TALÁLATOK A(Z) nekrológ CÍMKÉRE

A Nemzeti Sport főmunkatársa, Malonyai Péter emlékezik a szerda hajnalban elhunyt Mezey Györgyre.

Korszak fűződik a nevéhez – igen, így, jelen időben, mert az érdem nem lesz a múlté és nem évül el.

Hogy mennyire volt jó játékos? Amikor Debrecenből a Fradiba került, ki kellett várnia egy évet, akárcsak amikor a zöld-fehérektől a Vasasba igazolt, ez pedig nem csupán a sportvezetők kompromisszumra képtelen magatartására utalt.

Évtizedeken át szolgálta a Képes Sportot, a Nemzeti Sportot, nyugdíjba vonulása előtt Sportfogadás című mellékletünk szerkesztőjeként dolgozott.

Nemcsak azért tűnt örök életűnek, mert közel járt a 104. születésnapjához, hanem azért is, amekkora vitalitással töltötte ki ezt a több mint egy évszázadot.

Halálával egy legendás alakkal ismét szegényebb lett a magyar asztalitenisz.

Elment a tornászvilág valaha élt legsikeresebb edzője.

Kemény volt, bátor, hallatlan akaraterő jellemezte, az edzések után magánszorgalomból futott

Az is tisztelet jele volt, hogy a Détári Lajos dirigálta csapatnál (be nem vallotta, de) hagyta, hogy a pályán lévő remek futballisták alakítsák a játékot.

Életének 76. évében elhunyt a KK-győztes, magyar bajnok, MNK-győztes, 17-szeres válogatott középpályás.

Búcsú az Újpesti Dózsa kiválóságától, Juhász Pétertől.

Lapunk egykori rovatvezetőjére, a 61 éves korában elhunyt Dénes Andrásra Csillag Péter írásával emlékezünk.

„Valószínűleg Hódy László barátsága volt újságírói pályafutásom legszebb ajándéka.”

„Rangra emelte a sokak által lebecsült balbekkposztot – tettekkel bizonyította, hogy a szerepkör érdemes az előléptetésre.”

Pálinkás József 1990-ben lett a női kosárlabda-válogatott kapitánya, a tisztséget 1993-ig töltötte be.

Különösen megdöbbentő, ha olyan valaki távozik közülünk, aki szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott.

„Meg sem kell fogadnunk, hogy Szőke Istvánt soha nem feledjük el, ez olyan természetes, mint az, hogy felkel a nap.”

85 esztendős korában örökre elaludt az olimpiai és világbajnok tőröző.

„A labda ugyanis a helyére került, ahogy Tüske doktor élete is a helyén volt.”

„Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt” – Szöllősi György nekrológja.