A portugálok – akik úgy jutottak fináléba az 5/1-es mérleggel záró mieink kárára, hogy a csoportkörben a pályán mindössze három győzelmet arattak – a döntő csütörtöki első meccsét hazai pályán simán, 3:0-ra elveszítették úgy, hogy harmadik szettben 25:11-re maradtak alul.
A vasárnapi, tamperei visszavágón aztán a finnek az első játszma megnyerése után egy szettsikerre kerültek az aranyéremtől és az arany divízióba való feljutástól. A portugálok azonban nem adták fel, a harmadik felvonást 22:20-as, a negyediket 24:21-es finn előnyről nyerték meg, majd a 3:1-es sikerük után következő, úgynevezett aranyszettben 14:12-ről fordítottak, és végül 23:21-es diadaluk, összesen öt meccslabda hárítása után ünnepelhették az aranyérmet.
A magyarok a harmadik helyen zárták a sorozatot, és a döntőről részben azért maradtak le, mert a bosnyákok a menetrend összeállítása után, de még a sorozat kezdete előtt visszaléptek, így azok a csapatok, amelyekkel játszottak volna – így például a portugálok –, 3:0-s szett és 75:0-s pontaránnyal megkapták a győzelmet. Ráadásul emiatt elmaradt a Boszniába tervezett portugál–montenegrói összecsapás is, ami nyomán azokat a csapatokat, amelyek mind a hat meccsüket lejátszották, a leggyengébb riválissal szembeni eredményüktől megfosztották: a magyaroknak így 13:4-es szettarányuk lett és a 13:3-mal zárt a portugálok mögé kerültek.
