Népsport: Csak nem lehetett a magyarokkal „kikukoricázni”

Elsőként érkezett meg a Don-menti Rosztovba a magyar női kézilabda-válogatott, Török Bódog szövetségi kapitány és tanítványai már november 30-án a helyszínen várták a Szovjetunióban rendezett világbajnokság rajtját. A teremkézilabda történetének hatodik vb-jére átvariálták a lebonyolítást, a három  négyes csoportból az első két helyezett jutott a hatos döntőbe, ahová vitték magukkal az egymás elleni eredményeket. Az eredeti tervek szerint Sterbinszky Amáliáék a tunéziaiak ellen kezdtek volna, csakhogy ellenfelünk a rossz időjárás miatt Bukarestben ragadt, így a mieink a dánok ellen vívták első mérkőzésüket.

Török Bódog kapitány megnézte a dánok és a jugoszlávok összecsapását, a látottakról pozitívan vélekedett lapunk kiküldött tudósítójának, Kő Andrásnak. „Láttam már sokkal jobb dán és sokkal jobb jugoszláv csapatot is. A jugoszlávoktól sincs félnivalónk!” – fogalmazott Török.

Elkapta a rajtot a magyar együttes. „A szünet után a védekezés mellett a támadójáték is feljavult, Bujdosó jó védéseivel, Sterbinszky és Vadászné vezérletével végre azt nyújtották a lányok, amire képesek. A végén a fiatalokat is pályára küldte Török Bódog edző, s ezzel új színt vitt a játékba” – summázta lapunk a találkozót. A 17–9-es siker egyúttal azt is jelentette, hogy válogatottunk fél lábbal már a kijevi hatos döntőben érezhette magát. A tunéziaiak elleni, szabadnapon bepótolt mérkőzésen a második sorunk is biztos, 28–6-os győzelmet aratott, leginkább a hatgólos, akkor 18 éves Nagy Marianna (a későbbi Gódorné) tűnt ki a mezőnyből.

Következhetett tehát a címvédő jugoszlávok elleni csoportdöntő. Az eredményjelző utoljára 7–7-nél mutatott döntetlent, déli szomszédunk 11–8-ra győzött, a magyar csapat indiszponáltan kézilabdázott, hatszor találta el a kapufát és három hétméterest hibázott el. „Régen volt ekkora esélyünk a jugoszlá­vok ellen, de régen láttam ilyen fegyelmezetlen magyar csapatot is. A lányok nem tartották be a taktikai utasításokat” – vonta le a tanulságokat Török kapitány.

Pont nélkül utazhatott tehát a kijevi hatos döntőbe a magyar válogatott, amely egy darabig Rosztovban rostokolt, a köd miatt ugyanis egyetlen repülőgép sem szállt fel. Borús volt a hangulat a csapaton belül is, nehezen emésztették meg a játékosok a jugoszlávok elleni vereséget. 

„Jó volna vidámabban közlekedni, járkálni itt, Rosztovban, zenére edzeni, mint a dánok, olyan szépen mosolyogni, mint a tunéziaiak, s olyan önfeledtnek lenni, mint a jugoszlá­vok. Mert van ebben a magyar válogatottban még erő. Csak a kishitűség nem bocsátható meg semmilyen körülmények között” – osztotta meg benyomásait lapunk tudósítója. A montreali kvóta esélye megmaradt, de ehhez a négyből legalább két meccset meg kellett nyerni a folytatásban.

A kijevi Hotel Moszkvában meglehetősen furcsán osztották el válogatottunk játékosait, a hatodiktól egészen a tizenkettedik emeletig kaptak szobákat kézilabdázóink. A keletnémetek elleni összecsapás jól indult, Sterbinszky révén előnybe kerültünk, sőt 3–1-re és 6–4-re is vezettünk, de az NDK a maga javára fordította az állást és elhúzott 10–7-re. A végén Lelkesné Tomann Rozália és Sterbinszky góljával közelebb zárkóztunk, az egyenlítésért támadhattunk, ám Nagy Ilona érthetetlenül távolról kísérletezett, eredménytelenül.

