Mr. Agresszió a ringben és azon kívül is – 60 éves Mike Tyson

Nevezzük amerikai álomnak, hogy a semmiből minden lett, de aligha arról álmodoznak Amerika gyermekei, hogy ilyen hullámvasútra ülnek fel felnőttként, mint Mike Tyson. A dollármilliók persze kellenének, csak az élet, ugye, nem ilyen egyszerű.

Tysonnak kezdetben nemhogy dollármilliói nem voltak, de reménye sem, hogy megéri a tisztes felnőttkort, gyermekként már-már természetesen nem volt mögötte egy normális család, az utca nevelte, olyan is lett.

Michael Gerard Tysonhatvan éve a New York-i Brooklyn Fort Greene negyedében született. Édesanyja, Lorna Mae Tyson nem élt éppenséggel példás életet, prostituáltként is dolgozhatott. Mike Tyson apjaként Purcell Tysont, egy jamaicai származású taxisofőrt tüntették fel, aki túlzottan mély nyomott (Mike-on kívül) nem hagyott a család életében, nem véletlen, hogy a bunyós bizonyos Jimmy Kirkpatrickot ismerte el apjaként. Ehhez képest nagyjából Mike megszületésekor már ő sem élt a mamával. „Apám egyszerű utcagyerek volt” – mondta róla később Mike. A család (Mike-nak két testvére volt, egy bátyja és egy húga, az utóbbi huszonévesen szívinfarktusban elhunyt) állandó anyagi nehézségekkel küzdött, így Brownsville városrészbe költözött, amelynél rosszabb hírű környéket keresni sem lehet. Tyson is úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy gyakran került összetűzésbe másokkal, első verekedésébe azért keveredett, mert egy nála idősebb fiú, más források szerint egy kukás, letépte kedvenc galambjának a fejét. (Galambok iránti rajongása azóta sem mindennapos, Amerikában vagy ezret tart belőlük különböző telephelyeken…) Rendszeresen áthágta a törvényt, tizenhárom éves korára már 38-szor tartóztatták le, később azt állította, ez idő tájtnagyjából 150 utcai verekedése volt.

Végül a New York állambeli Johnstownban működő Tryon nevelőintézetbe került. Itt figyelt fel ráBobby Stewart, az intézet nevelője, az egykori ökölvívó, miután látta, hogy Tyson fekvenyomásban simán felülmúlja a saját testsúlyát. És bemutatta a fiút a legendás edzőnek és menedzsernek, Cus D’Amatónak. Aki nem sokkal később a törvényes gyámja is lett, miután Mike 16 évesen elveszítette az édesanyját. Rá később így emlékezett vissza: „Sohasem láttam, hogy anyám boldog lett volna vagy büszke azért, amit elértem. Csak egy vad kölyök voltam neki, aki az utcákat járta, és új ruhákban jött haza, amelyekről tudta, hogy nem fizettem értük.”

Bár kimaradt a középiskolából, 1989-ben a Central State University tiszteletbeli bölcsészdoktori (Doctor of Humane Letters) címet adományozott neki, ez is Amerika.

Amatőrként nem vitte sokra, volt három veresége is, az 1984-es olimpia amerikai válogatóján például vitatható pontozással kikapott Henry Tillmantól, aki aztán Los Angelesben nehézsúlyban aranyérmes lett. (Viszont 1990 júniusában, fél évvel azután, hogy mindenki elképedésére Tyson elbukta a világbajnoki címet, az első menetben kiütötte egykori legyőzőjét…)

Már hivatásosnak készült, amikor az 1985-ös tamperei amatőr torna elődöntőjében győzött Szikora István (ifjabbaknak és mulatósrajongóknak: Bunyós Pityu) ellen. Ha nem is 3:2-es pontozással, ahogyan a magyar szupernehézsúly akkori királya emlékszik rá, de 4:1-re, a lényegen ez semmit sem változtat: volt pontozó, amelyik Tyson ellenében Szikorát (Tyson önéletrajzi könyvében, mert bizony, ez a mérkőzés ott is szerepel: Szegorát…) értékelte jobbnak. „Első pillantásra láttam, hogy bevállalós, dinamikus kis gyerek, és azt is tudtam, ha leállok vele verekedni, akkor bajba kerülök. Lábon sokat mozogtam, ez volt az egyetlen esélyem, mert ha megütött, azt éreztem, hogy kemény, és elég gyors is. Fejen nem tudott ütni, mert magasabb voltam. Mozogtam, bal kézzel feltartóztattam jó néhányszor, a belharcot elkerültem” – idézte fel a meccset Bunyós Pityu, aki egyébként később egy másik későbbi világsztár, Lennox Lewis ellen is lábon hordott ki három menetet.

