Az Inter kapufákig jutott, a Lazio gólig

Bizony, elmúltak már azok az idők, amikor egy Lazio–Internazionale bajnoki világszerte remegve várt rangadónak számított, korszakos klasszisok összecsapásának; és azok az eurótízmilliók is elfüstöltek már az őrületes fizetések oltárán, amelyeket a két klub fizetett a másik sztárjaiért. Régen volt 1998 is, amikor a két csapat az UEFA-kupa döntőjében csapott össze egymással – igaz, Javier Zanetti már akkor is az Interben zakatolt. Azt teszi ma is, meglepő hatékonysággal, no és azért még ma is százmilliók kapják fel a fejüket, ha egymásnak feszülnek Milánó és Róma új gladiátorai.

Az első tíz perc meglehetősen unalmasan csordogált, valóságos eseményszámba ment egy szűken mért Samir Handanovic-passz Miroslav Klose mellett, de ez a szakasz is felértékelődött nemsokára, mert a következő negyedóra még szürkébb lett.

A 31. percben megszületett a mérkőzés első kapu felületére tartó lövése, de Hernanest próbálkozását könnyedén fogta Handanovic, de a szünetig sem változott a helyzet: felfalta az élvezhető futballt a középszer. A fordulást követően viszonylag hamar, már a 68. percben láthattunk egy veszélyes kapura lövést, Fredy Guaríntól, majd a lesérült Esteban Cambiassót Rodrigo Palacio váltotta az Interben, azaz áttértek a vendégek a háromcsatáros felállásra.

Jót tett ez a váltás a milánóiaknak, mert átvették az irányítást, és előbb Guarín, majd Antonio Cassano döngette meg a bal oldali kapufát, ezt követően Palacio is elhibázott egy helyzetet. Ám a Lazio újítani tudott, és két óriási hiba után Miroslav Klose is, aki négy percen belüli harmadik lehetőségét már gólra váltotta – majd meghúzódott, és lesántikált a pályáról.

A rómaiak innen már nem engedték ki kezükből a győzelmet, igaz, a hátrányba kerüléstől megrogyott Inter nem állította nehéz feladat elé a hazai védelmet. Ezzel a három ponttal egy egységnyire megközelítette az Intert a Lazio, de maradt a negyedik helyen, a Juventus, a milánóiak és a Napoli mögött – de az örök rivális Roma előtt.