betekintést akar nyerni a klub pénzügyeibe, és megvizsgálja, mekkora a valós esély a pénzügyek rendezésére  – állapította meg dr. Simor Miklós. – Aki úgy üzletel az Európai Unió jogrendszerében, hogy tudja, vagy tudnia kellene, hogy a végzett tevékenység valójában működésképtelen, és ezzel igazolható kárt is okoz, bűncselekményt követ el. Ha a klub az értékei kiárusítása ellenére sem képes kifizetni a hitelezőit, és gazdaságossá tenni a működését, egyetlen feljelentés is dominóhatást válthat ki. Az elnök egy személyben nem vonható felelősségre a történtekért, de azért neki is van kockázata. Ha egy szép reggel fekete, sötétített üveges autóban elviszik, és besétálnak vele a kihallgatószobába, hogy kivesézzék a könyvelést, könnyen elveszítheti a pozícióját. Nem mindegy, mennyire veszteséges a működés, ha adott üzleti évben az adósságállomány másfélszerese az éves bevételnek, azzal még el lehet lavírozni, ha ennek sokszorosa, akkor le lehetne húzni a rolót.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 6-i lapszámában jelent meg.)