Merthogy 1985 tavaszán, „percekkel” Szikora legyőzése után profinak állt, és szabályosan lemészárolta Amerikát. D’Amato 1985 novemberében, Tyson profi pályafutásának kezdetén elhunyt, de eleinte nem voltak jelei annak, hogy a labilis lelkivilágú bajnok nélküle nem áll meg a lábán. Gyakorlatilag havonta bokszolt, volt, hogy háromszor is, huszadik születésnapjára már 23 meccsnél (mind megnyerte, 21-szer idő előtt…) járt, és 20 éves és 145 napos volt, amikor 1986 novemberében a Muhammad Alit is legyőző Trevor Berbick ellen (Ali az összecsapás előtt odasúgta Tysonnak: „Üsd ki a kedvemért!” – TKO a második menetben…) megszerezte a WBC világbajnoki övét. Három és fél hónap múlva már a derekán volt a WBA, 1987 augusztusában pedig Tony Tucker legyőzésével az IBF öve is. Fantasztikus volt, mindent elsöprő, senki sem állt meg előtte a ringben, azt tartották róla, ő a földkerekség legveszélyesebb embere. Amikor két nappal a 22. születésnapja előtt Atlantic Cityben másfél perc alatt kivégezte Michael Spinkst, a Ring magazin koronája is a fejére került, körülötte forgott a világ, és ember nem volt, aki sejtette volna, hogy ki lesz, aki majd egyszer megállítja.

Buster Douglas volt az. Ekkor 1990 februárját írtuk, Tyson Tokióba ment, hogy tizedszer is megvédje a WBC-címét, meg az összes többi övét, aztán Douglas nem csupán kibírta a király kezdeti rohamait, de olyannyira felvette a kesztyűt, hogy a tizedik menetben ő ütötte ki Tysont…

Na, innentől semmi sem lett olyan, mint amilyen előtte volt. 

Először is 1992-ben Tysont nemi erőszak miatt elítélték, és hat év börtönre ítélték. Hármat letöltött, majd feltételesen szabadlábra helyezték. Visszatérése után, 1996-ban még visszahódította a WBA és a WBC világbajnoki címet. Aztán még ugyanabban az évben megfosztották WBC-övétől, majd WBA-címét is elveszítette, amikor a 11. menetben TKO-val kikapott Evander Holyfieldtől. Akinek az 1997-es visszavágón le- vagy inkább megharapta a fülét, ezért leléptették…

Tysonban még mindig sok pénz volt, de mivel neki egyre kevesebb, bevállalt mindent: 2002-ben szorítóba lépett a világbajnoki címért, ám kiütéses vereséget szenvedett Lennox Lewistól. És innentől nagy csend, mígnem közel a hatvanhoz tavalyelőtt bevállalta a YouTube-er Jake Paul elleni összecsapást –egyhangú pontozással elveszített –, az Egyesült Államok történetének Las Vegason kívüli legnagyobb bevételt hozó bokszgálájának csúcsmeccsét. De ennek a sporthoz, Tyson karrierjének érdemi részéhez már semmi köze sem volt.

Híres volt agresszív, félelmet keltő stílusáról, nem véletlenül Sonny Liston volt a példaképe, valamint a ringen belüli és kívüli botrányos viselkedéséről. A The Ring magazin minden idők 100 legnagyobb ütőerejű bokszolóját rangsoroló listáján a 16. helyre került, míg az ESPN-nél a nehézsúlyúak között ő lett az első. 

Ökölvívó-pályafutásán kívül Tyson számos népszerű filmes és televíziós produkcióban is szerepelt. Feltűnt többek között a nagy sikerű Rocky Balboa (2006) és a Másnaposok (The Hangover) (2009) című filmekben.

MICHAEL GERARD „MIKE” TYSON NÉVJEGYE
Született: 1966. június 30., New York
Nemzetisége: amerikai
Sportága: ökölvívás
Alapállása: jobbkezes
Legjobb eredményei: nehézsúlyú WBC-világbajnok (1986–1990, 1996); nehézsúlyú WBA-világbajnok (1987–1990, 1996); nehézsúlyú IBF-világbajnok (1987–1990); a Ring magazin nehézsúlyú világbajnoka (1988–1989)
Mérlege: 50–7–2 (44 KO-TKO)