Népsport: 60 éves Matt Biondi, akiből nem lett Spitz
A 60. életévét szerdán betöltő Matt Biondi még ma is a 15. helyen áll a nyári és téli olimpiák aranyhalmozóinak összesítésében (ezt természetesen honfi- és úszótársa, Michael Phelps vezeti hihetetlen 23 bajnoki címmel), de amikor befejeződött az 1992-es barcelonai olimpia, mindössze négyen előzték meg: Larisza Latinyina, Paavo Nurmi, Mark Spitz és Kato Szavao – valamennyien korszakos egyéniségei a tornának, az atlétikának és az úszásnak.
De hát Matt Biondi is az.
A Kaliforniai Keselyű (szörnyű becenév, de legalább alliterál, The California Condor…) feleannyira sem volt izgalmas figura, mint Mark Spitz, igaz, a mindkettejüket vastagon lepipáló Michael Phelps még annyira sem az, mint Biondi. De erről valószínűleg a világ tehet, a múlt század elején élő sporthéroszoknak például a cipőjét sem köthetik meg a közelmúlt és a jelen legnagyobbjai: a hawaii Duke Kahanamoku miatt terjedt el a világon a szörf, Arne Borg még a rajtkövön ivott pezsgőt, Johnny Weissmullerből pedig egyenesen Tarzan lett. Nem is beszélve a mi Csik Ferencünkről, aki 1945 tavaszán Sopronban a légiriadó ellenére még a betege mellett maradt, késve indult az óvóhelyre, és a nyílt utcán végzett vele egy bomba.
Ehhez képest Matt Biondi teljesen átlagos, békebeli kaliforniai srác volt, akiből a média Szöulra új Spitzet akart faragni. A négy évvel korábban Los Angelesben egy váltóaranyat már begyűjtő, nem egészen 23 éves, 1986-ból háromszoros világbajnok sztárnak annyiban hasonló volt a helyzete, mint az 1972-ben hétszeres győztes Mark Spitznek, hogy a hat, reálisan megnyerhető klasszikus szám mellé 1988-ra vették fel az olimpiai programba az 50 gyorsot, így a 100, 200 gyors és a 100 pillangó, no meg a három váltó mellé kínálkozott egy hetedik valós esély is. Ehhez képest 200 gyorson az ausztrál Duncan Armstrong, 100 pillangón pedig egy suriname-i srác, Anthony Nesty verte meg, de még így is összejött neki öt arany. Ennél többet Szöulban csak az utolsó NDK-s menő, Kirstin Otto nyert, hatot.
„A kitartás a kudarcot rendkívüli sikerré változtathatja” – ilyen korszakos mondások fűződnek Biondi nevéhez, szó se róla, egészen Barcelonáig kitartott, ott még két váltóaranyat tett hozzá az addigiakhoz, és nyolccal zárta ragyogó karrierjét. Hiába a három olimpián aratott sikerek, valahogyan mindig belengte a beteljesületlenség, nem véletlenül foglalkozott annyit a vereség gondolatával. Csak néhány példa: „Ha elesel, azonnal kelj fel. Csak menj tovább, hajts előre!” „Az egyetlen módja annak, hogy bebizonyítsd, jó sportember vagy, az a vereség.” „Élvezd az utazást, élvezd ki minden pillanatát, és ne aggódj a győzelem és a veszteség miatt.”
Gyerekként persze győzelemre volt ítélve, az apja vízilabda- és úszóedző volt, a kis Matt a medencében nőtt fel, igaz, első versenyén (ötévesen!) előbb kétszer is korán rajtolt, de harmadszor is indulhatott, ekkor meg a nadrágja csúszott le a vízbe ugrásnál… Mégis kitartott az úszás mellett. De még sokáig párhuzamosan úszott és pólózott, olyannyira, hogy a University of California színeiben (ipari tudományokat tanult…) Berkeley-ben is és mindenhol mindent megnyert, vízilabdában NCAA-bajnokságot is.
Eltökéltségére mi sem jellemzőbb, mint a gyerekkori történet, amit az apja idézett fel: „Az udvaron tűzijátékot csinált öccseivel és az unokatestvérével. A vidám hangulatban azonban figyelmetlen volt, eldobott egy égő gyufát. A száraz fű azonnal lángra lobbant. A többiek a locsolóért szaladtak, Matt viszont puszta lábbal próbálta letaposni az égő füvet. A jobb lábszárán ma is ott éktelenkedik egy heg.”
Elsőrangú sprinter volt, elsősorban gyorson, 201 centis magasságához 95 kiló és embertelen fesztáv társult, a Jóisten is úszónak teremtette. A nagy Rowdy Gaines, Los Angeles amerikai sztárja 1981-es, sokáig megdönthetetlennek vélt 49.36-os világcsúcsát 100 gyorson egészen 48.74-re faragta le, 1987-ben ő lett az első ember, aki 49 másodpercen belül úszott, végül 48.42-ig jutott. Jellemző, amit Gaines mondott: „A legjobbkor tűntem fel: Spitz után és Biondi előtt”. Ő csak tudja…
„A Rocky harmadik részét nem tudom, látták-e – idézte a bajnokot a Népsportot Szöulból tudósító Gyárfás Tamás. – Ebben Rocky edzéseit is már legalább százötvenen figyelik. Legyen az hajnalban vagy késő este. Az utcán a lányok egyszerűen arcon csókolják, a boltokban az arcképével díszített trikókat úgy viszik, mint a cukrot. Mindenki vele szeretne lenni, mindenki őt érintené, vele készítene interjút. Eleinte boldogító ez az állapot. De csak nagyon rövid ideig. Később olyan már, mintha egy nagy nyomás nehezedne rád. Hol egy kis zug? Hol lehet elbújni? Mindinkább ez az én gondom…”
Nos, a világ első számú, ráadásul amerikai úszójaként hová is bújhatott volna? Néha elment vízilabdázni, ennyi maradt a papából és a gyerekkorból. Háromnegyed évvel a szöuli tündöklés után Tbilisziben (hol másutt…?) a magyar válogatott ellen is medencébe szállt válogatott színekben egy nemzetközi tornán, amiről a Népsport meglehetősen dehonesztálóan számolt be: „Az amerikaiak elleni mérkőzés előtt leginkább arra voltunk kíváncsiak, mire képes Biondi, ha labda is van a vízben. Hát… Mint viperák között a vízisikló, körülbelül annyira volt veszélyes.” Ráadásul a kondijával is volt némi gond, hiszen Petőváry a negyedik negyed elején a ráúszásban elhozta előle a labdát… A mieink pedig 18–7-re megverték az Egyesült Államokat.
„Már a megszületése pillanatában megvolt benne minden” – mondta Matt Biondiról az (úszó)edzője, Nort Thornton. – Hihetetlen érzéke volt a vízhez. Nehéz megfogalmazni, de nagyjából úgy ért hozzá, mint egy zongorista a billentyűkhöz vagy egy művész ecsetje a vászonhoz. Képes volt érzékelni a kezén a víz nyomását. Ráadásul ösztönösen tudta úszás közben a megfelelő szögbe állítani a tenyerét, mint egy pengét. Ez a tudatosság szinte mindenkiből hiányzott.”
Biondiból bizonyosan nem.
 Született: 1965. október 8., Moraga |
Népsport: az NDK-ban fokozták a teljesítményt
Mégsem örök életűek a ’80-as évek űrrekordjai?
Megszületett Hosszú Katinka második gyermeke – kép
Kilencven éve született Omar Sívori, a nagyfejű angyal
