TALÁLATOK A(Z) nekrológ CÍMKÉRE

A kezemben egy fehér rózsával még csak állok. Jó lenne azt hinni, hogy a sport a temetőn túl is tart.

Mindenhonnan visszajött, mindent túlélt, csak 2020-at nem élte túl, ezt a borzalmas esztendőt.

„Sohasem mondta, ám biztosan érezte, hogy percemberkékkel kell megküzdenie, hogy közelebb kerüljön céljaihoz.”

A hatszoros felnőttválogatott, olimpiai ezüstérmes támadó életének 71. évében távozott.

A kitüntetésnél több, sokkal több lett az övé a magyar öttusa legendájaként. Tanítványai szeretete, megbecsülése.

Soha nem játszotta meg magát. Persze, nem volt nehéz dolga, ahogy az uszodába mondták, volt mire szerénynek lennie.

Igazi csapatemberként emlegetik, az emberfogás nagymestereként – hogy Illovszky Rudolftól a Botond becenevet kapta, aligha véletlen.

„A játékosai imádták. Elvégre nemcsak apró ajándékokat kaptak tőle, hanem a legnagyobbat is: szárnyakat.”