A hiúság vására – Malonyai Péter jegyzete

Nincs könnyű éve Julen Lopeteguinek. Elvégre nemhogy az edzői pályafutásban, a világtörténelemben is ritka, hogy valakinek néhány hónapon belül kétszer is a fejét követeljék. A nyáron a spanyol válogatottól, most pedig a Realtól kiebrudalt edzővel megtörtént a kivételes esemény, ráadásul egyik esetben sem egyedül ő volt a hunyó.

Én döntően Florentino Pérezre szavazok.

A Real minden bizonnyal roppant hiú elnöke mikor máskor, mint a világbajnokság előtt két nappal nem tudta tartani a száját, s elköpte: megállapodtak Lopeteguivel. Főszereplő lett tehát akkor, amikor Spanyolországban futballban nem éppen az foglalkoztatta a népet, hogy ki vezényel Madridban. Ki is vágták a választottját, hogy aztán másnap már együtt fotózkodjanak, közösen kapaszkodva a hófehér Real-mezbe.

És még tetézni tudta. Először azzal, hogy könnyű szívvel vált meg Cristiano Ronaldótól, akivel – olvashatjuk most percenként – zsákszámra távozott a gól, most pedig még annyira sem állt ki amellett, akit belerángatott a katyvaszba, amennyire illendő ilyenkor. Mert arra, ami egy hétköznapi futballöltözőben, a hétköznapi morál, a grundok törvénye szerint természetes, gondolni sem érdemes, azaz hogy együtt távoznak. Az üzenet egyértelmű: kizárólag Lopetegui a felelős azért, hogy már öt bajnokin nem nyert a csapat, benne a ki tudja hány százszoros szorzóval számító Barca elleni 1–5-tel.

A nagy CR7 a napokban nyilatkozta, hogy azért ment el a Juventusba, mert senor Pérezzel tárgyalva nem érezte a tiszteletet, nem jött át neki, hogy fontos az elnöknek, a klubnak. Végül Lopetegui sem érdemelte ki az emberi oldalt, ráadásul a Real-bekk Sergio Ramostól olvashatta, hogy a tiszteletet az öltözőben kell kiérdemelnie az edzőnek, nem a mágnestáblán rajzolgatva. És ha már Ramos, a nyári hírek arról is szóltak, hogy mielőtt az elnök lecsapott volna Lopeteguire, kikérte a hátvéd véleményét is. Összerakva a (töredezett) mozaikokat, Solari megbízott megtudhatja, ki az úr a háznál, és mi a dolga edzőként.

Én viszont csak azt tudom, hogy a Real Madrid címvédőként sorozatban háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, mindháromszor bizonyos Zinédine Zidane ült a kispadon. Na mármost: Julen Lopetegui nem Zidane, ám Pérez sem Santiago Bernabéu.

Sok ez egyszerre.