Stampedli – Deák Zsigmond jegyzete

„Nem sokat beszéltél, b…a meg!” Hangulatos befejezése egy világhálós videónak, amelyben a Harcsa fivérek polemizálnak (pontosabban főképp a báty, Norbert monologizál) arról, hogy az öcs, Zoltán miért nem állt ki az olimpiai selejtező válogatójára, s miért hagyta abba 27 évesen, felnőttszinten két Eb- és egy Európai Játékok-bronzzal, ötkarikás 5. hellyel a háta mögött a bokszot. Szerintük mindenki hibás természetesen, Balzsay Károly szakvezetőtől kezdve Fásy Ádám mulatós sztáron át a szövetség további elnökségi tagjaiig, még a hivatásosoktól visszaérkező vetélytárs, Bacskai Balázs a legkevésbé, hiszen ő csak az állítólagos kedvezményezett. Igazságot nehezen osztok, mivel nem ismerem a négyszemközt elhangzottakat, a hátsó szándékokat, korábbi sportági szakíróként viszont ismerem és kedvelem a „küzdő feleket”, évekig jártam velük a világversenyeket, profi gálákat. Éppen ezért vagyok mélységesen szomorú, amikor le kell írnom: ez nem más, mint vihar egy pohár vízben.

Mert igazából miről is van szó? Az amatőr ökölvívás világszinten eleve története legnagyobb válságát éli, s még szerencséje sincs. A koronavírus miatt a nemzetközi szövetség, az AIBA Budapestre tervezett tisztázó és tisztújító kongresszusát is elhalasztják, miközben a felhalmozott vétkek, bírói csalások, vezetői válság miatt a szervezetet a NOB kizárta az olimpiáról, semmi köze nem lehet saját sportága tokiói küzdelmeihez. Eközben itthon a hazai szövetség 2018-ban a pénzügyi krachot hozó hazai rendezésű ifjúsági világbajnokságon csak állami injekcióval jutott túl, s vélhetőleg a pénzügyi konszolidálást korrekten levezénylő új MÖSZ-elnök, Bajkai István regnálása alatt minden rendben van a számlákkal, de a ringben… Jellemző, hogy még mindig Harcsa Zoli és Bacskai a két húzónév, akik közül az előbbi kiütéssel, az utóbbi sima pontozással vérzett el a 2016-os riói olimpia első köreiben. Más honfitársunk ott sem volt. A mostani válogató „illegalitása” már csak hab a tortán, sokatmondó tény, hogy a három kiírt párharc egyike sem jött létre ilyen-olyan okok miatt. S a tizenhat kiemelten támogatott sportág egyikéről beszélünk, amely ötkarikás érmet húsz, vb-érmet tizenegy éve szerzett legutóbb. Most sem ez a cél, hanem egyáltalán a részvétel.

Stampedliben a vihar is apró, s igazából az sem vigasztal, hogy isteni ajándékként részese lehettem annak a közelmúltbeli aranykornak, amikor korsóval mérte a sikereit a magyar bunyó amatőr és profi szinten egyaránt. Annál szomorúbb, ami most van.