Ha a klubhűségnek lenne mértékegysége... – Rózsás Péterre emlékezünk

Ha a klubhűségnek lenne mértékegysége, egészen biztosan Rózsás Péterről neveznék el: 1954-ben, 11 évesen került a BVSC jogelődjéhez, a Vasútépítő Törekvéshez – a klub akkori edzője, Simon Béla azonnal meglátta benne a tehetséget –, s ettől kezdve mindvégig a vasutasklubhoz tartozott, ott lett belőle klasszis asztaliteniszező, edző, majd sportvezető. Ő volt az első magyar játékos, aki elsajátította és alkalmazta az akkoriban forradalminak számító új ütésfajtát, a pörgetést. Kivételes képességeit bizonyítja, hogy már 18 esztendősen helyet kapott a pekingi világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban, majd tizenegy évvel később, 1972-ben Rotterdamban Jónyer Istvánnal az oldalán még Európa-bajnoki címet szerzett. A két időpont között több nagy sikert köszönhettünk fantasztikus bal kezének: 1964-ben Malmőben Berczik Zoltánnal párosban, 1966-ban Londonban Lukácsné Máthé Sárával vegyes párosban, 1968-ban Lyonban pedig csapatban lett Európa-bajnoki bronzérmes, ezek mellett 17 magyar bajnoki címet is szerzett. Amikor Berczik Zoltánt 1969-ben kinevezték szövetségi kapitánynak, eleinte játékos-edzőként, majd játékos-pályafutása befejezése után – 109-szeres válogatottként vonult vissza – vezetőedzőként, később szakosztályvezetőként dolgozott a BVSC-nél, s ezen a téren is szép sikereket ért el. Nagy szerepe volt abban, hogy a többek között később két világbajnoki és négy Európa-bajnoki aranyérmet szerző Gergely Gábor a zuglói klubhoz igazolt, miként abban is, hogy a vasutasoknál a Berczik Zoltánt követő időszak is sikerekben gazdag volt. Rózsás Péterrel a kispadon hat csapatbajnoki címet szerzett a csapat, sőt azok után, hogy 1963-ban játékosként tagja volt a Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő együttesnek, 1980-ban a BVSC-vel edzőként hódította meg ugyanezt a csúcsot.

Szakmai munkája elismeréseként 1979-ben mesteredzői címet kapott, s ugyan idővel hátrább lépett a napi munkától, szeretett sportágától sohasem szakadt el. A BVSC szakosztályának tiszteletbeli elnökeként mindvégig figyelemmel kísérte az ott folyó munkát, s egy időben a Magyar Asztalitenisz-szövetség elnökségi tagjaként is aktív szerepet vállalt a sportág fejlesztésében, az utóbbi időben azonban megromlott egészségi állapota miatt már ritkábban láthattuk a hazai asztalitenisz-eseményeken.

Halálával egy legendás alakkal ismét szegényebb lett a magyar asztalitenisz.