Elhunyt Szántó Imre, Öcsi bácsi

Az ő esetében nyugodtan kijelenthető, hogy a vér nem vált vízzé, hiszen édesapja, id. Szántó Imre a Budapesti Honvéd legendás ökölvívó-szakosztályában edzősködött, az ifjabbik Szántó pedig a szakma minden csínjával-bínjával felvértezve a nyolcvanas évek végén került a juniorválogatott élére és Papp László mellé a magyar felnőttválogatott ringsarkába.

Barcelona után a kezébe került a karmesteri pálca, és egészen az athéni játékokig, tizenkét éven át az ő jellegzetes, rekedt hangján szóltak a taktikai utasítások a kilencvenes-kétezres évek nagy generációja, Kokó, Madár és a többiek felé.

Az 1996-os olimpián nem véletlenül került a döntő után az ő nyakába is az arany, hiszen Kokó tudta, mit köszönhet az akkor már nemcsak kapitányi minőségében, hanem személyi edzőként is a felkészülését segítő mesternek. Szántó karrierjében az 1997-es budapesti világbajnokság a másik csúcs: a szép emlékű Budapest Sportcsarnokban Kovács István mellett az ifjú Erdei Zsoltnak is szólt a magyar himnusz.

Vágott az esze, mint a borotva, dőlt belőle a „kispesti duma”, ugyanakkor smirglis is volt, olyan érzékkel szúrt oda, hogy aki nem figyelt, nem állt meg a lábán. Viszont fénykorában bármelyik mai stand-up menőt lejátszotta volna a színpadról.

Az elmúlt években már visszavonultan élt, tavaly még ott volt a MÖSZ centenáriumi ünnepségén, mint ahogyan tavasszal Papp László 100. születésnapján is. Már nagyon betegen.

Szántó Imre szeptember 7-én lett volna 83 éves, a Magyar Ökölvívók Szövetsége saját halottjának tekinti.

A ma induló nyíregyházi országos bajnokság szomorú emlékezéssel kezdődik.

Isten Önnel, Öcsi bá! Nyugodjon békében!