A románok elleni mérkőzésnek úgy vágott neki a magyar együttes, hogy vereség esetén minimálisra csökken az olimpiai szereplés esélye. Tízezer néző láthatta a kijevi sportpalotában, hogy Sterbinszky korán hetest hibázott, majd hamar ellépett három góllal az ellenfél. Csíkné Horváth Klára is kihagyott egy büntetőt, de végül csak összejött az egyenlítés, sőt az első félidő végén már a mieink vezettek hárommal. Szép és fontos találatot jegyzett Nagy Marianna 11–9-nél, a meccs hőse viszont a marosvásárhelyi születésű Soós Rozália lehetett volna, aki megszerezte a tizedik román gólt. Szerencsére száz másodperccel a vége előtt ugyanő ziccert hibázott, majd egy vitatott jogosságú hétméterese is a kapufán csattant…

Török szerint a lányok majdnem száz százalékig betartották, amit megbeszéltek, kivételt csak a második félidő első öt perce jelentett. A játékosok megértették, hogy ez a mérkőzés sorsdöntő számunkra. A csapatból Bujdosó kapus és Sterbinszky mellett Nagy Mariannát és Angyal Évát emelte ki külön a mester.

Jöhettek a csehszlovákok! Idegesen kezdtek a felek, gól nélküli nyolc perc után Sterbinszky értékesített hetesével törte meg a gólcsendet. Így is akadozott olykor a gépezet, Török Bódog „éveket öregedett” egy-egy kihagyott ziccert követően. A győzelem azért nem forgott veszélyben, 12–5-re nyertek a lányok, ráadásul a másik két mérkőzésen is kedvező eredmények születtek, így a szovjetek elleni záró ütközet előtt biztossá vált: a negyedik hely és így a montreali kvóta már megvan, sőt még a bronzérem is összejöhet.

Mi tehát a bronzért, a legendás Igor Turcsin vezette szovjetek az aranyért léphettek pályára az utolsó kijevi meccsen, 1975. december 13-án. „De jó, hogy mi már páholyból figyelhetjük az eseményeket – mondta Csíkné. – És felszabadultan léphetünk pályára a szovjetek ellen. Az érem nekünk már csak gyönyörű ráadás lehet…” Ez a hozzáállás végig látszott a válogatotton, amely csupán az elején 1–0-nál volt hátrányban, a torna legjobb kapusának megválasztott Bujdosó Ágota nagyokat védett, elöl Sterbinszky és Lakiné szerzett fontos gólokat, a végjátéknak 12–8-as magyar előnnyel vághattak neki a felek. A szovjetek két hetest is értékesítettek, de ennél közelebb már nem zárkóztak, kétgólos győzelmünk bronzérmet ért. 

A harmadik hely megszerzése aztán leírhatatlan örömet jelentett. Játékosaink egy kupacban ültek a földön és harsányan énekelték: „Nem lehet a magyarokkal, nem lehet a magyarokkal kikukoricázni…” Török Bódog elérzékenyülve fogadta a gratulációkat. „Azt beszéltük meg a lányokkal, hogy revansot veszünk a szovjet csapaton a két évvel korábbi, jugoszláviai vb-n elszenvedett 20–12-es vereségéért, amely akkor elütött bennünket a bronzéremtől. Annak idején beragasztottam a füzetembe az 1971-es hollandiai vébé egyik dokumentumát. Akkor a harmadik helyen végeztünk, magamnak most is ezt a célt tűztem ki. Ha nehezen is, de sikerült. Boldog vagyok és rettenetesen fáradt” – értékelt a mester.

Győzelmünknek a keletnémetek is örültek, hiszen így a románok elleni diadaluk aranyat ért. Hálából az NDK-szurkolók tíz üveg pezsgőt küldtek a magyar játékosoknak. „Azt hiszem, mi, magyarok is szemrebbenés nélkül leszurkoltuk volna a tíz üveg pezsgő árát, ha valaki bennünket segít egy kicsit a világbajnoki aranyéremhez. De ezt az ünneprontás szándéka nélkül mondtam” – zárta tudósítását Kő András.

A válogatott aztán az 1976-os montreali olimpiáról is bronzéremmel tért haza.