Erdei: Nem adom fel, folytatom!

– A meccs után közvetlenül azt nyilatkozta, annyit adott ki magából, amennyit kellett. Aztán kiderült, nem volt elég. Nem kellett volna korábban is olyan agresszíven bokszolnia, mint a tizedik menetben?
– Sokan kérdezik ezt, ismerősök, ismeretlenek. Azt mondom, amit az összecsapás után is: végig jobb voltam, nem kellett kockáztatnom, miért kockáztattam volna? Hogy támadási felületeket nyissak magamon?

– Folytatja a pályafutását?
– Régebben azt mondtam, ha észreveszem magamon, hogy lassulnak a reflexeim, vagy az ütéseim gyorsasága, azaz öregszem, azonnal abba kell hagyni. Az utóbbi felkészüléseimnek úgy vágtam neki, hogy csak ezt figyeltem. Az már más kérdés, hogy a test mit bír ki, mit visel el, gondolok itt a regenerálódásra és a sérülékenységre. Ezekben sem szabad becsapnom magam, s az utóbbit illetően voltak intő jelek. De az elmondottak végül is nem gátolnak a folytatásban.

– Az ilyen válasz után következik az, hogy viszont...
– Igen. Hogy elcsalták a mérkőzést, s ha nem én döntök a ringben, akkor miért folytassam?

– Pontosan ez a kérdés!
– Semmihez sem fogható keserűség van bennem. De egyre inkább erősödik bennem a dac.

– Hány álmatlan éjszaka kell ahhoz, hogy kimondja: folytatom!
– Egy sem! Folytatom! Nem adom fel! Egyébként nem kell engem sajnálni, hogy nem alszom. Az elején ön kérdezte, elmondtam, kész. Majd most kipihenem magam.

– Meddig? DiBellával a ringen kívül találkozott? Ezt csak azért kérdezem, mert három plusz két mérkőzésre van szerződésük önnel. Három megvolt, jöhetne az opció.
– Nem beszéltem vele, nem volt kedvem. Nyilván, ha lesz valami, hivatalosan megkeres.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY MIBE KAPASZKODIK ERDEI ZSOLT ÉS HOGY MIKÉNT ÉLTE MEG A GRACSOV ELLENI VERESÉGET, KERESSE A KEDDI NEMZETI SPORTOT!